Azt gondolom, hogy ebben a vonulatban a THEALTER volt az első, ugyanakkor a legjobb: sikerült felvennie egy friss, mozgékony formát, arculatot, hogy úgy mondjam. Az a jó benne, hogy egy élő fesztivál, és az is tudott maradni. Érdekes például, hogy mi először kilencvenháromban voltunk ott, a Piroskával, és erre most azt mondják, hogy vigyük le megint a tizedikre. De hát az már volt, mondom, és erre mondja a Balog, hogy nem baj, mert azóta felnőtt egy újabb generáció. Én megpróbáltam lebeszélni, de ő ragaszkodott ehhez; hát jó, lehet, hogy így kell. Egy étkezősátorban ülök, Taljándörögdön, elég nehéz ezt így..., hát talán ennyi, így mobilon keresztül. Ez is egy jó hely, a kapolcsi, de Szeged erősebb, meg hát a város is, meg a közönség... Hozzám közelebb áll a szegedi fesztivál, bár nehéz így ezt összehasonlítani, de így érzem. Ez népünnepély, az szorosabbra zárt, nem annyira széles. Igen, így gondolom.