– ahova persze csak úgy jutottam el, ahogy máskor is szoktam: Thália szekerén. Az ARTeast névre keresztelt alapítvány tette lehetővé Barabás Olga, a fiatal erdélyi rendező számára, hogy a sepsiszentgyörgyi színház két, szintén fiatal és ragyogóan tehetséges művésze, Váta Lóránd és az alig egy éve a pályán levő Mátray László számára mintegy jutalomjátékként színpadra állítsa a Berlinről és a Berlinbe való vágyódásról szóló montázs-darabot. Az erősen szétvagdalt, átalakított, ámde ízig-vérig klasszikus szövegrészek, Thomas Mann, Rilke, Hesse és mások tollából bukfencezett elénk a Régi Zsinagóga színpádára. Az itt, az odaát, a mindenképpen oda át és az inkább mégis itt az előadás alaphelyzetének alapgondolatai, melyet a két szereplő frakkja, az öt négyzetméteres, mintegy függöny-előtti játéktér és persze a weimari tragikomikum miatt leginkább talán a kabaré műfajába sorolhatnánk, már aki el tudja képzelni a fent említett szerzőket egy kabaré munkatársaiként. A zenét a mindenkinél még sokkal fiatalabb Pávai Csanád szolgáltatja tangóharmónikán, ugyanő írta a dalszövegek egy részét, és még a játékba is belefolyik egy kicsit (kelléksapkát dobál és kap el). A pályafutását egykor buddhista papként kezdő Váta és a jövő évadban a Tragédia Ádámját játszó Mátray szinte teljesen kelléktelen produkciója (az említett sapkán kívül csupán két egyszerű fabőrönd dúsítja a teret) csaknem két teljes órán át képes az inkriminált öt négyzetméterre szegezni a száz szerencsés néző tekintetét. Elképzelhetetlen mennyiségű energiát, technikai bravúrt, művészi érzékenységet hordoz a jól kijátszható, eredendően színpadra való mikrohelyzetekből építkező előadás. Nem hiába dolgoztak a színészek tavalyi nyaralásuk rovására a kontakt- és sztepptánc mestereknél, az az egy két apró elem, amely az így nyert tudást bizonyítja az előadásban, vaskézzel fogja össze a közönség figyelmét, és fölöslegessé teszi, hogy a vastaps után bárki megkérdezze a mellette ülőtől, hogy tetszett-e a műsor. Berlin, Alexanderplatz, Rosenthalerplatz – e cikkben és aznap este: nyugat. Aztán rögtön szaladni kell északra, Varsó felé, a Teatr Academia […]