Szabad színházak - határok nélkül
Sámánok és hazug hittérítők a Thealteren
A múlt héten élettel telt meg az év többi napján leginkább kísértetkastélyhoz hasonlító szegedi régi zsinagóga és a régi Hungária: hat estén át 15 színház várta a közönségét a Szabad Színházak XI. nemzetközi találkozójára. A két platinás épület, mely csak romjaiban idézi a valamikor szebb napokat - a kísérletező színházi emberek és a közönség kedvencévé vált. Immáron rangot jelent a színházaknak az országosan egyedülálló szegedi fellépési lehetőség.
Kedd estétől vasárnap éjjelig tartott a színházi fesztivál-őrület: korábbról ismert vendégcsoportok, köztük a budapesti Szkéné, az Artus, tíz év után újra a Közép-Európa Táncszínház, az Andaxínház, a szegedi Metanoia mellett első alkalommal a szlovén Glej színház, a romániai ARTeast alapítvány, és a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház előadásai zajlottak, javarészt telt ház előtt.
A Thealter szervezői a fesztivál szellemiségéhez hűen, olyan kísérletező színházi műhelyeket válogattak a programba, melyek kialakították a maguk stílusát, kísérletező módon tudnak úgy megújulni, hogy mindeközben felismerhető színházi formanyelvvel rendelkeznek. Ezek egyike a több, mint harminc éve alapított szlovéniai Glej Színház, amely hazájában az alternatív színjátszás egyik meghatározója. Az együttes pénteki Su és Sid című táncszínházi produkciójában egy férfi, három nő -a felesége, a barátnője és a szeretője - története elevenedett meg. A színpadon három televízió kapott kitüntetett szerepet, melyet a nők hátulról fel és le mozogva irányították a valóság és a képzelet mezsgyéjén lavírozva: egyik pillanatban még a színpadon táncoltak, majd a képernyő mögé lépve néztek farkasszemet a publikummal.
A "dobozban" folytatódott ugyanaz a történet. A fikció és a valóság határa eltűnt, az események és azok szereplői, valamint a mindezt mozgató erők együttes manipulált játékossága adta a produkció gerincét.
Péntek éjjel a régi Hungária előtt parádés tűzperformanszt adott elő Dobi Katalin és Barna Gábor, ezt követően pedig stílusosan a Főnix Company sámán szertartászenéjével meditatív lélekutazásra invitálta a közönséget. Fergeteges színházi élményben lehetett részük mindazoknak, akik szombaton megnézték a Picaro-Szkéné: A sehova kapuja előtt című előadását, melyben a harmadik vonalas biblia magyarázók, hazug eszméket, és leginkább a pénztárcára fogékony hittérítőket parodizálták. "A sehova csak egy buta és kegyetlen szürke köd. Elhomályosítja a szemedet és eltompítja az agyadat." - olvasható a fesztivál programfüzetében. A sehova kapuja ugyanis végül egy fékevesztett bacchanáliába torkollott, önmagukból kivetkőzött céltalan emberekkel, akiknek már nincs visszaút - sehova.
Lévay Gizella
Délmagyar, 2001. Július 30.
2007.03.20
forrás: MASZK
|
Városi busmanok a zsinagógában
A Közép-Európa Táncszínház Szegeden
A Közép-Európa Táncszínház Ős K. (Városi busman) című előadása több rangos színházi elismerésben részesült: egyebek között a Szarajevói Kortárs Színházi Fesztivál fődíját, valamint a veszprémi összművésztei táncfesztivál előadói díját nyerte el. A produkciót a ma 19.30 órakor kezdődő XI. THEALTER színházi fesztivál nyitóelőadásaként láthatja a publikum. Ez alkalomból Szögi Csabával, az együttes vezetőjével, a produkció egyik táncosával beszélgettünk.
- Érdekes az előadás címe. Kik a városi busmanok?
- A busmanokat ismerjük: ők a sivatagban minden körülmények között életben maradnak, mert ritka tudásnak vannak birtokában. A városi busmanok pedig a mai civilizáció kihívásainak tudnak megfelelni.
- A cím másik része az Ős K. viszont meghatározhatatlan kozmikus kezdetre utal.
- Horváth Csaba az előadás koreográfusa, aki egyébként Juronics Tamás évfolyamtársa volt a balettintézetben, nemcsak a magyar és a kárpát-medencei kultúrákból, hanem az ősi keleti világ kultúrkicsiből és művészetéből is merít. Az előadás címének K-betűje kapcsán sok mindenre lehet asszoiálni, szóba hozták már azt ősi kultúrát, Kafkát és Ady Ős Kajánját is. Mi magunk sem zártuk le a jelentéskörét, minden K-betűvel kezdődő szóval tetszés szerint folytatható a sor.
- Akkor folytatva a K betűk sorát: az egyik céljuk az lehet, hogy a nézők folyamatos Kérdéseket fogalmaznak meg az előadással kapcsolatban?
- Nem! Pont az ellenkezőjét szeretnénk elérni. Minden előadásunkkal emocionális utazásra invitáljuk a közönséget. A produkció alatt úgynevezett érzelmi patronokat helyezünk a publikum testébe, amit napok vagy hetek múlva is képesek felrobbantani. Ezt onnan tudom, hogy napokkal később hívnak fel emberek, hogy te jó ég, csak most fogtam fel, mit láttam akkor.
- Hogyan születnek az előadásaik?
- A többi színháztól eltérő módon állítjuk össze a darabjainkat. Az alkotó például a táncosokat karakter, személyiség és előadókészség szerint válogatja össze a produkcióba. Az előadás egyik vendégművésze Ladányi Andrea, aki egy furcsa madarat testesít meg. A koreográfusnak van egy víziója, ami az álomdramaturgiához áll közelebb. Szerkezetileg az idő-térbeli elcsúszásokat a videoklippes vágásokhoz tudnám hasonlítani. A darabban kortárs zeneszerzők: Kurtág György, Ligeti György és Eötvös Péter művei szólalnak meg, ehhez igazítottuk a színpadon megjelenő képiséget. Érdekes mozgások, kicsit mintha néptáncszerű mozdulatok lennének, melyek a néptánc mozgásvilágának érzését próbálják visszaadni.
Lévay Gizella
Délmagyarország, 2001. Július 24
2007.03.13
forrás: MASZK
|
Hat napig tart a Thealter
Mától négy helyszínen - a régi zsinagógában, a Régi Hungáriában, a laposon, valamint a a Bálint Sándor Művelődési Házban - , hat napon át várja a kísérleti színházak kedvelőit a Szabad Színházak XI. Nemzetkőzi találkozója, ismertebb nevén a Thealter. A Maszk Egyesület szervezésében létrejövő előadássorozat megnyitóján ma, délután hatkor tartják a régi zsinagógában. A Közép-Európa Színház Ős K. (Városi busman) című előadásával indul a programsorozatm ami fél nyolckor kezdődik a régi zsinagógában. Az ANdaxínház A nemkívánatos személy című darabját a Régi Hungáriában láthatja a közönség fél tíztől. A szegedi Metanoia Túlment (harminc méter) című előadása tíztől kezdődik a Bálint Sándor Művelődési Házban.
Szerdán a romániai Arteast Alapítvány Alexanderplatz című produkciója fél nyolckor kezdődik a Régi Zsinagógában. Karma című előadásával mutatkozik be a lengyel Teatr Academia fél tíztől a Régi Hungáriában. A Bálint Sándor Művelődési Házban tízkor kezdődik a Metanoia Túlment (harminc méter) című darabja.
Délmagyarország, 2001. július. 24
2007.03.01
forrás: MASZK
|
Finom női sziluettek hajlonganak
Külföldi előadások a Thealter 2001-en
Melyik az a rövidítés, amelynek a feloldása: nő? Mi az a probléma, aminek a megoldása: nő? Az idei Thealter plakátállata stílszerűen egy szín-darabkákat potyogtató tyúk, és a fesztivál koncepciózusan összeállított műsora a téma számos, merőben különböző megközelítését hívja elő a határon innen és túlról. A "túliakból" három ilyen volt.
Az elhíresült régi zsinagógában bemutatott távol-keleti alapozottságú táncszínházi előadást a japán Oguri és a francia Christine Quoieraud, az amerikai Body Weather Laboratory tagjai celebrálják. Mindketten egy-egy önálló, egyszemélyes darabot adnak elő tökéletes külső minimalizmus jegyében. A színpadon az egyetlen díszletelemnek tekinthető test egy nagybőgő, a hozzá mondhatni ezer szálon kapcsolódó Lőrinszky Attilával egyetemben, aki a befelé forduló butoh mozgás-jelrendszer legapróbb részleteit is nagy érzékenységgel és kellő visszafogottsággal bontja szét divergens, a színpadi tartalmat tovább absztraháló húrhangokra.
Az előadás mindvégig feszült, mély és öntörvényű. A táncosok egyetlen közismert szimbólumot használnak, az emberi testet. Oguri olykor percekig csak áll, pillanatok intenzitásának, se előzménye, se következménye - legalábbis semmi megfogalmazható - , úgy tűnik, a szikrákat nem a történet, nem a technika, nem a magyarázat sűríti össze, hanem maga Oguri a legszemélyesebb valójában. Nagy felelősség ez: légüres térben bármit is jelenteni nem más, mint a világot egyetlen szóban létrehozni.
Azt hiszem, ennyiben tényleg a női lényeget firtatja a darab. Mert Oguri szentül meg van győződve a maga igazáról. Így lehetséges, hogy a lét pöckét olyan könnyedén rántja ki a történetből, mint más a dugót a kád lefolyójából. Csakhogy ez a víz nem folyik le a csatornába. Mozdulatlanul, az örök változatlanság érzetét keltve áll; mindent átható ám maga áthatolhatatlan, a végtelenből ered, mégis minden ízében végesre emlékeztet ez a mozdulatokból lepárolt tinktúra. Az előadás íve olyan vonal, amelynek irányát az ember szablya meg, de végét csak az istenek látják.
A lengyel vendégtársulat, a varsói Teatr Academia főként lányokból, asszonyokból álló társulata a Karma című produkciót hozta Szegedre. Műfaji besorolása egy kicsit problémás lenne egy rövid írás keretei között, nézzük inkább, milyen nőképet vetít elénk a darab úgy általában.
Hajat szárít. Körmöt fest. Hattyút ölel. Pózol, teszi magát. Incselkedik. Mítikus férfialakot hallucinál. Divatbemutatón illeg. Várakozik. Csivitál. Táncol.
Ez itt a nő. nem sok.
A darab viszont képes egyidejűleg több szellemi rétegben kifejeződni, hogy ilyen módon a sors viszonyok perspektivikus képét tárja elénk. És ehhez még csak nem is a tudatot bomlasztja szét elemeire, hanem éppen ellenkezőleg: a bomlást tudatosítja. Többnyire díszlettervezős lányok a színpadi látványt - Ogurival szemben - Konránsem eszköztelenül hozzák létre, a tárgyak a nő képét meghatározó, sőt rejtett önképét elővillantó szimbólumokká emelkednek, melyeket természetesen viselni itt a nő első számú feladatának látszik.
A szlovén előadást Tomaz Strucl társulata mutatta be. Címe Su e Sid - Su és Sid, pontosabban három Su (feleség, szerető, barátnő) és egy Sid. (A Strucl-ra jellemző, szójátékot rejtő cím erős összeköttetést jelez korábbi munkáival, lásd: Romeo in Julia, Hamlet Packard...)
Nem meglepő, hogy Sid és a három Su viszonya meglehetősen viharos, sőt emellett igencsak mediatizált. (Férfitávlatból, persze. Tudjuk, milyen ez: sarkít, és aztán méltatlankodik, a sarokba szorul, félrenyel, és az italt hibáztatja.) A színpadon és az a felett lebegő monitorok az élőben is látható szereplők képét sugározzák a történet amúgy is szimbólikus rétegei közé.
Mindenhol csak Su, Su és Su - szegény Sid számára az útkeresés valóságops vergődéssé válik. Fáradhatatlanul üldözi saját igazságát, az I did it My Way torzomborz krédóvá formálódik, kezdet, a vég, a remény és a kudarc, a megszakadt és a folytatódhat egyetlen táncjátékká szublimál, és a monitorok a darab végén olyan oktalanul, olyan semmit sem jelentően sötétülnek el, ahogy a szívet képzelem utolsót dobbanni. Nincs tanulság.
Ahogy a Su és Sidben, a nő képében megjelenő valóság ijesztően a férfi fölé tornyosul, úgy követeli ugyanezt a világnyi terhet magának a nő a varsói előadásban, miközben Oguriék a háttérből mindvégig azt mormolják, hogy a férfi, a nő és a világ - egy.
Liszka Tamás
Zsöllye 2001. Október
2007.02.28
forrás: MASZK
|
Szabad színházak
A MASZK szervezésében július 24-től 30-ig rendezik meg Szegeden az immár hagyományos, XI. Szabad Színházak Nemzetközi Fesztiválját. Balog József, a MASZK elnöke szerint a kor előrehaladtával, mind a fesztivál, mind a fellépő hazai és külföldi együttesek mintha kissé belefáradtak volna, letargia, ambícióvesztés, öregkori nyavalyák tapasztalhatók, olyanok, mint "köszvény, impotencia stb."
A legerősebb fővárosi alternatív, új utakat kereső, kísérletező színházak többnyire külföldön próbálnak szerencsét, a vidéki együtteseknek pedig nem sikerült megerősödniük, valódi alkotói műhelyekké alakulniuk. Az egész szisztéma haldoklik. A félig támogatott, félig megtűrt színházi társulatok nem tudnak tovább fejlődni, ezért az éhenhalástól előre menekültek. Az állandó küzdelembe és a létbizonytalanságba belefáradtak az előadások létrehozói, alkotói, színészei egyaránt. Nemzetközi jelenségről van szó, mert hasonló tendencia tapasztalható Németországban, Lengyelországban, Franciaországban, Szlovéniában is, mintha megállt volna az idő a kilencvenes évek elején. Két főbb irányzat figyelhető meg: a gazdag díszlettel és jelmezzel dolgozó, túldimenzionált gesztusokkal operáló formalista színház - ez a német út - és a sajátos közép-európai, amely inkább a multimédiát, a zene, a tévé, a tánc és a mozgás egyvelegét helyezi előtérbe. A megtekintett külföldi produkciók közül még a lengyelek tűntek a legszínvonalasabbnak, de ők sem hatottak a valódi újdonság erejével. A MASZK évente 40-50 videofelvételt kap különböző amerikai, japán, angol stb. társulattó, ajánlatok érkeznek a világ szinte minden tájáról. Ezzel nincs is gond, a baj ott kezdődik, hogy egy-egy vendégszereplésért a társulatok hétezertől tizenhétezer márkát is elkérnek. Ez a MASZK számára megfizethetetlen, ezért nem marad más hátra, mint az alkudozás, vagy kedvesen megköszönni a megkeresést- Pazar látványra épülő utcaszínházak ajánlatát kellett elutasítani, mert Szegeden sem megfelelő hely, tér sem eszköz nincs arra, hogy vízzel, tűzzel, a különböző installációkkal, technikai hókusz-pókuszokkal dolgozó társulatok produkcióját bemutassák. Így az idén is főleg azok lépnek majd fel Szegeden, akik szeretik a MASZK-ot, és régóta kapcsolatban állnak a lelkes szervezőkkel. A nyolc-tíz hazai együttesen kívül szlovén, cseh, német és lengyel társulatok lépnek fel, de lesznek filmvetítések, koncertek, táncosok is.
Általános tendencia, hogy idei produkciókban hangsúlyosabb szerep jutott a nőknek, rendezőknek, színészeknek, előadóművészeknek. Több társulat kizárólag csak hölgyekből áll. Stílszerűen Baráth Ferenc, az Újvidékről Budapestre költözött neves grafikusművész alkalmi plakátjának is van egy ilyen feminin kicsengése: alkotásán egy levágott fejű tyúk látható. Baráth Erélyesen tiltakozik a tyúk ellen, szerinte a kép kendermagost ábrázol.
-tuti-
Szeged -Páholy 2001/7
2007.02.28
forrás: MASZK
|
Magyar Narancs-interjú Balog Józseffel
A fesztivált követően jelent meg a Magyar Narancs interjúja Balog Józseffel, a MASZK Egyesület elnökével, a THEALTER fesztivál művészeti vezetőjével.
2007.02.19
forrás: MASZK
|
|
Sajtószoba
Írások a fesztivalról