Hej, elindult az ifjú világgá, hátán apja tarisznyája, akinek ugyan nem sikerült, de hátha neki majd fog. Szerencsét találni. A királylány meg közben raboskodik a gonosz markában (már születésekor eldöntetett sanyarú sorsa), és persze várja megmentôjét. Meglepô módon fonódik össze e két szál, és máris kész a meskete, melyet a Kompánia Színházi Társulat vitt színre Táltosjáték címmel.

Váratlanul ért ez az elôadás itt a szemlén. Egyszerű volt, végül is tetszett. Semmi csûrés-csavarás, könnyedség. Csak elfoglaljuk a helyünket, felgördül a függöny, s rögtön a Jó és a Rossz harcát látjuk. Csengettyû és dobszó kíséri erôteljes táncukat. A mozgás, a tánc, a zene a veleje a darabnak, színessé és teljessé varázsolja az egyszerû jelmezek, dísztelen színpad hangulatát. Amint ártatlan lányka jelenik meg a hirtelen csöndben, végképp a mese világába csöppenünk. Mesélni kezd a test, különösen a kéz jeleníti meg e történetet, s minden apró mozdulat megkapó és csalogató, jól helyettesíti a lombos kartonfát és a kis krepp-patakot, amit ovisként, ugye, megszoktunk a kultúrházban. A többi szereplô is elkezd játszani, egy idô után már nem tudjuk, hogy most akkor Indiába kerültünk-e. Mert a zene ugye moldvai csángó és gyimesi. Képzavar. De semmi gond, még néhány más ország jellegzetessége is bevegyült az elôadásba: például a táncjeleneteknél egy kis kínai harcmûvészetféle és némi balett-mozdulat.

Fura volt, de hát mesérôl lévén szó, bármi megtörténhet. Nem hiányozhatnak a meseképek sem. Akár alternatív, akár felnôtteknek szól, királylány és tarisznya KELL. A királylány az, akinek egy csipkerózsikás fordulattal megpecsételôdik az élete, a fiú pedig a naplopó, aki világot látni indul, s többnapi vándorlás után köt ki a hetedik világban, ahol bátorsága révén kondásként keresheti kenyerét. Kezdetnek nem is rossz. No de nem sokáig, hiszen a szegénylegények itt is jószívûek és emberségesek. Így a varázslatos gebe is barátjává fogadja, tanítja, segíti. Lánymentés az új feladat. A lengedezô leányok immáron a Jégkirálynôt idézve, bolondulásig fújkálják a gonosz palotáját, s epedezve várják, mikor érkezik már a beígért ifjú.

Közeledik. Folytatódik a tánc. Kaland, ilyesmi, s a végén királylánykánk megmenekül. Semmi extra. Aztán mindenki boldog és dajdajozik. Hiányérzetünk pedig ne legyen, fele királyság is van, meg korona, meg szeretjük egymást. Amíg csak meg nem halunk.
Hogyisne, hát ez mese.