A színház olyan, mint egy absztrakt kép: mindenkinek más jut róla eszébe.

A tengerentúli színházak elôadásai mindig különlegesek a színházi fesztiválokon. Tudjuk, hogy akármit is olvastunk a darabról, akármit is hallottunk róla, igazi meglepetés lesz. Mindig valami váratlannal a vállunkon jövünk ki az elôadásról. Nesze neked – mondja a társulat, te meg zsebre teszed, aztán viszed napokig, próbálod felfogni, érteni, újra meg újra átrágod magad rajta.

Az idei amerikai vendég, az International Institute for Theatre Research Trójai nôk címû elôadása is feladta a leckét.

A görög kórus ebben az elôadásban nagy átalakuláson megy keresztül. Rituális énekek, dobolás, tánc – amit látunk és hallunk, emlékeztet a pár száz évvel ezelôtti Amerika betakarítási ünnepeinek dallamaira, de eszünkbe juthatnak az amerikai tengerészgyalogosokról szóló filmek: egy elôénekel, a többi ugyanazt ismétli.

Az amerikai csoport két alapítója évtizedek óta kutatja a klasszikus görög színházat, a gondolkodásmódot, az ókori világ eszméit, mûködését. Szerda esti bemutatójuk egy évtizedes úti beszámoló: most osztották meg a közönséggel, hosszú spirituális utazásuk során hová jutottak.

A Trójai nôk alaptémája az emberi áldozathozatal, a véráldozat, az Istenek kegyeinek keresése.
Az elôadás arra keresi a választ, hogy napjainkban mit jelent az emberi áldozat, és mi a szerepe a modern színházban.
A Trójai nôket – Euripidész drámája nyomán – 16 színész elôadásában láthatta a közönség.