az asztalon ott a szamovár.
ha hegedű lennél, lennék a húrod.
kérsz bele cukrot?
Bevezetés
A litvánok medvéje becammogott a Hungiba.
Szolgálóval él, Férj, aki eltékozolta összes vagyonát, és boldogtalanná
tette egykori feleségét. Fiatal Földesúr behajtaná néhai Férj
tartozását, felkeresi Özvegyet. Itt kezdődik. Eldurran egy
pisztolylövés, bár ez már inkább a vége.
Özvegy: csodálatos, kecses, fehér ruhás nő, gyönyörű profillal. A
földre rogyva ül, maga elé bámul (hiszen gyilkolt), a fények
elhalványulnak, csak egy marad fenn, az játszik, s a fénycsóvában ülő
Özvegyre – aki most már néhai Fiatal Földesúr özvegy felesége – az
égből szállingózni kezd a gyönyörű hó.
Az előadást Ladima Adomaitiene rendezte, aki 1995-ben alapította meg
társulatát húsz év alatti fiatal művészekkel. A népes társulat
karakteres közreműködője a zenei szerkesztő, Andrius Levickas.
Aki olvasta a darabot, előnyben volt.
Aki olvasta a darabot, és tud litvánul, még nagyobb előnyben volt.
Aki se-se, bizony még az is élvezte.
Tárgyalás
Ha láttál már igaz szerelmet, haragot, dühödt vágyat színpadon, bizony
fájlaltad, hogy nem te táncolsz ott, nem a te tested mozdul ütemre, nem
a te lábad szalad a színpadon, hogy a padló utolsó centimétere előtt
mozdulatlanná dermedj. Sípot fújva beszéld el, amit más előadásban
kimondanál, hiszen itt most néma voltál, bizony fájlaltad, hogy nem
állhatsz a vőlegénnyel az asztal tetején, szépen összebújva és
eltaszítva, gyengén-erősen, bizony fájlalnád, hogy nem neked muzsikál
csengve-bongva a zenélődoboz. Bizony, kívántad a történést, a padlóról
felszálló porban földre hullni fénycsóvák alatt; bizony, fájlaltad,
hogy hajlongó tested, kecses kezed, kemény tekinteted nem beszélt a
szád helyett.
Láttad az igaz szerelmet, haragot, dühödt vágyat a kínpadon, láttad a
gyűlöletet a vagyon miatt, mindenre képes ember telhetetlenségét,
esendő lettél, mert ők esendők voltak, bűnös lettél, mert azok ott
bűnösök voltak, szenvedtél, mert ők szenvedtek és szenvedve maradtak.
Nézted a színpadot, a világ másik oldalát túl egy láthatatlan határon,
érezted, csak ki kell nyújtani a kezed. Magukkal ragadnak, mint egy
örvény, úgy nyel el a másik világ. Ám te nem nyújtottad ki a kezed, ők
nem néztek ki rád és nem hívtak, ott maradtál hát egy széken
gubbasztva, hogy aztán egy kicsit tapsolhass.
Befejezés:
Akik előadás közben a medvét keresték, azok mindenről lemaradtak.
Lapszámaink
NYEMCSOK ÉVA ESŐ - Aglija Youth Theatre Studio: A Medve