Ágens járt már itt nálunk egy korábbi fesztiválon, akkor a Régi Hungiban halottuk ultrabarokk futamait. Egy másik énekesnő, már nem emlékszem, ki és mikor, meg azt mondta, tudod, hogyan, honnan kell énekelni? A pinából.

Nyilván magamnak ezt nehéz lenne begyakorolni, ám azóta erre is oda kell figyelnem, amikor hölgyek állnak mikrofon mögé, vagy mikroportot szerelnek magukra. Ágens most Gergye Krisztiánnal, az igényes fesztiválok és színpadok talán legifjabbik táncosával talált közös nevezőt. Négyesi Móni és Miriam Friedrich pedig azt vállalta, hogy Gergye Krisztiánnal megmutatják a legpőrébb magyarországi táncszínházat.

A félhomályos térben Ágens, a barokkdémon hanyatt fekszik, úgy, mint egyszer a susnyásban egy workshop alkalmával, és etnoáriázik. A hanghoz a másik három ad testet és bőrt, emberbőröket, bizony.

A Tenebrae (Sötétség) című táncopera vasárnap este hét órakor kezdődik a Régi Zsinagógában, legyetek ott ti is. (Csak annyit ígérhetek, lesz, aki megrendül, de lesz olyan is, aki elfogadhatatlannak tartja majd ezt az ügyet: megosztunk benneteket.)