először a társulatát mutatja be,
A Zugszínház nyolc éve létezik, 1999 óta dolgozunk folyamatosan a Merlin Színházban, évi egy produkciót tudunk bemutatni, ennek főleg anyagi okai vannak. A társulat állandó magja hat-hét főből áll, és minden előadásunkban vannak vendégek is. A jelenlegi pályázati rendszer azt teszi lehetővé, hogy évadonként kiválasszak egy darabot, amit színre viszünk. Természetesen a társulat tagjaiban gondolkodom, de nem ez az elsődleges szempont, hiszen egy-egy szerepre hívhatunk is színészt. Nem kapunk annyi működési támogatást, hogy státuszokat hozzunk létre, tehát gyakorlatilag állandó alkalmi társulat vagyunk. Egy produkciót havi két-három alkalommal játszunk a Merlinben, és egy előadásunk addig marad műsoron, amíg el nem készül a következő. Off-off társulat vagyunk, és ez nagyon behatárolja a lehetőségeinket.

azután az előadásaikat,
1999-ben a Hamlet az Alternatív Színházi Szemlén fődíjat kapott. Aztán jött az Antigoné, majd Dosztojevszkij nyomán a Jámbor teremtés, ezt követte a Medeia, túlnyomórészt Euripidész szövegével, de volt benne Seneca is. Shakespeare Othellója után pedig A per jött.

majd arról mesél, hogy készülnek az egyes produkciók,
Eddigi tapasztalataim alapján úgy tűnik, hogy ha nem drámát választok, akkor a próbafolyamat során törvényszerűen elérünk egy ponthoz, amikor átkozom magamat ezért, és megfogadom, hogy soha többet nem teszek ilyet. A pernél is megvolt ez a pont, aztán mégis a Mészégető lesz a következő előadásunk. Azért a legtöbb munkát nem az adta, hogy a szöveget átdolgozzuk, hanem az, hogy az előadásban megjelenjen a nagyon sajátos kafkai humor. Van a közismert anekdota, hogy Kafka felolvasott a barátainak és azok igen jókat röhögtek közben. Mi rengeteget nevettünk például a próbákon, talán meg is lepődött volna, aki ilyenkor benyit hozzánk, hogy ez itt A per próbája. Amit mostanában abszurd humornak nevezünk, az nagyon közel van Kafkához.

és végül beavat A per néhány műhelytitkába
A per nem korfüggő: egyéni sorsról szól, nem a totalitariánus rendszerekről vagy a bürokráciáról. A mi előadásunk talán arról próbál szólni, hogy miért nem gondolkodunk el azon, mi a bűn, miért nem csodálkozik a főszereplő azon, hogy bűnösnek nevezik, miért nem kérdezi meg, mivel vádolják.… Nietzschének van egy mondata arról, hogy nem venné a fáradságot semmilyen munka elvégzéséhez, ha nem remélné azt, hogy fel fog fedezni valamit. Mi is így vagyunk a színházcsinálással, igyekszünk mindent elfelejteni a darabról, amit addig tudtunk, és próbáljuk a próbafolyamat során újrafelfedezni a művet. Már félúton jártunk a munkában, először próbáltuk fel a jelmezeket, amik egyenruhaszerűek, de nem utalnak semmilyen konkrét uniformisra, és ahogy ott álltak a szereplők egymás mellett, volt bennük valami bábuszerű. Kipróbáltuk, milyen volna, ha bábok módjára mozognának, és így alakult ki az előadás formanyelve, ebből sikerült atmoszférát teremteni.