Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Sajtószoba

 

Sajtószoba

Írások a fesztivalról

nyomtatható verzió

Modern Táncszínházi Medeia



Telt házak a szegedi kettős alternatív fesztiválon

Olyan nagy az érdeklődé, hogy kicsinek bizonyultak a bevált játszóhelyek a párhuzamosan zajló Thealter és SZASZSZ legnépszerűbb előadásaira. A vasárnap este záruló szegedi kettős alternatív színházi fesztiválon izgalmas, kísérletező produkciókkal találkozhat a közönség.

Amikor a MASZK Egyesület 1991-ben elindította a független színházak fesztiválját, a régi zsinagógából mázsaszámra kellett kihordani az évtizedek alatt lerakódott guanót.
Az alapítók a nulláról indulva szervezték meg a seregszemlét, amiben akkor még kevesen hittek. Azóta nyilvánvalóvá vált: a független, alternatív társulatok fontos szereplői a hazai színházi életnek, hozzájárulnak a művészeti ág megújításához. A szegedi kettős fesztiválnak egyre jobb a híre, sok olyan különleges produkciót lehet itt nyolc-kilenc nap alatt látni, amit nehéz lenne máskor megnézni. A legnépszerűbb előadásokra érdemes időben jegyet váltani, mert könnyen hoppon maradhat, aki kezdés előtt próbálkozik a bejutással.

Csütörtökön kora este a régi zsinagógában fergeteges sikerrel játszotta az Opera In/Vita - Compania dell ' Arte társulata Tom Johnson roppant szórakoztató darabját, a Négyhangú operát. A cím abból adódik, hogy a szerző mindössze négy zenei hangból - D, E, A H -komponálta az ironikus paródiát, amiben az egyes hangfajokra jellemző magatartásformákat és az operai közhelyeket tette nevetségessé. Romvári Gergely rendezésében a szopránt, az altot, a tenort, a baritont és a basszust tehetséges fiatal operaénekesek keltették életre - olyan mulatságosan és muzikálisan, hogy a publikum bravózással és vastapssal jutalmazta a produkciót.
- Ez volt a második előadásunk, boldogok vagyunk, hogy ilyen nagy sikerünk volt - mondta az altot játszó Szolnoki Apollónia, aki néhány évvel ezelőtt Zsótér Sándor emlékezetes Britten-produkciójában a szegedi teátrumban kezdte a pályafutását, és ma már az Operaházban többek között Carment és Rosinát énekli.

A másik helyszín, a kibelezetten árválkodó régi Hungária bejáratánál mintegy kétszázan tolonganak bebocsátásra várva. A Közép-Európa Táncszínház két volt szegedi táncosnő, Zarnóczai Gizella és Prepeliczay Annamária, valamint Vati Tamás és Krámer György főszereplésével Horváth Csaba darabját, a Medeiát hozta el.
- A mi barátaink külföldről jöttek - méltatlankodott valaki, amikor kiderült: minden jegy elkelt.
- Mi meg az ország másik feléből - replikázott valaki. Balog József, a fesztivál művészeti vezetője összeadott-kivont, először beengedték az előre váltott jegyekkel rendelkezőket, majd a többiek is bejutottak - ha nem is székeken, de a puszta földön körbeülhették a színpadot. Érdemes volt! Zarnóczai és Prepeliczay, akik egykor tündöklő prímabalerinák voltak,  nyugállományúként szabadúszva is az érzelmekről mindent tudó, testüket vasfegyelemmel igába hajtó, szuggesszív művészek.

A JATE-klubban késő este Urbán András csapata Csáth Géza naplója nyomán készült produkciót mutatoitt be.
A 0.1 mg a szabadkai születésű, morfinistává vált polihisztor író elmegyógyintézeti időszakát idézte. A szűk pincében fokozta a hőséget, amikor a Csáthot alakító Pletl Zoltán az egyik jelenetben lángszóróval szabadított ki egy léggömbbe zárt pontyot.

A fesztivál vasárnap este retro diszkóval - és előtte Ágens Purcell piknolepsziával zárul, ami az idén Budapesten elnyerte a legjobb alternatív előadás díját.

H.S.
Délmagyar, 2004. Július 24.

2007.03.20

forrás: MASZK

Szemétre a vénaszonnyal!


A hólyagcirkusz, az Andaxínház és az Utolsó vonal

Három hazai társulat, a Hólyagcirkusz, az Andaxínház és az Utolsó vonal produkciója szerepel ma a Thealter és az alternatív színházi szemle programjában.

A Hólyagcirkusz társulatot komolyzenei, színházi és képzőművészeti múlttal rendelékező független művészek alapították 1997-ben. Szőke Szabolcs és Spilák Lajos többéves együttműködés tapasztalatával, valamint vendégmuzsikusokkal kiegészülve hozott létre egy sajátos zenedramaturgiára épülő színházi formát. Előadásaik a kamaraopera, a cirkusz, a performance, a zenés dráma é a különös hangszerekből álló látványszínház határmezsgyéin egyensúlyoznak - alapvetően nonverbális eszközöket használnak.
A régi zsinagógában 18 órakor kezdődő Szemétre a vénasszonnyal! című produkció alaphelyzete egyszerű: a cirkusz igazgatónője, a Vénasszony (Homonnai Katalin) haldoklik, társulata pedig mindent elkövet, hogy haláltusájáját megrövidítse. Halálhörgés és vad röhögés egy nagy zenei menetelésben olvad össze. Cirkusz az egész világ - hataloméhes bohóc benne minden férfi és nő...

20 órától a régi Hungáriában látható az Andaxínház előadása, a Belső hangok személyes, a zsigerekből feltörő közös játék - az alkotók (Zalakovics Anikó, Geltz Péter, Lengyel Péter, Lőrinczky Attila) disszonáns és harmónikus belső hangjaiból komponált szonatina. Tenessee Williams drámája alapján Felhőfi-Kiss László rendezte az Utolsó vonal Üvegfigurák című produkcióját, amit 22 órától játszanak a JATE-klubban. Embereket látunk egy szobában. Jönnek-mennek, ülnek-állnak, tesznek-vesznek, beszélnek-hallgatnak, imádnak-utálnak, kacagnak-zokognak. Élnek.Pont úgy, mint mi. Tavasz és kegyetlen, mert a végén senki sem hal meg. nem úgy, mint mi. A szereplők: Bede-Fazekas Anna, Szirbik Bernadett, Bede-Fazekas Szabolcs és Róbert Gábor.

Tánc és színházi témájú fotókból Dusa Gábor tárlatát a Wagner Teaházban, Frank Yvette és Molnár Kata kiállítását a Bécsi Kávéházban, Katkó Tamásét a Grand Caféban, Révész Róbertét az Átrium Music Caféban lehet megtekinteni.

Délmagyar, 2004. július. 20

2007.03.01

forrás: MASZK

Bozgorok és a Bon Voyage



Talán a legfájóbb sértés egy erdélyi magyar számára, ha egy többségi román "bozgornak", azaz hazátlannak, kitaszítottnak, sehova sem tartozónak nevezi. A száműzetésről, a kitaszítottságról szól Shakespeare Ahogy tetszik című színműve, amelyből a Honvéd Kamaraszínház tagjai - akik javarészt Erdályből származnak - kicsit magukról is valló előadást készítettek. A Szegedi Alternatív Színházi Szemle programjában szereplő produkciót ma 18 órától a régi zsinagógában játszák. A Thealter International vendége Németországból érkezett Tetrapiloktomia Színház, amit 1999-ben Klapcsik László és Wolf Dieckmann alapított Berlinben. Bon Voyage című előadásuk - amely 20 órától látható a Régi Hungáriában - utazás egy végtelen vakvágányon.

Jeles András filmrendezőt megihlette a Parasztbiblia sajátos, archaikus nyelvezetű világa, amelynek mintájára József és testvérei címmel különleges, másfél órás árnyfilmet forgatott. A premiert az alkotók jelenlétében ma 21:30-tól a Grand Caféban tartják.

Délmagyar, 2004. július. 21

2007.03.01

forrás: MASZK

Nem alterálják egymást

Thealter és szemle

Idén 14. alkalommal találkoztak Szegeden a thealteresek, a nemzetközivé avanzsált Szabad Színházak képviselői, és másodszor az Alternatív Színházi Szemle hazai résztvevői.  A nyolcnapos program játszóhelyein teltházak várják a Thealter és a SZASZSZ párhuzamosan zajló legnépszerűbb előadásait. Mára a Szegedi Szabadtéri Játékok mellett második legnagyobb kulturális eseményévé nőtte ki magát a kettős alternatív fesztivál. A kezdetekről, a fullra kiélezett idei sikerekről és a jövő terveiről beszélgettünk balog Józseffel, a MASZK elnökével, a fesztivál művészeti vezetőjével.

- A fesztivál 1991-ben MASZK nélkül kezdődött. Nekünk is volt páholyunk, pontosabban egy kulturális egyesület, melyet Szegedi Színházi Páholynak neveztünk el. Sok-sok gond, menedzselés, működési problémák közepette Nikolényi Istvánnak, a szabadtéri játékok akkori igazgatójának bíztatására vágtunk bele a fesztivál megszervezésébe - kezdi az emlékezést Balog József, majd így folytatja: - Az alternatív fesztivál tehát Szegedről indult. Igaz, én még ma sem hívom alternatívnak, ezt a 90-es évek közepén ragasztották rá, hogy megkülönböztessék a kőszínháztól.
A keresztszülők úgy gondolták, latinból átvéve a fogalmat, hogy a "két lehetőség közül az egyiket megengedő, vagylagos választás" jól visszaadja azokat  a törekvéseket, melyeket ezek a művészeti csoportok képviselnek. Mi viszont csak egy lehetőséggel élünk, az pedig lokálpatriotizmusunkból fakad. Tudom, manapság már mindenki fesztiválkodik, van répafesztivál, hal-grill-sör-bor-paprika-rózsa- mákostarhonya-, és még hámozott léggömb- és kolbásztöltő fesztivál is. Azaz mindenki szórakoztatni próbál, s nyílván a mienknek is van egyfajta szórakoztató funkciója. Ám ebből soha nem kerekedik címlap sztori, lesz-e 400 ezer látogatója, mint Kapolcsnak. Azok más rendezvények. A mienket nem hiszem, hohy lehet tömegesíteni. A mi 14 évünk arról szól, hogy megszilárdult, Európában is híre van, ami sajnos azt is jelenti, hogy finanszírozási gondjaink miatt évente 40-50 külföldről jelentkező színházat vissza kell utasítanunk. AZ idei fesztiválunk egyébként 20 millió forintból készült.

- Milyen volt a művészeti színvonal, a közönség?

- Kialakult egy új generáció, olyan réteg, amely ezeket a színházakat követi Magyarországon. Ami egy évadra vetítve néhány ezer ember. Azt viszont, hogy ezek a színházak valami újdonsággal szolgáltak volna, 2-3 éve nem tapasztalom. Vannak stabil társulatok, ezek főleg táncszínházak. A prózai színjátszás ebben a szférában egészen érdekes módon jelenik meg, mintha a 70-es, 80-as évek amatőr színházai szeretnének visszakéredzkedni.  Óriási közönséget vonzott a Széchenyi téri 3 előadásunk, de új helyszínünkön, a Szent István téri Víztoronynál, az öreg Hölgynél is letettük a névjegyünket. A tér felújítása után szeretnénk odavinni a felolvasó, színházi produkciónkat Kornis Mihálytól, Esterházy Péteren keresztül Darvas Laciig. Ezúttal kísérőrendezvényként rengeteg kávéházat is sikerült bekapcsolni az eredeti helyszínekhez, a régi zsinagógához és a volt Kass Szállóhoz. Nagyon várjuk a Kisszínház felújítását, hogy legyen Szegednek egy olyan modern, minden igényt kielégítő játszóhelye, ahol nyolc napra otthonra lelnének az alternatív színházi szemle résztvevői, nekünk pedig megmaradnának a valóban alternatívabb helyszínek.

- Mit jelentett idén a kettősség?

- A MASZK viszi a Thealtert, a Szabad Színházak Nemzetközi Találkozóját, az Alternatív és Független Színházak Szövetsége pedig a szemlét, mely tizedik volt, és másodszor rendeztük Szegeden.  Én a kettős rendezvénynek bizonyos részeit szorosabbra kapcsolnám, bizonyos részeit viszont tágítanám. A Thealtert meghagynám örömfesztiválnak, a vele párhuzamosan futó alternatív színházi szemlét pedig igazi szakmai seregszemlévé emelném, ahol a legjobb hazai alternatív színházi produkciók jelennének meg. Mindez Szögi Csabáék, a szövetség és az előválogató zsűri munkája nyomán alakulhat ki, hiszen itt olyan produkciók is vannak, melyek kőszínházakból akarnak kimozdulni. Ha belép jövő nyárra a Kisszínház, karakteresen szétválik, mi való modern játszóhelyre, mi az utcára, és mi a romokra.

- A szemlén díjazták is a produkciókat.

- A zsűriben Forgách András író elnökölt, Bal József rendező és Kondász Rózsa tanár döntött a díjak odaítélésében. Megérdemelten kapott elismerést Bozsik Yvette, Goda Gábor társulata, a Közép-Európa Táncszínház, a két volt szegedi táncosnő, Zarnóczai Gizella és Prepeliczay Annamária, valamint a legjobb előadás díját is a legjobb produkció, a Rusznyák Gábor rendezte Bozgorok kapta. Nagy durranás volt a Széchenyi téren Pavel Vangeli cseh bábos fellépése, aki mint egyszemélyes intézmény járja a világot groteszk bábjaival, történeteivel, miközben énekel, zenél, marionettezik. A két német színész által életre keltett mozgó szobrok is meghökkentették a járókelőket. Meg kell még említenem Urbán András csapatát, akik Csáth Géza naplója nyomán adaptált produkciójukat mutatták be és Tolnay Ottó Könyökkanyar című darabját.

- Részben szólt már a jövő terveiről.

- b3e kell állnunk egy olyan sorba, mely megköveteli a profizmust. Ha nem tudunk európai pénzeket mozdítani, nagy pályázatokat nyerni, nem tudunk előre lépni. Az Európai unió is a direkt összefogást szorgalmazza, és nincs tekintettel szerb vagy magyar adórendszerre, orosz vízumügyintézésre, lett, litván, szerb vámszabályokra, papírok, engedélyek, ügykezelésére. Erre találtam ki a Déli kapu projektet, amire városi támogatást is kaptunk, mely egyszerre beenged és befogad, másrészről megpróbál  nyugatról és Magyarországról a még nem uniós térségekbe színházakat vinni, közvetíteni. A jövő sokkal több pénzt igényel, ugyanakkor jó lenne megtartani azt a 40-50 főből álló munkatársi gárdát, amelyik még mindig szívből, lélekből dolgozik, és azokat a profi csapatokat, akik nélkül sikeres színházi előadást még álmodni sem lehet. De ha minden kötél szakad, legalább nekünk még vannak álmaink.

Bagaméry László
Páholy, 2004 Szeptember

2007.02.27

forrás: MASZK

Szabad Színházak



Ezek az alternatívok lassan minden romot belaknak Szegeden. Lassan már az a rom is kéne, ami még működik. Addig rendben van, hogy a régi zsinagógát meg a  volt Kass Szállót megszállták. Azokból nem lesz egyhamar épkézláb épület, hiába újították fel őket kívülről. csak a csodálatos akusztika meg a nagy fene szakrális hangulat, az van belül, és az a színpad, amit a kettős alternatív fesztivál szervezői rámoltak be -hát legyen. De tavaly már a pályaudvaron is randalíroztak, idén pedig a Szent istván téren felújításra váró vénséges víztoronyban rendeztek fotó-és plakátkiállítást. Csak nehogy egyszer olyan helyre kívánkozzanak, ahol már van színpad.

A Thealter (Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója) ugyanaz Szegeden, mint a Szabadtéri játékok, csak éppp a fordítottja. Az egyik a gyönyörű Dóm téren fut, a másik azokon a helyeken, amelyeket senki más nem tud használni. Az idén Juronics Tamás elárasztotta a szabadtéri színpadát vízzel - a Thealteren már évekkel ezelőtt felöntötték tetrapalackos tejjel a JATE-klubot, büdös is volt, bár nem annyira, mint az a rissz-rossz hűtő, amit felgyújtottak utána az udvaron valami performansz keretében.

Aki ebből az gondolja, hogy alternatív az, aki zavaros művészi okokból gyújtogat, téved. A Thealteren azok a struktúrán kívüli művészek vonulnak fel, akikre érdemes odafigyelni. Bár hogy az alternatív szó mit jelent, azt az alternatívok sem tudják eldönteni. Ez a kérdés viszont már nem annyira a Thealterhez kapcsolódik, hanem az Alternatív Színházi Szemléhez, amelyet tavaly óta Szegeden rendeznek. Az Alternatív és a Független Színházak Szövetsége úgy döntött, hogy az addig budapesti rendezvény és szakmai találkozó csatlakozzon a szegedi Thealterhez. Szimbiózis ez, ahol az idősebb fesztivál nemzetközi seregszemleként, a csak pár évvel fiatalabb pedig, hazai szakmai bemutatóként, versenyként és találkozóként funkcionál. Tavaly úgy tűnt, a két rendezvény jól kiegészíti egymást, és együtt nagyobb közönséget is vonzanak.

És valóban. A szombati nyitó előadás a régi zsinagóga udvarán máris telt házzal ment: az Újvidéki Színház Via Italia című produkciója, amely számos fesztiváldíjjal büszkélkedhet, rögtön megosztotta a közönséget. No nem a  kispolgári vakdüh kerülgette a jónépet, hanem az alternatív szakmai öntudat: nem így kéne, ment ez az előadás már jobban is. A hétvége nem okozott különösebb meglepetést, bár ami azt illeti, a szokásos késegetésen túl rendezett mederben csordogáltak az események.

Hétfőn Oleg Zsukovszkij mentette a helyzetet a régi Hungáriában: az orosz színész Hárfeusz című egyszemélyes előadását ismételte meg - nagy sikerrel - , mert a Fantom csoport, Dühöngők című előadása elmaradt, ezzel a napi programból az egyetlen előadás esett volna ki. A Thealter szokott formáját hozza abban is -ahogy többen megjegyezték- , hogy a közönség lelkes magja a résztvevőkből és az egész héten a belüket kifutó önkéntesekből áll, azaz a legtöbben kitűzőt lobogtatva andalognak a nézőtérre. A nagy durranások, a szélesebb közönség számára is ismert társulatok viszont még csak most következnek: a SZASZSZ tavalyi győztese a Hólyagcirkusz kedden lép fel, és a résztvevők között máris izgatott suttogás kél, ha a játékkutya farkán is frappáns dallomokat húzó színházi zenebohócok előadása kerül szóba.
Nem kell bemutatni sem a Közép-Európa Táncszínházat úgy általában, sem a Honvéd Kamaraszínház Bozgorok című előadását: nagy sikerrel léptek fel Budapesten is. A Thealter programjából a már-már mítikus tisztelet övezte Urbán András Társulatát várják sokan, vajon mit hoznak ki Csáth Géza írásaiból. Jön Bozsik Yvette is, bár -ahogy a fesztiválújságból kiderül -ő nem is alternatív.

Sűrű program, tömve workshoppal, fórummal, kiállítással, mozival, koncerttel. Aki nem tudja, mi alternatív, jöjjön el, nézze meg, oszt' döntse el.

Tanács Gábor
Népszabadság, Nyári lapozó, 2004-07.21

2007.02.27

forrás: MASZK

Alternatívok Szegeden

Stőhr Lóránt fesztiváltudósítása a Népszabadságban itt olvasható.

2007.02.26

forrás: MASZK

Hólyagcirkusz vénasszonnyal

A Magyar Hírlapban Bóta Gábor beszámolója olvasható.

2007.02.26

forrás: MASZK

Cikkek az Ellenfényben

Az Ellenfény 2004/8-as számában  Nánay Fanni ír a Komuna Otwock előadásáról itt, Kérchy Vera pedig a fesztivál színházi kínálatát tekinti át itt.

2007.02.19

forrás: MASZK

Oleg Zsukovszkijról

Forgách András írása Oleg Zsukovszkij Hárfeusz c. előadásáról a Színház 2004. októberi számában.

2007.02.19

forrás: MASZK

Halász Tamás: Tetemrehívás

A Színház c. folyóirat 2004. októberi számában jelent meg Halász Tamás írása a Komuna Otwock előadásáról.

2007.02.19

forrás: MASZK

Az oldal tetejére
 

2024 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció