-Radikális, progresszív, nem hagyományos, kultikus, stílusos – csak néhány jelzô a sok közül, amivel a BlackSkyWhite elôadásait illetik. Eddig tíz darabot állítottak színpadra és utaztak be velük számos jelentôs fesztivált Európa-szerte, többek között: Edinburgh Festival Fringe, London International Mime Festival, Glastonbury, La Strada (Graz), Mimos (Perigueux), Unidram (Potsdam), Konfrontacje Teatralne (Lublin), Contact (Torun). Magyar-országon most lépnek fel elôször.

Az elôadás utazás téren és idôn át, egy gigantikus spirálon keresztül, melynek segítségével visszatérhetünk abba a korba, amikor mai poszt-indusztriális világunk még csak mûvészek és tudósok maréknyi csoportjának képzeletében létezett, akiket inkább tartottak ôrültnek, mint zseniális látnoknak. A német konstruktivizmus eszméivel és képzeteivel átszôtt elôadás egy gigantikus hi-tech show, mely univerzummá tágítja a megszokott színpadi teret. Egyszerre gyönyörû és ijesztôen embernélküli az elôadás: óriási mechanikus bábok, biomechanizmusok és teljesen ismeretlen fajtájú élôlények népesítik be, és jelként figyelmeztetnek minket, hogy ez az idô hamarabb eljött. Az elôadás lehetôséget ad, hogy az ultramodern színpadi technológiák együttes felhasználása révén részt vegyünk egy szürrealisztikus utazáson, kinyitva egy ajtót, amely egy új világba visz. Ez a világ vár ránk, lehet, hogy már holnap.

A blackSKYwhite Színház elôadásai varázslatos világot teremtenek. Az elôadók mozgását számítógépes grafika jeleníti
meg. Zenei palettájuk rendkívül változatos, az elektronikus zenétôl a kabarén át egészen a világzenéig terjed. Lenyûgözô fénytechnikájuk egyrészt egy irreális, másrészt a nagyon is valódi világ illúzióját kelti. A tagok az együttes alapítása óta állandóak. Dmitrij Ariupin rendezô és Marcsella Szoltan színésznô olyan egyedi színpadi technikát talált ki, melyben a színészek a valóság és az illúzió határán egyensúlyoznak, ahol az elôadások inkább álomszerûek, csak kevéssé emlékeztetnek a valódi életre. Nagyon nehéz lenne meghatározni ennek a színháznak a mûfaját, talán a kortárs koreográfiákhoz áll a legközelebb, de azoknak is inkább a szigorúan értelmezett nonkonformista formájához.