-Radikális, progresszív, nem hagyományos, kultikus, stílusos – csak
néhány jelzô a sok közül, amivel a BlackSkyWhite elôadásait illetik.
Eddig tíz darabot állítottak színpadra és utaztak be velük számos
jelentôs fesztivált Európa-szerte, többek között: Edinburgh Festival
Fringe, London International Mime Festival, Glastonbury, La Strada
(Graz), Mimos (Perigueux), Unidram (Potsdam), Konfrontacje Teatralne
(Lublin), Contact (Torun). Magyar-országon most lépnek fel elôször.
Az elôadás utazás téren és idôn át, egy gigantikus spirálon keresztül,
melynek segítségével visszatérhetünk abba a korba, amikor mai
poszt-indusztriális világunk még csak mûvészek és tudósok maréknyi
csoportjának képzeletében létezett, akiket inkább tartottak ôrültnek,
mint zseniális látnoknak. A német konstruktivizmus eszméivel és
képzeteivel átszôtt elôadás egy gigantikus hi-tech show, mely
univerzummá tágítja a megszokott színpadi teret. Egyszerre gyönyörû és
ijesztôen embernélküli az elôadás: óriási mechanikus bábok,
biomechanizmusok és teljesen ismeretlen fajtájú élôlények népesítik be,
és jelként figyelmeztetnek minket, hogy ez az idô hamarabb eljött. Az
elôadás lehetôséget ad, hogy az ultramodern színpadi technológiák
együttes felhasználása révén részt vegyünk egy szürrealisztikus
utazáson, kinyitva egy ajtót, amely egy új világba visz. Ez a világ vár
ránk, lehet, hogy már holnap.
A blackSKYwhite Színház elôadásai varázslatos világot teremtenek. Az elôadók mozgását számítógépes grafika jeleníti
meg. Zenei palettájuk rendkívül változatos, az elektronikus zenétôl a
kabarén át egészen a világzenéig terjed. Lenyûgözô fénytechnikájuk
egyrészt egy irreális, másrészt a nagyon is valódi világ illúzióját
kelti. A tagok az együttes alapítása óta állandóak. Dmitrij Ariupin
rendezô és Marcsella Szoltan színésznô olyan egyedi színpadi technikát
talált ki, melyben a színészek a valóság és az illúzió határán
egyensúlyoznak, ahol az elôadások inkább álomszerûek, csak kevéssé
emlékeztetnek a valódi életre. Nagyon nehéz lenne meghatározni ennek a
színháznak a mûfaját, talán a kortárs koreográfiákhoz áll a
legközelebb, de azoknak is inkább a szigorúan értelmezett
nonkonformista formájához.
|