Előadások helyszínei

Lapos

	Galéria megtekintése

Régi Zsinagóga

	Galéria megtekintése

Régi Hungária
1897-ben vásárolta meg a Stefánián álló telket Kass János szegedi vendéglős. A Tisza-part ekkor még rendezetlen, pocsolyás, nádassal borított terület volt, a vásárlást követően azonban a város vállalta, hogy rendezi a környéket, így születtek meg a Stefánián álló gyönyörű bérházak is. 1898-ra felépült a Kass-kávéház, más néven Kass-vigadó, de még nem a mai formájában. Üzemelt benne egy kávéház, büfé, étterem, „játéktermek”, két hangversenyterem, és itt székelt néhány helyi polgáregylet is.

1914-ben Kass János a kor igényeinek maximálisan megfelelő, hatalmas szálloda kialakítását tervezte a kávéházi rész fölött. A Kass-kávéház a századelőn a szegediek egyik legkedveltebb szórakozóhelye volt, a társasági élet egyik központja, az I. világháború azonban érezhetően visszavetette a forgalmat, így Kass János 1915 őszén, eredeti terveivel ellenkezően bezárta a kávéházat, hogy az ne termeljen több veszteséget, és megkezdte az átalakítási munkálatokat. Az új szálló egy év múlva, 1916 őszén meg is nyílt, a kávéház pedig ezután Kis Kass néven üzemelt tovább, bár a városlakók gyakran csak Bohémtanyaként emlegették.
A két világháború között újra a szegedi kulturális (és éjszakai) élet egyik központja lett a kávéház, itt alakult meg a Szegedi Fészek, a helyi írók, költők és művészek klubja, aminek eredményeképp a helyi értelmiség találkozóhelye lett a Kass. Mellettük olyan prominens vendégek is megfordultak itt, mint Ady Endre, Juhász Gyula, Bródy Sándor és Bartók Béla.

1928-ban Kass János elhunyt, az egész város gyászolta. A szállót ezután fia, ifj. Kass János vette át. Az I. világháborút követő gazdasági válság azonban alapjaiban rendítette meg a szálló egészének működését: a harmincas évek elején egyre nagyobb deficittel járt a működés, ami végül az épület bezárását, az alkalmazottak elbocsátását, valamint az ingóságok, sőt magának az épületnek az elárverezését eredményezte.

Az épület új tulajdonosa egy, a működtetésre alakult részvénytársaság lett, amely kisebb felújítási munkálatokat követően 1934-ben újra megnyitotta az épületet. Ifj. Kass János azonban nem engedélyezte a Kass név használatát, így a szálló a Hungária nevet kapta. A harmincas évek végéig fokozatosan bővült a kínálat: bridzs-szalon nyílt, majd egy bár és éjjeli lokál; rendszeresen tartottak zenés esteket, az étterem mellett pedig kialakítottak egy halászcsárdát is.

A II. világháború alatt, ha nagy nehézségekkel is, de folyamatosan működött a szálló, 1945 után azonban jelentősen csökkent a forgalom. Az épületet 1949-ben államosították és a következő üzlettípusokat működtették tovább: szálloda, étterem, éjszakai mulató (Kis Hungária néven), söntés, kávéház 1962-ig. Csütörtökönként népszerű zenés-műsoros esteket tartottak fővárosi művészek részvételével, vasárnaponként pedig a fiatalok az ötórai teadélutánokon teáztak. A hatvanas évek elejéig kisebb felújításokat végeztek és modernizálták a műszaki berendezéseket, 1963-ban pedig az éjszakai mulatót zónázóvá alakították át. 1965-ben statikai gondok jelentkeztek az épületben: omlékonnyá vált a mennyezet, vészesen rossz állapotban volt a födémszerkezet és a nagyterem feletti kupola, emellett az épület állaga is folyamatosan romlott, a vizsgálatok szerint az épület üzemeltetése életveszélyessé vált.

1972-ben olyan hírek kaptak szárnyra, hogy az épületet lebontják, mivel a felújítás alig került volna kevesebbe, mint egy új épület felépítése ez azonban szerencsére nem történt meg. Hamarosan azonban megkezdődött egy új szálloda építése a Hungáriától nem messze, a Tisza-parthoz közel � mindezek következtében 1976 decemberében bezárták a Hungária szállodai részét, majd rövid időn belül a bárt is. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség hosszas közbenjárására 1982-ben műemlék jellegű épületnek nyilvánították.

Az épületet 1994-ben vásárolta meg a Quaestor-csoport. A befektető társaság a hét szintessé átépített „régi” Hungáriában Stefánia Palota néven egy magas szolgáltatási színvonallal működő
belvárosi irodaházat tervezett létrehozni – a földszinten bankokkal és biztosítókkal, az emeleteken pedig kisebb-nagyobb irodákkal és egy, a vállalkozókat segítő inkubátorházzal. Helyreállították volna a koncerttermet is (különböző kulturális és vállalkozói rendezvények
helyszínévé), a földszinten pedig étterem, kávézó, bár, söröző stb. várta volna a vendégeket.

(Forrás: Bátyai Jenő - Bátyai Gitta: A Kass Szeged, 1998.)

Grand Café

Klauzál tér

Móra park

Korzó Mozi
Gondolom, csak a nagyon későn kelők csodálkoznak, hogy a Széchenyi tér sarkán álló épület homlokzatán korábban az szerepelt, hogy Vörös Csillag Filmszínház. Nos, ebből mára csak a színház igaz. Év közben a Szegedi Nemzeti hozott ide kamaradarabokat – mivel a Kamaraszínház felújítása évekig eltartott (de már kész ám…).

A klasszicista stílusú műemlék épület, a Zsótér-ház (Széchenyi tér 9.) a város arculatát meghatározó teret észak-nyugatról határolja. A térre néző ház a tér egyik jellegadó épülete, benne többek közt étteremmel és hivatalokkal.

	Galéria megtekintése

Tisza Szálló
A Wesselényi u. 4. szám alatti épület (Jiraszek Nándor és Krausz Lipót tervei alapján, 1884)
történelmi és művészeti emlékhely. Az emeleti nagy hangversenyteremben többek között Bartók Bélát is hallhatta az úri közönség nem egyszer. Nevét Tisza Kálmán 10 éves miniszterelnökségének tiszteletére kapta. A szálloda dísztermében, a szegedi zenei élet akkori központjában, rendszeresen rendeztek bálokat is. Napjainkban, így a fesztivál alatt is, a szálloda munkatársai és mi is mindent megteszünk, hogy vendégeink főszerepben érezzék magukat. A
történelmi hangulatot idéző szállodában impozáns kényelem és patinás környezet várja a betérőt.

Mars tér, U pavilon
Túl sokat nem lehet mondani egy ideiglenesnek szánt, ám mára állandónak tűnő, fémszerkezetű nagypavilonról. Volt itt már menyegző-ipari mustra menyasszonyi ruha kiállítással, korábban az
egykor nagyhírű Szegedi Ipari Vásár is itt zajlott, meg utazási vásár, síbörze, 3+2 koncert és erotika kiállítás is jó sok muffal. A szegedi cukormentes színházi fesztivál most tört be ebbe a térbe és közegbe, s jellegéből adódik, hogy tán ez utóbbi két rendezvényhez idomul leginkább.

Kövér Béla Bábszínház
A „Kamara Bábszínház” 1954. október 16-án nyitotta meg kapuit a közönség előtt – de akkor még egy másik épületben – Szilágyi Dezső: Mackó Mukik című bábjátékával. A Bábszínház kezdettől fogva a Városi Tanács fennhatósága alatt működött, majd 1959-tõl a közvetlen gazdasági  felügyeletet a November 7. Művelődési Otthon látta el. 1987. október 25-én új korszak kezdődött
a 40 éves Bábszínház történetében. Elkészült a Bakonyi Tibor által tervezett, akkor korszerű, mindentudó Lenin krt. 50. sz. alatti színházterem, melynek nézőterét Szekeres Mihály belsőépítész tervezte. A Bábszínház jelenleg is ebben az épületben üzemel. 1996-ban a Bábszínház felvette
az 1994-ben elhunyt dr. Kövér Béla nevét. Ugyanebben az évben, januárban, beindult a bábszínész képző stúdió, 1998-ban nyolc végzős kapott bábszínész oklevelet. A stúdió tovább folytatódott, 2001-ben újabb hat fiatal végzett. Az időközben kereteit kinövő Bábszínház létszám és helyiség gondjai még megoldásra várnak. Titkos vágyuk, hogy a szegedi bábos társulat is a kecskemétihez hasonló feltételek közt működhessen, ők ugyanis az ország egyetlen valóban bábszínháznak épített épületében dolgoznak.

Belvárosi Mozi
-

	Galéria megtekintése

Piros Úszóház
Tisza Úszóház - Felső Tiszapart

Vagy így: „A Pick-toronnyal egy vonalban a Tiszán. Indulj el a Hungi tól a Felső-Tiszaparton észak felé, és csak tíz perc séta.”

A kalandos sorsú úszóház az 1999-es télen a Téli Kikötőben minden előzetes figyelmeztetés nélkül egy nagy sóhajtással elsüllyedt. (A fene belé, volt rajta egy fél kétszemélyes kajakom, s az is a menthetetlen csolnakok sorsára jutott.) Kiemelték, majd újjáépítették. A hely nem egy luxushajó,
de mi szeretjük, mert az új tulajdonos, Géza kapitány és kedves családja (Mesi-hugi, nagymama és két fiúgyerek (az egyik már majdnem férfi), aztán Kati néni, meg Zsolti és persze Popey kutya) tavaly szeptember óta nagyon szépen rendben tartja. A gyönyörű virágokra (Piroska-nagyi
gondozásában) nagyon vigyázzatok, és szépen kérjük, tartsátok be a személyzet kéréseit, esetleges utasításait, mert azok kizárólag saját érdekünkben, elsősorban biztonságunk okán fognak elhangzani. A THEALTERes látvány felelőse Kémeri Attila Rampai lesz. A zenét házi üdvöskénk, Szabó Bence és segédei hozzák, ha nem is vízen, de a fővárosból. A büfé ígérem, úgy árban, mint minőségben maximális korrektséget tanúsít ezen az éjszakán is. Tiszára mihaszna
csepűrágók, egyetek-igyatok, aztán menjetek Isten hírével, szépen hazafelé pihenni! Vége a fesztiválnak.

KÉMERI A. RAMPAI