Nôk, nôk... nôk évezrede... Egyre akadálytalanabbul állhatunk mi, nôk, életünk kormánykerekéhez. De nem tudjuk, hogy elhanyagolt család és egy karrierépítô robotbébi, vagy pedig valami fontos, lágy és hiányzó érték betöltése lesz az eredménye ennek az új hatalomnak. Bölcsesség vagy zûrzavar?
Ezt kérdezte Molière, és ez a kérdés feszít bennünket ma is: hogy a nôk merre keressék helyüket – és a férfiak merre keressék a nôt?

egy nô véleménye:
„A házasság az olyannak való,Ki nem önálló, csak önáltató.A nejnél a nô annyival nemesebb.Támaszra vársz? Majd attól leszel teljesebb?Elvesznek? Kitôl? Nem tetszik, ahogyan élsz?Direkt van ennyire alacsonyan a léc?”

és egy férfi véleménye:
„És majd a befôtt elteszi magát, az ing meg huzigálja magát a vasalón, a cédula elviszi piacra a szatyrot, a kosznak elég lesz annyit mondani, oszolj, a bûz ellen füstölôket gyújtunk, lényeg, hogy annyira rajongjunk, hogy ki ne derülhessen, hogy nem tudunk szeretni.”