„Pilinszky János költészete kezde-tektôl meghatározta mûvészi ambícióimat, koreográfiai ténykedésemet. Mély elkötelezettségem, hogy szólóestem neki ajánlom, belôle építem. Ez, itt és most persze még „csak” azt jelenti, hogy a koreográfus önkorlátozást vállal: éppen anynyira
kell majd az alkotási folyamatban fegyelmeznie, alázatra bírnia önmagát, mint amilyen fegyelemmel és alázattal mondta ki a költô – vagy éppen hallgatta el – az egykoron rábízott szavakat.”

(Horváth Csaba)