„A születés pillanatában, mielôtt megláttam a napvilágot, már itt e Földön és még Odaát, egy pajkos angyal a fülembe súgott valamit, egy Titkot, amit egyetlen valakinek vallhatok csak meg, majd annak a Másiknak, akinek szintén megsúgta. És én elindultam a titokkal, még nem tudom, ki lesz az a másik, csak azt, hogy hozzám hasonló… ”
(Karinthy Frigyes)

„Kuthy Ágnes rendezésében a Platontól vett androgün-történetet viszi színre a társulat árnyszínházi eszközökkel, diavetítôvel és projektorral. Kuthy Ágnes a berlini Ernst Busch Színmûvészeti Fôiskola bábrendezô szakos hallgatója volt, Berlinbôl hozta magával a papírszínházi technikai tudását, bár a kísérletezési hajlam, fantázia nem oktatható, az a sajátja. Az ironikus, szimbolikus és önreflexiv elôadás emberábrázolása megmutatja sokféleségünket, bonyolódó viszonyaink-ban az önzést és a szeretetet, s hogy e két tulajdonságunk miképpen segít és akadályoz bennünket másik felünk megtalálásában.”
(Balogh Róbert/Echo – Kritikai Szemle, Pécs)