„A születés pillanatában, mielôtt megláttam a napvilágot, már itt e
Földön és még Odaát, egy pajkos angyal a fülembe súgott valamit, egy
Titkot, amit egyetlen valakinek vallhatok csak meg, majd annak a
Másiknak, akinek szintén megsúgta. És én elindultam a titokkal, még nem
tudom, ki lesz az a másik, csak azt, hogy hozzám hasonló… ”
(Karinthy Frigyes)
„Kuthy Ágnes rendezésében a Platontól vett androgün-történetet viszi
színre a társulat árnyszínházi eszközökkel, diavetítôvel és
projektorral. Kuthy Ágnes a berlini Ernst Busch Színmûvészeti Fôiskola
bábrendezô szakos hallgatója volt, Berlinbôl hozta magával a
papírszínházi technikai tudását, bár a kísérletezési hajlam, fantázia
nem oktatható, az a sajátja. Az ironikus, szimbolikus és önreflexiv
elôadás emberábrázolása megmutatja sokféleségünket, bonyolódó
viszonyaink-ban az önzést és a szeretetet, s hogy e két tulajdonságunk
miképpen segít és akadályoz bennünket másik felünk megtalálásában.”
(Balogh Róbert/Echo – Kritikai Szemle, Pécs) |