Büky Béla (1899-1983) pályája festôként indult. A 30-as évek elején kezdett árnyjátékkal foglalkozni. Közismert magyar népdalokat, népballadákat, mondákat vitt színre. Szépen kidolgozott, gondosan elkészített tervrajz alapján valósította meg álmait: „Amikor a rajzokat csinálom, én már mozogni látok benne mindent.” Dekoratív, rendkívül kifejezô árnyfigurái összetett irodami-zenei közegben nemesedtek teljes esztétikai élménynyé.

Azzal, hogy a festészetrôl áttért az árnyjátékra, erre a komplex, képzômûvészetet, zenét, mozgást és beszédet együtt felhasználó mûfajra, rátalált a mûvészi programját (egyszerûség, közérthetôség és igényes mûvészetre nevelés) leginkább megvalósító eszközre.