Szakmai vita nemzetközi színházi fesztivál szükségességéről
A Színház c. folyóirat szeptemberi számában, valamint itt: http://www.szinhaz.hu/index.php?id=286&cid=9464
olvasható az a szakmai vita, amelyet a júniusi POSZTon rendeztek s amelyre Tompa Andrea lenti írása is reflektál.
2005.10.17
forrás: MASZK
|
Az ember, aki nem akar
Lezajlott egy vita. Lehet, hogy nem volt időszerű. Öt vagy tíz éve is
megtörténhetett volna, és könnyen meglehet, hogy újabb öt-tíz év múlva
ismét le kell folytatni. Arról szólt, hogy nálunk miért nincs
nemzetközileg is jegyzett, jelentős színházi fesztivál.
Merthogy nincs. Nem múlt ki és nem szüntették meg, soha
nem is volt. Minden szomszédunknak van: szlovákoknak, cseheknek, a
lengyeleknek kettő is, szerbeknek, bosnyákoknak, "még a románoknak is"
- ez elég rosszul hangzik, de tény: még a magunknál sokkal
szegényebbnek hitt románoknak is ott van a szebeni nemzetközi
fesztivál. Aki tájékozódni akar, kíváncsi arra, hogy mi van a világban,
az elutazik: Nyitrára, Pilsenbe, Torunba, Wroclawba, Szarajevóba,
Belgrádba, Bécsbe vagy persze Avignonba, Edinburghba. Ha valaki tényleg
kíváncsi.
De kell-e nekünk ilyen fesztivál? Minek? Miről szóljon? Akarjuk-e
tudni, hogy mi van a világban? Lehet, hogy akkor kicsit másként látnánk
magunkat?
A vita résztvevői egyhangúlag megállapították: ilyen fesztiválra
márpedig szükség van. Persze, pénzbe kerül: három- és négyszázmillió
közé tehető egy komoly fesztivál költségvetése.
És?
Furcsa, de ebben a pénztelennek hitt és csúnya restrikciókkal
teli világban egy nemzetközi színházi fesztivál létrehozásának
legnagyobb akadálya mégsem a pénz hiánya. Nem tudjuk, hogy hiányzik-e
ez a pénz, persze azt sem tudjuk, hogy van-e. Azok a kicsiny és (mind
művészi törekvéseik, mind anyagi lehetőségeik tekintetében)
meglehetősen erőtlen fesztiválok, amelyek vannak, nyilván azt
állítanák, hogy ebben az országban nincsenek (állami, alapítványi,
szponzori és egyéb) források egy ilyen eseményre. A Nemzeti Kulturális
Alap elnöke viszont csak annyit mondott: ha van gondolat és akarás, egy
fesztivál szándéka képviselhető. Vagyis, akár pénz is lehet rá.
Tény: egy fesztivál kulcsa - mint minden jelentős eseményé - az
ember, aki akar. Ahogy Csehov mondja: L'homme, qui a voulu. Hogy tehát
nálunk nincs nemzetközi színházi fesztivál, az nemcsak annak
köszönhető, hogy egy bezárkózott és önelégült színházi kultúrában
élünk, amely csak magára kíváncsi, hanem hogy hiányoznak azok a
kezdeményező művészek, akik akarnak valamit. Azok a személyiségek, akik
dinamizálni tudnák ezt az intézményrendszerében és a leosztott lapok
miatt is mozdulatlan színházkultúrát. Mellesleg egy innovatív
kulturális projekteket támogató magánalapítvány a vita végén
felajánlott egy szalonképes összeget arra, ha valaki kidolgoz egy jó
ötletet. Úgy tűnik, nem jelentkezett senki. Most az alapítvány
pályázatot írt ki ugyanerre. Keresi az embert. Aki akar.
2005.10.07
forrás: http://www.nol.hu/kultura/cikk/379917/
|
Alternatív vagy párhuzam?
Balog Józseffel, a Magyarországi Alternatív Színházi Központ
és a Thealter művészeti vezetőjével beszélgettünk a szegedi fesztivál
sajátosságairól, valamint arról, milyen módon van jelen a köztudatban.
Ez a fesztivál csupán reprezentálja az éves alternatív
színházi termést, vagy egyfajta közös útkeresést jelent a szakmán belül? Hogyan
történik a hazai színházi termésből való válogatás?
- A válogatást szakmai zsűri végzi, az idén Hegedűs Sándor
kritikus és Magács László, a Merlin Színház igazgatója, rendezője válogatott.
120-140 alternatívnak tekinthető előadás készül Magyarországon, ezek egészét
kívánja átlátni a mindenkori válogató. Válogatót, azaz egyes számot használok,
mert az idei esztendőtől az AFSZSZ áttér az egyszemélyes válogatói szisztémára.
Mozgékonyabb, ugyanakkor talán tematikusabb, bátrabb válogatás is befuthat,
persze ehhez kell a jó évad is, hiszen az egész évad keresztmetszete kíván
megjelenni Szegeden, már ami a hazai előadásokat illeti. Ez természetesen nem
tudott megvalósulni az idén sem maradéktalanul, hiszen bizonyos színházak már
nem vállalják az alternatív jelzőt, mint a Krétakör, vagy technikailag nem
tudnak megjelenni, mint az Artus, vagy kőszínházi produkcióként születnek meg
előadásaik, és a két szféra találkozásában ezek a színházak nem érdekeltek,
például Zsótér darabjai esetén, vagy baleset, betegség az akadály. Ám a kérdés
lényege a közös útkeresésre vonatkozott. Nem hiszem, hogy ez lehetséges volna.
S azt sem tudom, kinek hiányzik egy ilyen momentum. Ezek az együttesek már
pályájuk derekán, zenitjén, netán a hullásban tartanak. Nem biztos, hogy közös
dolguk, dolgunk van ezen a terepen, játszóknak, szervezőknek. Az elemzőknek
azonban igen! Az ő válaszukra - hogy van-e, lehet-e közös utakon járni -
mindannyian kíváncsiak vagyunk!
A szakmai beszélgetések során úgy tűnt, mintha előre (gyártott)
meghatározott kódok alapján értékeltek volna egy-egy előadást, és éppen ezért,
mintha nem a produkciók inspirálták volna a kritikát, hanem megmaradtak
ürügynek az elemzéshez. Érdekesnek és elgondolkodtatónak találtam azt a
kijelentést is, miszerint egyes előadások értelmezhetetlenek, mert a
magyarországi kritikaírás nem rendelkezik megfelelő kulcsokkal és kódokkal.
- Ez így van! Az előadások ürügyül szolgálnak, jó esetben a
színházról való általános beszéd és a helyzetmeghatározási kényszer ürügyéül,
kínosabb ugyanakkor, ha az elemző el kívánja mondani, hogy mit keres itt, miért
éppen a színházról beszél, és mit jelent számára mások megmutatkozása egy
színpadon. Ahány beszélő, annyi nyelv. Ezért kezdődik minden beszélgetésünk a
közös nyelv megtalálásának kísérletével. Majd a kísérletet lefújjuk, és
visszatérünk a saját használatban már megedzett fogalmainkhoz. Ez
egzisztenciális törvényszerűség is nálunk. És persze butaság, bezárkózás, a
kalandvágy hiánya, hogy főni csak a saját levünkben szabad. Ha ebbe a közegbe
belecsap egy előadás - mint Lili Handel, s most szándékosan a cím egy elemét
emeltem ide és nem a főszereplőt, Ivo Dimcsevet - minden összeomlik. Fű, fa,
virág, no, meg persze a hivatkozás, hogy nálunk ilyen nincsen is, tehát akkor
nálunk erről beszélni sem lehet. Pedig nálunk, mármint a THEALTEREN, tizenöt
éve ez van. Jön egy társulat, és jól belepancsol az arcunkba.
De! Adjunk esélyt annak is, hogy hirtelen valaki megnyílik,
és eldobálva a kliséit, a bejáratott fogalmait, egyszerre csak beszélni kezd.
Szabadon. Szépen. Nem biztos, hogy a szakma asztalánál, hisz más asztalok is
akadnak. Ám, ha ez ott, a szervezett keretek között is sikerül, s erre naponta
csak-csak akadt példa, akkor jól van!
A Thealter egyik sajátossága a nemzetköziség. Hogyan,
milyen kritériumok alapján válogatják a külföldi produkciókat?
- Szól valaki, hogy látta a svájciakat, és az milyen jó
volt. Aztán annak a valakinek eszébe jut, hogy ismer egy svájci zenebohócot.
Szól, hogy nem érdekel-e minket? S akkor mi mondjuk, hogy persze. A svájciak
után mi is sokat várunk egy svájcitól. Egy bohóctól. Eltelik egy év, és ez a
bohóc lehet, hogy már a legkedvesebb vendégünk. De lehet, hogy három év múlva
megtalálok egy papírt. Úristen! A zenebohóc! Telefon, e-mail, gázsi és időpontegyeztetés,
s hajrá!
Vangelit, a bábost vagy hat évig kerülgettük így. A JEL
színházra nem is gondoltam, hogy valaha játszhat itt, s annak már több, mint
tíz esztendeje. Halász Péter? Soha, gondoltam! Szerencsére rosszul. Az oroszok?
Egyik húzta, vonta a másikat. Nem egy nagy fesztivál, nem egy nagy pénz, de
olyan érdekes közönség. Pontos, kegyetlen, de nagyon tud örülni. S így jönnek
most a bolgárok is. Urbán és a Vajdaság pedig örök. Ezt nem kell magyarázni.
Otthon vagyunk.
A fesztivál milyen módon van jelen a köztudatban? Lehet-e
még egyáltalán alternatívákról beszélni, vagy egész egyszerűen csak egyfajta
Másságról van szó? Az előző évekhez viszonyítva az idei fesztivál, mintha
„csendesebb”, kevésbé pezsgő lett volna. Van ennek valamilyen gazdasági vagy egyéb
oka?
- Nem, nincsen alternatíva. És nincsen másság sem. Ez egy
adminisztratív, financiális és egzisztenciális különutasság. Egy párhuzamos
színházi rendszer, csak míg az egyik támogatásából 10 kilométer autópályát lehet építeni évente,
addig a másikból 200 métert. Csak könnyű, motoros gépeknek ajánlanám ezt
kifutópályának. És nehéz helikoptereknek, leszállásul. Tíz esztendő alatt a
magyar kőszínházak eljutnak 100 kilométerre. Nekünk annyi kell egy közepes
kifutópálya elejéig. De azon az úton csak ballagnak valakik, komoly
kitartással, ósdi szekerekkel, hazugságokkal, elvtelenséggel, korrupcióval,
művészi nyomorral és gőggel. A szinte a semmiből föl-föl bukkanó
siker-nyomokkal. Látjuk őket! Ők is minket! Mi is hasonlítunk erre a karavánra,
itt-ott. Talán annyi a különbség, hogy mi még tudunk a röpülés boldogságáról, s
néhanap igenis röpülünk! Az idén nem voltak koncertek, az összművészetünk a
kiállításokba költözött. Hiányzott viszont - legalábbis az utolsó estéig, mert
ott aztán a hajó nagyon is ment! - az éjszakába muzsikáló társaság, az együtt
pezsgés. Ha akarom, van gazdasági oka. Nagyon sok volt az előadás. Színház,
színház, színház!, nem bántam, igaz, csak a magam nevében beszélek.
Tíz-tizenkét év pörgés és pörgetés után én már „életkorilag” vagyok, de
izgatottan lesem az újundokokat!
A Thealter akár egy összművészeti találkozónak is
tekinthető, hiszen jelen volt a tánc, a zene, természtesen a színház, a film,
az irodalom is (Metanoia: Papírszínház) mind-mind valamilyen módon egymásba
kapaszkodva, összefonódva, egymást inspirálva. Valamiféle előzetes koncepció
alapján van ez így, vagy ma már ez a természetes?
- Ez akkor legyen csak természetes! Ezt már ne kelljen külön
„kitalálni”! Ez ne a szervezők dolga legyen! Vagy csak majdnem, hiszen végül is
dehogynem! Ám itt nincs ellentmondás. Ha valaki egyetlen tér, egyetlen
fantázia, egyetlen tett foglya lesz, akkor számára nehéz a menekvés. Én
szeretem, hogy a motívumok egymás felé hajlanak, hogy a plakáton átívelő
gerincoszlop egy táncos és egy táncosnő egymáshoz hajlásában is felismerhető,
hogy tavaly öt pillangó táncolt a zsinagóga kertjében, amikor bezártuk a
fesztivált, és mindenki azt gondolhatta, hogy ezek a pillangók jártak az
eszemben, amikor Baráth kiterítette a plakátterveket. Fenét! Én már nem emlékeztem,
ahogy a mostani virágesőre sem fogok. Ám lehet, hogy jövőre a plakátról fehér
vízililiomok integetnek majd. Nem tudom, de mindenkinek köszönöm, hogy volt
szerencsém élni az általuk keltett tarka forgatagban.
http://www.hhrf.org/magyarszo/arhiva/2005/07/28/ - Közelkép-rovat
2005.08.08
forrás: Magyar Szó Online
|
A test költészete
Ivo Dimcsev a Thealteren bemutatott szólódarabjáról
A
test, amikor már megszűnik önmaga lenni. Eljut egy olyan végső
határpontra, ahonnan már csak egy kívülről történő építkezési folyamat
jöhet létre. Ivo Dimcsev, a kortárs bolgár tánc egyik legígéretesebb tehetsége, aki a szegedi alternatív színházi fesztiválon a Lili Handel - vér, költészet, zene a fehér kokott budoárjából című előadását mutatta be, ennek nagymestere.
Halálosan precíz, éles, hibátlan mozdulatai,
szándékosan tétovázó mozdulatkompozíciói összevegyülve félelmetesen
hideg-metsző énekhangjaival megborzongatják a befogadót. Dimcsev
teljesen szétszedi saját testét, aztán mintha elvesztené uralmát
felette, kivonva a szellemet és a rögzült sztereotípiákat. Egyedül
tölti be a színpadot, egyetlen szék, és egy piros felfüggesztett
függöny a díszlet. Dimcsev testének - amely ez esetben tiszta
műalkotásként is értelmezhető - puszta látványa már furcsa érzéseket
kelt a nézőben, hiszen férfi létére, egy egészen furcsa testi
adottságokkal rendelkező, a férfit és a nőt egymásba dobozoló,
fuzionáló lényként jelenik meg a színpadon. Néhol olyan érzésem támadt,
mint ha nem is emberi lényt látnék a színpadon mozogni, furcsán
énekelni, vagy éppen extázisban őrjöngeni, vonaglani, hanem, hogy
kiderült, más világokban is van élet, és ennek bizonyítékaként elhozták
bemutatni ezt a furcsa, sem nem nő, sem nem férfi, identitásában
aposztrofálhatatlan alakot. Dimcsev előadása felteszi a kérdést, hogy
vajon hogyan gondolkodunk az emberi testről, mennyiben jelent önmagunk
számára határpontokon testi tudatunk. Ez esetben viszont csak arról van
szó, hogy egy olyan, a saját alkotóművészetének határpontjait kereső
művészt látunk magunk előtt, aki művészetét nem kívülről érkező
elemekből építi fel, hanem önmagát használja produktumként, mintegy
kiadja a saját testét, tárggyá redukálja azt.
Dimcsev teste néhol hangszerként funkcionál, zenei,
ritmikus jeleket ír le, néhol viszont egy összetört, frusztrált,
kiégett dívát látunk a színpadon. Folytonos-folyamatos, önmagához
képest való átalakulásban van, kísérlet és kudarc váltakozik
mozdulataiban és egész színpadi jelenlétében. (Szalaggal akrobatikus
mutatványokat mutat be, de a szalag folyton belegabajodik.) Néhol éppen
ez a fajta jelenlét kérdőjeleződik meg, hiszen nem lehet eldönteni,
hogy az alkotó maga hol van, hiszen énjét, szubjektumát kivonja az
állandó változásból.
Dimcsevet egyébként a kortárs táncművészet egyik
fiatal reménységeként tartják számon. Hihetetlen érzékenysége,
kreativitása, munkakedve olyan erényeket és tapasztalatokat gyűjtött
össze egy helyen, amelyek nélkülözhetetlenek egy igazán a velőkig ható
táncprodukció létrehozásához. Dimcsev több évig tanult butoht,
operaéneklést. Saját bevallása szerint a butoh (környékünkön Min Tanaka
által tartott nyári butoh-kurzusok terjesztették el e táncstílus
ismeretét) az, ami a leginkább felismerhető mozgásában, hiszen a
segítségével értette meg, hogy a teste él, aminek történéseit figyelnie
kell, hogy végül ne ő irányítsa azt, hanem teste irányítsa önmagát.
Az alkotó ezen első szólóelőadásában olyan erős,
magas szintű testtudattal és olyan színpadi jelenléttel rendelkezik,
amely igen kevés táncos sajátja.
szerző: Sirbik Attila
http://www.hhrf.org/magyarszo/arhiva/2005/07/29/ - Művelődés-rovat
2005.08.08
forrás: Magyar Szó Online
|
THEALTER 2005 - A különbségek összjátéka
A Thealter International, illetve a SZASZSZ - Alternatív
Színházi Szemle közösen rendezte meg a tizenötödik Szabad Színházak Nemzetközi
Találkozóját, valamint a tizenegyedik Alternatív Színházi Szemlét Szegeden. „Az
alternatív színház kifejezés, éppen úgy, ahogy a független színház is, gyűjtő-
és nem értékfogalom. A jelenlétért folytatott küzdelemnek azokat a törekvéseit
foglalja össze, melyekben a formabontó szándék, a kísérletező kedv, illetve
ezek programszerű vállalása sajátos deviancia-tudattal, önmagának másságként -
alternatívaként - történő meghatározásával jár együtt.” Végignézve az előadások
sorát, körvonalazódik egyfajta színházi szemlélet, amely magába foglalja a
folytonos kísérletezés szellemiségét. A klasszikus középvonalnak tekinthető
színházi produkciókhoz képest a Thealter mindig is a másságként meghatározható
vonalat képviselte.
Az alkotói formák egymásba játszása
Az idei szemlén mind a színházi nyelvezet, mind a különféle
művészeti, alkotói formák egymásba játszása, egymásra hatása volt jellemző. Jól
látható ez már egy-egy előadás belső szerkezetét szemügyre véve is. Nemcsak a
kortárs-táncot előtérbe helyező előadásokra, hanem a klasszikus színházi
produkciókra hajazó, prózai beszédközpontú darabokra is egyfajta letisztult, a
lineáris történetmesélést háttérbe szorító szerkezet jellemző. A párbeszédek
minimálisra csökkennek, a színházi gesztus, a viszonyrendszerekben megbúvó
jelentéssel telítettség, a vizuális látvány, a zene szerepe viszont
felértékelődik. A Szabó Réka által rendezett Karc c. előadásban is ez
figyelhető meg. A szereplők a minket körülvevő világ villanásait érzékenyen
mutatják fel egymással kapcsolatba lépve. Keverednek ebben a produkcióban a
különféle műfajok, mint a táncos koreográfia, a bohózatszerű, Hacsek és
Sajó-féle párbeszéd, az avantgárd spontaneitás környezetre és szituációkra
építő rögtönzései.
A formabontó szándék, a rendelkezésre álló technikai
eszközök használata olyan előadásokat hívott életre, amelyek már az irrealitás
határán vannak. A cyber-tér betörése a színpadra izgalmas lehetőségeket rejt
magában. Az oroszországi blackSKYwhite Színház Triada c. előadása jó példa
erre, hiszen a színpadon egy olyan varázslatos világot teremtenek, ahol az
előadók mozgását számítógépes grafika jeleníti meg. A Triada a német konstruktivizmus
képzeteivel átszőtt előadás, egy gigantikus hi-tech show, mely univerzummá
változtatja a megszokott színpadi teret.
Míg az orosz társulat inkább a vizuális varázslatot szülő
eszközök használatát hívja segítségül egy különös világ megalkotásához, addig a
svájci Compagnie drift machine á songs c. előadása a hang megjeleníthetőségén
fáradozik. A társulat három tagja kvázi-tudományos kísérletet végez a
színpadon. Azt vizsgálják, énekel-e titokban a paradicsom, mit súg egy pohár
víz stb. Az eredmény lenyűgöző zaj, zörej, elektronikus zenei hangeffektusok,
amely kiegészül a színészek furcsa, artikulálatlan, dadaistának tekinthető
énekével, a furcsa gépek használatával, amelyek látványa különös atmoszférát
teremt.
A zenei hangok zseniális hallhatóvá tétele jellemzi a
Hólyagcirkusz Társulat Csődcsicsergő Művésznő a csúcsponton c. darabját, amely
az idei Thealter abszolút győztese. A legjobb társulatnak bizonyuló Pintér Béla
és Társulata A Sütemények Királynője címmel vitte színre előadását, amely a családon
belüli mikrovilág, a megváltoztathatatlannak tűnő családi viszonyok
problematikáját boncolja.
Kortárs-tánc, test-költészet
Voltak olyan előadások a kortárs tánc élvonalából, amelyek
kifejezetten a testi tudat, a test mint a színpadon megjelenő műalkotás
kérdéseit feszegették. Ilyenek voltak például a Bozsik Yvette által színre vitt
Tüzes Angyal vagy Ladányi Andrea koreográfiái, amelyek a test mozdulatainak
költészetét, a zene és test kapcsolatának érzékeny leképezését jelenítették
meg. De ugyanezen a vonalon, a test határpontjainak keresését magára vállaló,
kísérletező szellemiség jellemezte Ivo Dimcsev Lili Handel c. szólóját is.
Ladányi, aki a magyarországi táncéletben szinte már ikonnak, kultikus
műtárgynak számít, Szegeden is feledhetetlen táncprodukciót mutatott be. A 6913
c. darabjában három figura között mozog, mindvégig feszültségben tartva a
nézőt. Ladányi esztétikus, kidolgozott, megmunkált testének látványa a
legapróbb rezdülésekig figyelemfelkeltő. Bozsik Yvette-et ez ideig főként koreográfiáiról
ismerhette a közönség. Most újra bebizonyította, hogy játékos, kreatív
mozdulatkompozícióit ő maga is képes hitelesen előadni a színpadon. A Tüzes
Angyalban, amelyet Vati Tamással együtt hozott létre és táncolt, két lélek
egymásra találásának és harcának lehetünk szemtanúi, valahol az élet és a
halál, a tudat és a tudattalan határmezsgyéjén. Az előadás látomások sorozata,
amelynek ihletője a középkor misztikus hangulatát idéző Valerij
Brjuszov-regény, a Tüzes Angyal. A testi tudatosság, a test korlátainak
legyőzése, a képzelet átszőtte vad és szabad világ megjelenítése a börtönbe
zárt testtudattal szemben, ez hívja életre a költői, precíz-éles mozdulatkompozíciókat
ebben a darabban is.
Alternatív bábszínházak
Az alternatív bábszínházak mind stílusban, mind
kreativitásban színes palettát mutattak fel a Thealteren. A törökországi Cengiz
Özek Árnyszínház A Csudafa c. árnyjátéka vizualitásával lenyűgöző élményt
nyújtott. A Figurina Animációs Kisszínpad A Nap és a Hold elrablása c.
előadásában a kezek keltik életre a világot. A Figurina a bábművészet széles
skáláján játszik, hiszen a hagyományos bábhasználat mellett él a technika adta
varázslat eszközeivel, illetve a tárgy és kézjátékkal is. De több előadásra is
jellemző volt a technika nyújtotta eszközök használata, így Felszeghy Ádám és
Papp Theodóra előadásában, amely igen szokatlan és különös színpadi megoldással
él. Ugyanis a képi élmény egy a cselekményt azonnal képi jelekké formáló
videotechnika által születik meg, a néző szeme láttára.
Irodalom és színház
Urbán András az idei Thealteren három darabbal is jelen
volt. A 0,1 mg c., Csáth-, illetve Tolnai Ottó-szövegekre épülő, illetve a
Godot-ra várva c. előadást már itthon is megtekinthette a közönség. Urbán
sajátos rendezői stílusa, atmoszférateremtő színpadi képei, szimbólumokkal,
jelekkel telített eszközei a most bemutatásra kerülő A lány, aki ugatott a
Holdra c. darabjában is jelen vannak. Megint, mint azt már Urbán eddigi
rendezéseiben megszokhattuk, különös módon igyekszik az alapul szolgáló irodalmi
műből, szövegből kivonni a vizuálisan megjeleníthetőt. Nem a szöveg értelme,
hanem annak hangulata érdekli a rendezőt. Jelenlegi, legújabb darabját Sylvia
Plath naplói inspirálták.
Az idei Thealter is csodálatos helyszíneken zajlott le. A
kísérletező szellemiség átszőtte a szemlét, és olyan, a kísérletek
eredményeként megszülető alkotásokat láthattunk, amelyek izgalmas, újszerű,
egyszerre a jelenre és általános problémákra reagálva játékos-kreatív de
ugyanakkor mélyen elgondolkodtató pillanatokat szőttek, hoztak felszínre.
http://www.hhrf.org/magyarszo/arhiva/2005/07/28/ - Közelkép-rovat
2005.08.08
forrás: Magyar Szó Online
|
Frissen csapolt vér, fájdalmas őrület
Megszúrhatja-e magát, vehet-e vért a vénájából – nem csupán imitálva,
hanem valóságosan is – a színész a színpadon? Betöltheti-e ezt a frissen
csapolt vért egy kis fiolába, és felkínálhatja-e a nézőknek árverésre? (Egyébként
akad rá vevő.) Ezzel legalábbis súrol egy határt, vagy átlép rajta. Persze
tudom, évtizedekkel ezelőtti színházi, képzőművészeti ihletettségű akciókban
vadabb dolgokat is csináltak. De amit most Ivo Dimcsev, a kortárs bolgár tánc
Európa-szerte fellépő jeles képviselője tesz, az mégis többeket sokkol. És nem
feltétlenül az előadás végi vérvétel, hanem az is, ami előtte történik a Lili
Handel – vér, költészet és zene a fehér kokott budoárjából című produkcióban.
Ivo Dimcsev pokolian kitárulkozó művész. Egy kis ágyékkötőt leszámítva
leginkább meztelenül játszik. Ez a meztelenség nem csupán külsődleges.
Kidolgozott testével és valószerűtlen, emberi lényen túli hangjaival bemutat
egy kínok közt vergődő, meghasonlott, olykor pedig nagyon is önbizalommal teli transzvesztitát,
aki gyötrődve tanulmányozza magát, és eljut a totális tébolyig. Gogol ismert
műve után szabadon az is lehetne az előadás címe, hogy Egy őrült transzvesztita
naplója. Ezzel persze kicsit eltolnánk magunktól a produkciót, ami attól hat annyira
sokkolóan, hogy a mi tébolyainkat is felnagyítja, és abszurdan röhejes, de
ugyanakkor fájdalmas formában az orrunk elé dugja. Valaki beordítja a nézők
közül, hogy „rohadt buzi”, de a közönség jelentős része hosszan, lelkesen
ünnepel. És sokan nem tágítanak a szegedi régi zsinagóga elől, ahol az előadást
láttuk. Vagy azért, mert egyszerűen földbe gyökerezett a lábuk, vagy mert
élénken vitatják az élményt, esetleg meg akarják várni a művészt, amikor kijön,
kíváncsiak, hogy néz ki civilben. Aztán kiderül, hogy már régen kint van, és
beszélget, valami feltűnő jelenségre gondoltunk, de egyszerű srác, farmerban,
pólóban. Csak eljátszott volna egy szerepet? Lehetséges, de azért valószínűleg
többről van szó.
A Szabad Színházak 15. Nemzetközi Találkozója és a 11. Alternatív
Színházi Szemle közönsége még a hajnalig nyitva lévő fesztiválklubban is erről
beszél. A Grand Café nevű, szűkösen levegőtlen hely ideális terepe az
alkoholgőzös nekibúsulásoknak. Bábosok érzik magukat elnyomva, nehéz
megértetni, miért nem kerülnek a napilapok címoldalára. Van igazságuk, mert az
idei fesztiválon kiváló árnyjátékokat láthattunk. A Berlinben bábrendező szakon
végzett Kuthy Ágnes rendezésében, a Bábrándozók előadásában az Androgünt
láthattuk, ami kapcsolataink kuszaságáról, a szeretetről és annak hiányáról
beszél az árnyak, a helyben születő rajzok, a papírkivágások és az emberi test
sajátos kombinációjával. Két fiatal művész, Felszeghy Ádám és Papp Teodóra
kézjátékukat projektorral kivetítve egészen lidérces vagy éppen szórakoztató
alakzatokat képesek megjeleníteni a Mirror című vizuális performanszban. A
bolgár Theatre Nobodies színészei egy óriási szövőszék mögött ülve „szőnek”
áttetsző anyagokból képeket, de a fotó, a rajz, a tánc elemeit is felhasználják
fantáziadús produkciójukban.
Az Árnyékszínház nevű formáció meg sem közelítette a bábszínházak
színvonalát. Ilyen dilettánsan szenvelgő, érdektelen unalmasságot, mint amilyen
a Közeleg az idő című nézhetetlenség, amiről csoportosan menekülünk el, nem
lenne szabad semmilyen fesztiválra beválogatni. Állítólag huszonnégyen
végignézték. Minden tiszteletem az övék. Jóval üdébb látványosság volt a Szabó
Réka által rendezett Karc. Szabó a feje tetejére állítja a világot, torz, fancsali
pofákat álmodik a színpadra, és elbusong vagy éppen elszórakozik rajtuk. A címe
után ítélve meglehetősen viccesnek ígérkezik a La Dance Company Olyan, mint a
Szűzmária, csak a feje lecsavarható című egyfelvonásosa. Olyan, mintha egy
végtelenített szőke nős viccet adna elő Kovács Martina, táncban és prózában
elbeszélve. De persze ez a csacska nő a butaságok mellett ráhibázik igazságokra
is, így gunyoros-görbe tükröt tart elénk. A koreográfus – csakúgy, mint az est
második részében –, Ladányi Andrea. A 6913 című produkciónak nincs elmesélhető
története, mozdulatkompozícióról van szó, amelyben egymáshoz simulnak vagy
éppen eltávolodnak partnereiktől a táncosok, izgalmas alakzatokba rendeződnek,
feszültté válnak vagy ellazulnak. Dinamikus, pontos, lélekkel teli előadás. A
lélek hiányzik az orosz BlackSkyWhite Színháznak a német konstruktivizmus
ihlette előadásából. Elidegenedett világról beszélnek elidegenedett
eszközökkel. Fémesen rideg óriásbábok, sosem látott ijesztő lények tobzódnak a
deszkákon, kissé üres, revüszerű előadásban. De sebaj, a fesztiválklubban mindent
ki lehet heverni, aki nem ivott szeszt, annak is bódultan alkoholgőzös lesz az
agya.
2005.08.02
forrás: szerző: Bóta Gábor, Magyar Hírlap, ahogy tetszik melléklet, 2005. július 30., szombat
|
Tarolt a Csődcsicsergő - A Szegedi Alternatív Színházi Szemle díjai
A díjátadással befejeződött tegnap
Szegeden a nagy sikerű kettős fesztivál, a Szegedi Alternatív Színházi
Szemle, és a párhuzamosan zajló Thealter International, a Szabad
Színházak XV. Nemzetközi Találkozója.
A díjátadással befejeződött tegnap Szegeden a nagy sikerű kettős
fesztivál, a Szegedi Alternatív Színházi Szemle, és a párhuzamosan
zajló Thealter International, a Szabad Színházak XV. Nemzetközi
Találkozója. A SZASZSZ egyben verseny is volt: a zsűri – Jeles András
filmrendező, Molnár Zsuzsa díszlet- és jelmeztervező és Tompa Andrea
színházi szakíró – hét díjat ítélt oda a fellépőknek.
A legjobb előadás a Hólyagcirkusz Csődcsicsergő – Művésznő a
csúcsponton (Áriákkal terhelt komédia szöghegedű kísérettel) című
produkciója lett. A legjobb társulat díját Pintér Béla és társulata
vehette, amely A Sütemények királynője című előadással nagy sikert
aratott.
Tarolt a Hólyagcirkusz társulata, hiszen ez a csapat vitte el az összes
többi díjat a Csődcsicsergővel. A legjobb rendező: Szőke Szabolcs, a
legjobb előadó: Eszes Fruzsina, a legjobb énekes: Tóth Evelin, a
legjobb színházi zene: Szőke Szabolcs, a legjobb szöghegedűs: Nádasi
László. A fesztivál díjait a szegedi és a fővárosi önkormányzat, az
SZTE és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma ajánlotta fel.
A cikk eredeti környezetében itt olvasható.
2005.07.25
forrás: Délmagyarország Online
|
Az árnyjátéktól a táncszínházig - Szögi Csaba az alternatív fesztiválról
A Belvárosi mozi és a Bábszínház is csatlakozott az idén a számos
kísérőprogrammal és kurzussal kibővült alternatív és szabad színházak
nemzetközi találkozójához. A szegedi Szögi Csaba, a hétfőn kezdődött
Thealter International egyik főszervezője szeretné kamatoztatni, amit a
várostól kapott.
Szögi Csaba szerint Szeged a találkozó ideális helyszíne. Fotó: Karnok Csaba
– Ha fesztivál, akkor nyár és Szeged. – mondta a szegedi származású
Szögi Csaba, a Harangozó-díjas táncos, koreográfus, együttesvezető. A
nemzetközi jelentőségű Thealter Internationalt idén 15. alkalommal
rendezi meg a MASZK Egyesület – ehhez csatlakozott két éve először az
Alternatív Színházi Szemle. A vasárnapig tartó rendezvénysorozat kilenc
versenyprogramot tartalmaz, a zsűrielnök pedig a neves filmrendező,
Jeles András.
– El kell hinnie a városnak, hogy a legjobb befektetés a kultúrába való
befektetés – állítja Szögi, hiszen szerinte a kommersztől az
avantgárdig a kultúra minden műfajára van igény Szegeden. Egy még
színvonalasabb találkozóhoz persze több támogatásra és infrastruktúrára
lenne szükség – számol be a fesztivál anyagi korlátairól a Közép-Európa
Táncszínház vezetője.
A program azonban így is színes. A mozgás-, tánc- és egyéb színházi
produkciókon kívül a tavalyi nagy sikerű workshopokat idén is
megtartják, sőt újabbakkal is bővült a kínálat. Ladányi Andrea
mozgásworkshopja tai-chi és tánc-ritmika órákat tartalmaz. Vívólecke
címen akciószínházat mutatnak be a Gór Nagy Mária Színitanoda diákjai –
három napon különböző helyszíneken: a Klauzál téren, a Széchenyi téren
és a Móra parkban. Idén táncfotós mesterkurzust is indítanak a
fotóművész Haris László vezetésével. A szegedi kávéházakban színházi és
táncfotókat állítanak ki.
Árnyjáték a témája az idei bábos programsorozatnak, amelyben két magyar
és három külföldi előadó progresszív, nem elsősorban gyerekeknek szóló
előadása látható. A Kövér Béla Bábszínház ebben az évben lett a
rendezvény partnere, a Thealter kedvéért nyáron kinyit erre a hétre.
A Belvárosi mozi is felkerült a helyszínek színes palettájára: Vip-Art
címen képzőművészeti kiállításnak ad otthont, ahol alternatív,
független, színházi-táncszínházi területen működő művészek képeit
láthatja a közönség. Kísérőrendezvényként táncfilmeket vetítenek a
moziban.
Szögi nem híve a trendi, nyugatról importált technikákat alkalmazó
kortárs táncművészetnek. A néptáncos alapokból kiinduló, a
Kárpát-medence folklórjából, de korszerű elemekből építkező művészeket
pártolja – munkáját ez az ars poetica vezérli.
Itthon nemrégiben a Szeged Táncegyüttes ötvenéves jubileumán, annak
egykori táncosaként lépett fel – 2001 óta először. Mivel nagyon
szeretne újra színpadon táncolni, önálló estet tervez. Ezt mindenképpen
szeretné itt is bemutatni, hiszen azt vallja: ő csak ideiglenesen
állomásozik máshol, ám az otthona Szeged.
A cikk eredeti környezetében itt olvasható.
2005.07.22
forrás: Délmagyarország
|
A Grand Café és a Rádió MI
A Grand Caféból jelentkezik ezen a héten, a Thealter ideje alatt Szeged
egyetlen civil rádiója, a Rádió MI. Miközben a művészekkel a két
műsorvezető, Csikós Ildikó és Hajós Eszter beszélget, a háttérben a
kiskanál koppanása, a csészék csörrenése, beszélgetésfoszlányok, a
kávéház hangjai hallhatók.
A rádió főszerkesztője, Nagy Gábor elmondta, a MASZK Egyesület
rendezvényét, a Thealtert jelentős eseménynek tartják, melyen ők is
jelen kívánnak lenni, ezért választották állomáshelyül a fesztivál
egyik helyszínét, a Grand Cafét. A naponta két alkalommal, 13 és 16
órakor jelentkező egy-egy órás műsorban az aznapi előadásokra,
programokra reflektálnak. Beszélgettek már Bozsik Yvette és Ladányi
Andrea táncművésszel, Urbán András rendezővel. A 89,9 MHz-en fogható,
illetve az interneten a www.radiomi.hu oldalon elérhető Rádió MI
vasárnapig hallható a szegedi kávéházból.
A cikk eredeti környezetében itt olvasható.
2005.07.22
forrás: Délmagyarország
|
Siker a Thealter
A szemle legerősebb táncos produkciójának eddig Bozsik Yvette estjét
tartják, óriási közönségsikert a svájci compagnie drift aratott. A
Thealter International, a szabad színházak nemzetközi találkozója és a
hozzá kapcsolódó színházi szemle darabjai állandó telt házzal mennek.
A Korzó mozi nézőtere megtelt Bozsik Yvette és Vati Tamás Tüzes Angyalára.
– Hangos, bravós, kiabálós siker volt a svájci compagnie drift társulat
machine á sons (hanggép) című darabja. – számolt be Balog József, a
Thealter Internationalt szervező MASZK egyesület vezetője. Az
alternatív és független színházak találkozóján kétszer is bemutatott
produkció szerinte méltán az eddigi legnagyobb közönségsikere a
fesztiválnak, mert az erős, vicces, invenciózus esten kiválóan
táncolnak, és a látvány és a hang is jól kidolgozott.
Bár a szakmától kedvezőtlen kritikát kapott, siker volt az orosz
blackSKYwhite Színház újszerű és látványos mesevilága is – a találkozón
először szerepeltettek ilyen komoly fénytechnikát. A Korzó mozi
nézőtere megtelt Bozsik Yvette és Vati Tamás személyes vallomásaként
definiált Tüzes Angyalra. Ladányi Andrea produkcióját az ülőhelyek
elfogyta után sokan végigállták a Zsinagógában.
Az elkövetkező programok közül A Sütemények Királynője ígérkezik
különlegességnek, hiszen Pintér Béla és Társulata országszerte
teltházzal lép fel, Szegeden viszont két éve nem jártak. – Várom még a
bolgár fiút, Ivo Dimcsevet, aki nőnek öltözve mutatja be Lili Handel –
vér, költészet és zene a fehér kokott budoárjából című estjét – vallott
Balog személyes favoritjáról. Az előadás létrehozásának legfőbb
mozgatórugója az emberi test, mint a fizikai és esztétikai fogyasztás
legfőbb tárgya.
Magyarország ízlése a szervező szerint még egy alternatív fesztiválon
is konzervatív, mindenkinek nagyon határozott elképzelései vannak
arról, milyen a jó darab. Ennek ellenére a tavalyihoz képest több
helyszínen felvonultatott előadások telt házzal mennek, nem okoznak
csalódást a kritikus közönségnek.
A cikk eredeti környezetében itt olvasható.
2005.07.22
forrás: Délmagyarország
|
SZASZSZ 2005. XI. Alternatív Színházi Szemle - Szeged, 2005. július 18-24.
Az Alternatív és Független Színházak Szövetsége 2005-ben immár harmadik
alkalommal rendezi Szegeden a Szemlét, a 15 éves THEALTER International
- Szabad Színházak Nemzetközi Találkozójával közösen: egy helyen, egy
időben. A tematikai azonosságnak (az alternatív jelleg), illetve a
funkcionális különbségnek (a THEALTER-en szerepeltek a külföldi és a
határainkon kívüli magyar színházak, míg az előválogatott SZASZSZ-on a
legjobb anyaországi magyar együttesek) köszönhető, hogy egy minőségében
új - színházi életünkben mindezidáig egyedülálló - fesztivál körvonalai
bontakoztak ki. 2004 óta már csak előzsűrizett előadások meghívott
résztvevői az Alternatív Színházi Szemlének, vagyis valóban
koncentrálttá vált, igazi tükrévé azon értékeknek, melyeket az
alternatív színházi és kortárs táncalkotók hoznak létre az évadban. A
Szemle rangját növelik a kiosztható díjak is: a Szemlén 1,2 millió
forintot oszthat ki a zsűri, melynek elnöke idén Jeles András lesz.
A THEALTER programjainak középpontjában a színházi előadások állnak, de
a Szövetség feladata, hogy a Szemlét széles szakmai program-kínálattal
bővítse. Így a szegedi fesztivál országosan is ismert és elismert
színházi megmozdulás lett, és teljes joggal került be a hazai színházi
élet vérkeringésébe. Idén folytatjuk és tovább fejlesztjük a tavaly már
elindított szakmai programokat:
BÁB Az innovatív bábtársulatok részére nyújtunk bemutatkozási
lehetőséget, évente tematikus felosztásban: idén az árnyjátékosok
kapnak teret a Szemlén. Külföldi és hazai együttesek előadásai mellett
egy árnyjáték-tematikában összeállított bábkiállítást is rendezünk az
OSZMI anyagaiból. FOTÓ-SOK színházi és táncos témájú fotókiállítások
alternatív kiállítóhelyeken: Szeged kávéházaiban. VIP-ART A független
színházi, táncszínházi területen működő művészek képzőművészeti
alkotásaiból nyitunk egy közös tárlatot. TÁNC-FOTÓS WORKSHOP A színházi
fotóművészek számára rendezünk mesterkurzust, melynek tematikája a tánc
fotózásának művészete lesz. CERKA Nemzetközi kritikusszeminárium a
Kritikus Céhhel közösen. IZZASZTÓ 2. Mozgás Workshop Ladányi Andreának
az SzFE-n használt metodikájával. A szegedi workshopon idén tai chit,
színpadi vívást és tánc-ritmikát lehet majd tanulni. HŰSÍTŐ A nyitott
szakmai beszélgetések moderátora: Imre Zoltán színháztörténész, az ELTE
tanára.
A SZASZSZ versenyprogramját az elmúlt egy évben bemutatott előadások
közül válogatta az előválogató zsűri, Hegedűs Sándor és Magács László.
A válogatók összesen 103 előadás közül választották ki a versenyző 12-t.
A versenyprogramba meghívott előadások:
1. Artus - Goda Gábor társulata: Rókatündérek (r-k. Goda Gábor)
2. Bárka Színház: Stuart Mária (r. Zsótér Sándor)
3. Bozsik Yvette Társulat: Tüzes Angyal (k. Bozsik Yvette)
4. Honvéd Kamaraszínház: A ragaszkodók (r. Naszlady Éva)
5. Hólyagcirkusz Társulat: Csődcsicsergő (r. Szőke Szabolcs)
6. H.U.D.I. Társulat: Isten éltessen, Hedvig Ekdal! (r. Hudi)
7. Közép-Európa Táncszínház: Nagyvárosi ikonok (r-k. Horváth Csaba)
8. Krétakör Színház: Kasimir és Karoline (r. Wulf Twiehaus)
9. La dance company: Olyan, mint a Szűzmária, csak a feje lecsavarható / 6913 (k. Ladányi Andrea)
10. Pannon Várszínház: KZ Oratórium (r. Vándorfi László)
11. Pintér Béla és Társulata: A Sütemények királynője (r. Pintér Béla)
12. Szabó Réka D. C.: Karc (k. Szabó Réka)
13. a MASZK Egyesület és az Urbán András Társulat közös produkciója:
0.1 mg (r. Urbán András) - ez az előadás a szervező szervezet jogán
vesz részt a versenyben
Alternatív és Független Színházak Szövetsége
1071 Budapest, Bethlen tér 3.
Tel./Fax: +36 1 789 6086
E-mail: afszsz@chello.hu
www.szinhaz.hu/thealter-szaszsz
www.alternativszinhazak.hu
A cikk eredeti környezetében itt olvasható.
2005.07.20
forrás: tancelet.hu
|
THEALTER International – Szabad Színházak XV. Nemzetközi Találkozója; SZASZSZ – XI. Alternatív Színházi Szemle – Szeged
Az 1991-ben alapított, idén 15 esztendős THEALTER International –
Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója mára a magyar színházi élet
egyik legrangosabb, nemzetközi viszonylatban jegyzett színházi
fesztiváljává vált. Évről-évre független, a színházi munkát és
műhelygyakorlatot életformaként választó, de a hivatásos, állami vagy
kommersz-magán színházi struktúrán kívül álló alkotók által létrehozott
művészi közösségek vesznek részt a találkozón Magyarországról és
külföldről.
2003-ban a koncepciójában megújult, finanszírozásában megerősödött
THEALTER fesztiválhoz kapcsolódott az Alternatív Színházi Szemle, amely
így a SZASZSZ (Szegedi Alternatív Színházi Szemle) nevet kapta.
A THEALTER fesztivál új koncepciója a Déli Vonal: a korábbi
hagyományokat folytatva elsősorban Dél- és Kelet-Európa színházi
kínálatát igyekszik bemutatni – kísérletező, kevésbé ismert és nagynevű
csoportokat egyaránt vendégül látva a hármas határ közelében.
A SZASZSZ a több évig Budapesten működő Alternatív Szemle megújítását
tűzte ki céljául. Az évad nem hivatásos előadásaiból szakmai zsűri
(2005-ben Hegedűs Sándor és Magács László) választja ki azokat, amelyek
meghívást nyernek, s Szegeden versenyezhetnek. A szegedi zsűri elnöke
az idén Jeles András.
A fesztivál július 18-ától 24-éig tart. Fő helyszínekként az elmúlt
több mint egy évtizedben kortárs előadó-művészeti központként
működtetett Régi Zsinagóga épülete (Szeged, Hajnóczy u. 12.), valamint
a lepusztultságában is gyönyörű Régi Hungária (Kass Szálló) várja majd
a fellépőket és a közönséget, de a tervek szerint néhány egyéb
helyszínen és a szabad ég alatt is lesznek előadások.
A cikk eredeti környezetében itt olvasható.
2005.07.20
forrás: Symposion-online, kultúrfigyelő
|
Az EU és a Balkán peremén - Tizenöt éves a szegedi THEALTER
A THEALTER International - Szabad Színházak Nemeztközi Találkozóját és
az Alternatív Színházak Találkozóját Szegeden július 18-24. között
rendezik meg. Az idén 15 esztendős THEALTER Internationalt 1991-ben
alapították, amely mára a nemzetközi színházi élet egyik legrangosabb
színházi fesztiváljává vált. A fesztivál évről évre a független, a
színházi munkát és műhelygyakorlatot életformaként választó művészi
közösségeket lát vendégül Magyarországról és külföldről egyaránt.
A THEALTER legújabb koncepciója szerint elsősorban Dél- és Kelet-Európa
színházi kínálatát igyekszik bemutatni - kísérletező, kevésbé ismert és
nagynevű csoportokat egyaránt vendégül látva a hármas határ közelében
(Románia, Magyarország, Szerbia). Az idén változatos zenei,
képzőművészeti, filmes, szabadtéri, és szakmai kísérőprogramok
gazdagítják a találkozó egyhetes műsorát. Így kiállításra kerülnek
színházi és táncos témájú fotó- illetve képzőművészeti alkotások.
Emellett színházi fotóművészek számára mesterkurzust rendeznek,
valamint nemzetközi kritikusszemináriumot a Kritikus Céhhel közösen.
Nyitott szakmai beszélgetésekre is sor kerül majd, amelynek moderátora
Imre Zoltán színháztörténész, az ELTE tanára lesz. A fesztivál főként a
színházi alkotásokra, a konkrét színházi produkciókra koncentrál, de a
program kiszélesítésével, immár rangos, széles körű színházi
fesztivállá nőtte ki magát. A fesztivál mintegy tükörképe az évadban
létrehozott alternatív színházi és táncalkotásoknak, amelyeket a
kortárs alkotók hoznak létre. A repertoárt a nemzetköziség teszi igazán
izgalmasan színessé, hiszen az előző évekhez hasonlóan az idén is részt
vesznek német, francia, orosz, török stb. csoportok. Ezen csapatok
formai illetve tartalmi hasonlóságát főként az alternativitás
fogalomköre köti össze. Közös bennük az állandó keresés, a színházi
nyelv megújításának szándéka, és egyfajta elmozdulás a színházi élet
középvonalának nevezhető megszokottól. A fesztiválon megjelenő
produkciók tekinthetők a hivatalos kulturális élet egyfajta
alternatívájaként is, amely a szubkultúra felé hajlik már és az
identitáskeresés problémakörét mozgósítja. És ezzel szorosan összefügg
az új formák keresésének igénye is. Az pedig, hogy a fesztivál három
határ mentén helyezkedik el, talán nem véletlen, hiszen az egész
fesztivál magán hordozza a köztesség, átmenetiség mint létforma
állapotát, hangulatát.
A cikk eredeti környezetében itt olvasható.
2005.07.20
forrás: Magyar Szó Online
|
THEALTER International – Szabad Színházak XV. Nemzetközi Találkozója
A szegedi MASZK Egyesület, 2005. július 18-24. között rendezi meg a 15.
THEALTER INTERNATIONAL fesztivált, benne az elmúlt két évhez hasonlóan
a SZEGEDI ALTERNATÍV SZÍNHÁZI SZEMLE-vel.
Az 1991-ben alapított, idén 15 esztendős THEALTER International –
Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója mára a magyar színházi élet
egyik legrangosabb, nemzetközi viszonylatban jegyzett színházi
fesztiváljává vált. Évről-évre független, a színházi munkát és
műhelygyakorlatot életformaként választó, de a hivatásos, állami vagy
kommersz-magán színházi struktúrán kívül álló alkotók által létrehozott
művészi közösségeket látnak vendégül Magyarországról és külföldről, és
nyitottak minden új kísérletre is.
2003-ban a koncepciójában megújult, finanszírozásában megerősödött
THEALTER fesztiválhoz kapcsolódott az Alternatív Színházi Szemle, amely
így a SZASZSZ (Szegedi Alternatív Színházi Szemle) nevet kapta. A
THEALTER fesztivál új koncepciója a Déli Vonal: a korábbi hagyományokat
folytatva elsősorban Dél- és Kelet-Európa színházi kínálatát igyekeznek
bemutatni – kísérletezõ, kevésbé ismert és nagynevű csoportokat
egyaránt vendégül látva a hármas határ közelében.
A cikk eredeti környezetében itt olvasható.
2005.07.20
forrás: terasz.hu
|
Thealter International - Szabad Színházak XV. Nemzetközi Találkozója Szeged, július 18-24.
Már a tizenötödik, hihetetlen. Ott voltam az elején, és most is ott
kell lennem. Őszinte, új, forradalmi, döbbenetes, botrányos, érdekes,
vagy csak egyszerűen szórakoztató előadások voltak láthatók az évek
során.
Idén sem lesz hiány izgalomból. Árnyszínház Törökországból, Bozsik
Yvette Társulat, La Dance Company, Pintér Béla és Társulata,
Hólyagcirkusz, Andaxinház, csak néhány név a fellépők közül. A
helyszínek a régiek: Régi Zsinagóga, Régi Hungária, a maguk eredeti
patinás falaival, sajátos atmoszférájukkal. Az egyhetes műsor kiegészül
fotókiállításokkal (Szeged kávéházaiban érdemes keresgélni),
képzőművészeti tárlattal táncosok és színészek alkotásaiból, tánc-fotós
és mozgás-workshoppal, kritikusszemináriummal, szakmai
beszélgetésekkel. Egy jó kis táncrendet kell összeállítani magunknak,
és aztán csak befogadni, interpretálni és feloldódni. 24-én 6-kor
díjátadás, utána fesztiválzáró buli 10-től, ami nagyon jó szokott
lenni. MASZK-ot fel!
A cikk eredeti környezetében itt olvasható.
2005.07.20
forrás: pestiest.hu
|
Hólyagcirkusz és A sütemények királynője
Az alternatív színházak nemzetközi seregszemléje ma nyílik Szegeden.
Régebben amatőrt használtak az alternatív helyett, ami azért volt ebben
az esetben rossz kifejezés, mert ezek a színházak gyakran profibbak az
úgynevezett hivatásos társulatoknál. Sőt már az sem ritkaság, hogy
ugyanúgy repertoárrendszerben játszanak, és ha bérletet nem is
hirdetnek, de törzsközönségük van. Sokszor áldozatosabb munkával,
hosszabb próbaidővel készülnek egy-egy produkcióra, mint a nemritkán
robotszerű fásultsággal dolgozó kollégáik. Aztán persze az alternatívok
közt is akadnak fásultak, lélekben megöregedettek, unalmas iparosok. De
nekik mégiscsak az a dolguk, hogy újdonságokkal rukkoljanak elő, hogy
megtermékenyítsék a hagyományos úton járókat is. Egyébként mind több az
átjárás úgynevezett alternatív és úgynevezett profi között, gondoljunk
csak a Krétakör együttesére, amely alternatívként kezdte és ma már a
legkeresettebb magyar színházi exportcikknek számít. Dacára annak, hogy
még mindig nincs saját színháza.
És már exportcikk Pintér Béla és Társulata is. Ezúttal A sütemények
királynője című produkciójukat adják, melyben a gyermekkori
gyötrelmekről, megaláztatásokról van szó, döbbenetes erővel. De
láthatjuk a Bozsik Yvette Társulatot is, amely mindig sajátos
összművészettel szolgál, a színházat elegyíti tánccal, pantomimmel vagy
akár képzőművészettel. A Szőke Szabolcs muzsikus-színész vezette
Hólyagcirkusz Társulat – ahogy a nevében is szerepel – mindig cirkuszi
témát dolgoz fel, sajátos bohócériákat mutat be, miközben a játékosok a
leghétköznapibb tárgyakból is zenét fakasztanak. A rendezvénysorozat
mindig vendégül lát bábosokat is, sőt az idei találkozón árnyjátékosok
is részt vesznek. Például a Figurina Animációs Kisszínpad, melynek
tagjai a közismert históriát, a Nap és a Hold elrablását dolgozták fel
színpompás formában. De láthatjuk például a török vásári bábhőst,
Karagözt, török művészek megszemélyesítésében. Visszatérő vendég
Szegeden Oleg Zsukovszkij, aki valóságos egyszemélyes intézmény:
táncol, játszik, énekel, elsőrangú színész, aki tavaly is nagy sikert
aratott. És nyilván így lesz ez idén is, amikor a Kisegítő iskola című
produkciójával rukkol elő, amelyben a nézőket is macerálja rendesen,
hiszen őket tekinti nebulóknak.
A cikk eredeti környezetében itt olvasható.
2005.07.20
forrás: Magyar Hírlap Online
|
2005.07.18-24. Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója
Július
18.-án hétfő veszi kezdetét a THEALTER International – Szabad Színházak
XV. Nemzetközi Találkozója, és a SZASZSZ – XI. Alternatív Színházi
Szemle. A rendezvények helyszínei lesznek:
a Belvárosi Mozi, Grand Café, Korzó Mozi, Régi Zsinagóga, Régi
Hungária, Kövér Béla Bábszínház, Mars tér U-pavilon, Klauzál tér.
A fesztivál résztvevői a Thealter International hazai és külföldi
fellépői, és a A SZASZSZ-versenyprogramba meghívott előadások.
Kísérőprogramok: bábkiállítás, fotókiállítások, képzőművészeti
alkotások, táncfotózás, taichi, színpadi vívás és tánc-ritmika.
A programok július 24. vasárnap zárulnak le.
A hír eredeti környezetében itt olvasható.
2005.07.20
forrás: basedonbass.hu
|
2. Mozgás workshop Ladányi Andrea metodikájával a THEALTER-SZASZSZ Fesztiválon
A tavalyi sikeres mozgás-workshop idén is megrendezésre kerül a
Színház- és Filmművészeti Egyetem Mozgástanszékének Ladányi Andrea
által kidolgozott, új mozgásoktatási rendszere alapján.
A Színház és Filmművészeti Egyetem (SzFE) Mozgástanszéke a 2002/2003-as
tanévtől kezdve gyökeresen megújult. A Ladányi Andrea által kidolgozott
tanterv két hetes kurzusrendszert alkalmaz, mely igen széles körű,
változatos mozgáskultúrával ismerteti meg az előzetesen egyáltalán nem
képzett színész-növendékeket. A változás mértéke és értéke
vitathatatlan, a jelenlegi I-II-III. évfolyamos színész-hallgatók
mozgáskultúrája már most látványosan felülmúlja az előző években
végzett színészekét. A kurzus elemei: thai chi, zsonglőr, jazz-funk,
erőgyakorlatok, ritmikus néptánc, történelmi társastánc, verekedés
(kontakt), latin táncok, vívás (tőrhasználat), színpadi mozgás.
Az idén 15 éves THEALTER International minden év júliusában, Szegeden
megrendezésre kerülő nemzetközi színházi fesztivál. 2003 óta - amikor
is az Alternatív és Független Színházak Szövetsége Szegedre költöztette
az Alternatív Színházi Szemlét - a két fesztivál közösen, egy helyen,
egy időben kerül megrendezésre. A Szegedre költöztetett szemle új nevet
kapott: SZASZSZ, és versenyprogramja is nívósabb lett, hiszen az
előválogató zsűri csak az évad legkiemelkedőbb alternatív színházi,
táncszínházi előadásait hívja meg. Így Szegeden egy az eddigieknél
nagyobb szabású, színesebb fesztivál ajánlja magát a közönségnek,
melynek a tavalyi év programjához hasonlóan - a THEALTER külföldi
előadási és a SZASZSZ hazai versenyprogramja mellett - számos szakmai
kísérőprogramja is lesz. Ezek egyike a Ladányi Andrea metodikáján
alapuló workshop, továbbá táncos és színházi témájú fotókiállítások,
szakmai vitafórum, művészfilm-vetítések, a Nemzetközi Kritikuscéh
szemináriuma is szerepel a programban, és hazai és külföldi
bábszínházak árnyjátékos technikájú előadásai is bemutatkoznak.
A szegedi kurzus idei elemei:
Tai chi - Jászberényi Éva
Színpadi vívás - Gyöngyösi Tamás
Tánc-ritmika - Katona Gábor
A cikk eredeti környezetében itt olvasható.
2005.07.20
forrás: tancelet.hu
|
Irány a Déli Vonal - Tizenöt éves a Thealter
A független, a színházi munkát életformaként választó hazai és külföldi
alkotóközösségeket látja vendégül július 18-ától Szegeden a MASZK – a
Thealter International fesztiválon és a Szegedi Alternatív Színházi
Szemlén.
Sajátos színfoltja lett az elmúlt másfél évtizedben a szegedi nyári
színházi kínálatnak a Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója, az
1991-ben alapított Thealter International. A fesztivál – amelyhez
2003-ban már a Szegedi Alternatív Színházi Szemle (SZASZSZ) is társult
– a hazai színházi élet egyik legrangosabb fórumává vált. A MASZK
Egyesület azokat a független, a színházi munkát életformaként választó
hazai és külföldi alkotóközösségeket látja vendégül Szegeden – az idén
július 18-ától –, amelyek kívül állnak az államilag finanszírozott,
hivatásos színházi struktúrán. A Déli Vonal koncepció jegyében
elsősorban Dél- és Kelet-Európa színházi kínálatát szeretnék bemutatni,
így a fellépők között lesz például az orosz BlackSky-White Színház,
Oleg Zsukovszkij, az ukrán Dax Színház, Ivo Dimcsev Bulgáriából, Urbán
András Társulata és a Kosztolányi Színház a Vajdaságból. Ez utóbbi és a
német–francia BK Cie kifejezetten a Thealterre hoz létre egy-egy új
produkciót a MASZK-kal együttműködve.
A szegedi önkormányzat idén 30 százalékkal növelte az egyesület
támogatását, és szponzorok is akadtak már a fesztiválra a városból.
Balog József, a MASZK Egyesület elnöke elmondta: A Déli Vonal-koncepció
mint az egyik legjobb szegedi projekt bekerült a pécsi Európa
kulturális fővárosa pályázatba is.
Immár harmadszor rendezik meg a Thealterhez kapcsolódva a Szegedi
Alternatív Színházi Szemlét, amelynek versenyprogramjában kilenc
előzsűrizett produkció, köztük a Bozsik Yvette Társulat, a Honvéd
Kamaraszínház, a Közép-Európa Táncszínház előadása „mérkőzik meg" a
díjakért. A zsűri elnöke Jeles András filmrendező, tagjai: Molnár
Zsuzsa, a Szegedi Nemzeti Színház jelmez- és látványtervezője, valamint
Tompa Andrea színháztörténész, kritikus, a Színházi Intézet munkatársa.
Balog József szerint idén másfélszer annyi színházi produkciót várnak
Szegedre, mint tavaly, ezért a hagyományos fesztiválhelyszínekhez (régi
zsinagóga, Kass Szálló) újak is (Tisza Szálló, Mars téri U pavilon)
csatlakoznak, és az utcán is számos fellépést tartanak.
2005.07.19
forrás: Délmagyarország
|
A szabadkaiakkal nyitott a Thealter - Költségeinek harmadát a város állja
A közelgő Beckett-centenáriumra is gondolva a szabadkai Kosztolányi
Dezső Színház Godot-ra várva című produkciója nyitotta tegnap a régi
zsinagógában a kettős alternatív színházi fesztivált.
Az fővárosi Andaxínház bemutatója a régi zsinagóga kertjében. Fotó: Frank Yvette
A közelgő Beckett-centenáriumra is gondolva a szabadkai Kosztolányi
Dezső Színház Godot-ra várva című produkciója nyitotta tegnap a régi
zsinagógában a kettős alternatív színházi fesztivált. Előtte az
Andaxínház mozgásművészeti kedvcsinálóját (képünkön) láthatta a
megnyitóra összegyűlt közönség, majd Balog József, a MASZK Egyesület
elnöke köszöntőjében elmondta: a tizenötödik alkalommal megrendezett
Thealteren eddig több mint harminc ország, összesen háromszáz
produkciója vendégeskedett. Harmadszor ad otthont Szeged a Thealterrel
párhuzamosan zajló Alternatív Színházi Szemlének. A kettős fesztivál
költségeinek egyharmadát ma már a város önkormányzata állja.
A rendezvényt ugyancsak támogató Nemzeti Kulturális Örökség
Minisztériumának államtitkára köszöntő levelében Magyarország
legfontosabb kortárs színházi fesztiváljának nevezte a szegedit. Ma
16.30-tól a Cengiz Özek Árnyszínház előadásával folytatódik a program a
Kövér Béla Bábszínházban, 19 órától az orosz BlackSkyWhite Színház
Triada című produkcióját láthatják a nézők a régi zsinagógában.
20.30-tól Urbán András Társulata játszik a régi Hungáriában, 22 órától
pedig a Bozsik Yvette Társulat adja elő a Tüzes Angyalt a Korzó moziban.
2005.07.19
forrás: Délmagyarország
|
Ma indul a SZASZSZ és a Thealter
A MASZK Egyesület rendezésében ma kezdődik Szegeden a Szabad Színházak
Nemzetközi Találkozója, az 1991-ben alapított Thealter International és
a Szegedi Alternatív Színházi Szemle (SZASZSZ).
A MASZK Egyesület rendezésében ma kezdődik Szegeden a Szabad Színházak
Nemzetközi Találkozója, az 1991-ben alapított Thealter International és
a Szegedi Alternatív Színházi Szemle (SZASZSZ). Azok a független, a
színházi munkát életformaként választó hazai és külföldi
alkotóközösségek mutatkoznak be a fesztiválon, amelyek kívül állnak az
államilag finanszírozott, hivatásos színházi struktúrán. A szervezők a
hét során a Déli Vonal-koncepció jegyében elsősorban Dél- és
Kelet-Európa színházi kínálatát szeretnék bemutatni.
Ma 15 órakor a Kárász utcai Átrium Music Caféban fotókiállításra várják
az érdeklődőket, a fesztivált pedig 17 órakor nyitják meg a régi
zsinagógában, ahol 18 órától a Kosztolányi Dezső Színház
(Szerbia-Montenegró) Beckett Godot-ra várva című darabját mutatja be.
21 órától a Régi Hungáriában látható a BK Cie
(Németország/Franciaország) In Errance című produkciója, amely a MASZK
Egyesület támogatásával jött létre.
2005.07.19
forrás: Délmagyarország
|
|