Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Exstasis - 2006. évfolyam - 1. szám / Címlap rovat

 

Lapszámaink

Balog - HEJ! HALÁSZOK!

nyomtatható verzió

Igen nehéz most vagyis nem most hanem amikor beszakad alattad a dobogó mert nehéz vagy mert nehéz neked a Föld mert neked még nehéz és nézed a színházat de egy pillanatra megsüllyedsz ha nem is a padló az emelet a beton az alapok a föld alá csak térdig egy dobozban de mégis lejjebb és lejjebb és a hang a robaj aztán hogy ki kell másznod és nem is tudod hirtelen hogy ki beszél mert elveszítetted a lábad alól a talajt míg Halász Péter fekszik a ravatalon február van enyhe februári este a Műcsarnokban és alattad beszakad egy fából készült dobogó amin rádiósok és tévések és fotósok állnak hogy jobban hallhassanak hogy jobban láthassanak hogy jobban bekaphassanak téged Halász Péter a tekintetükkel a gépeikkel.

Sokat volt Szegeden sokat játszott nálunk és szeretett itt ezt úgy mondom mert nem mondta az ellenkezőjét nem mondta hogy ne szeretne hogy ne játszana hogy ne jönne és igazából persze nem is lehetett tudni hogy mit szeret úgy értem hogy a színpadon kívül és azon az aurán belül melybe húzódott nem is úgy mint akinek önvédelmi gondjai lennének inkább úgy mint aki folyamatosan figyel azaz figyelnie kell posztol mert ki tudja mikor lesz szüksége arra amit fiatalon még vakmerőségnek később megfontolt bátorságnak még később bölcsességnek nevezünk ám ami az ő esetében tehát Halász Péter tekintetében vegytisztán egyik sem lehetett mert ezek a tulajdonságok nem alkalmasak önmagukban a színpadi-színészi lét megalapozására bár kétségtelen hogy a kockázatvállalás nem volt ellenére ám inkább valami olyasmiben utazott ami szuverén bár több személyre is kiterjeszthető ugyanakkor mégis inkább magányos és talán engesztelhetetlen is és makacs ahogy azok az élőlények is amelyek/akik nem kérdezik mi végre vannak mit keresnek itt hanem csinálják a létezést és minden pillanatot kihasználnak hogy ne tűnjenek hülyének és kiszolgáltatottnak hogy a természet részeiként funkcionáljanak olyan természetesen mint a szél az eső a fellegek vagy a csupán a csillagoknak kinyitott égbolt s alapon mégiscsak magányosak mert sohasem turkálhatod végig azokat/őket akár egy retikült amit nyitva felejtettek egy éjszakai járat elhagyott ülésén.

A Múzeum előtt játszottak Schillingék valami vidám teherautós platós népünneplőst és nyár volt ahogy szokott és a lépcsők ontották a forróságot de azért jó sok megjelent a népből és kacagni is méltóztatott és Halász Péter is széthúzta az orra alatti nyílást vagyis inkább kivillantotta a foga fehérjét bár ez csak egy mondás nem hiszem hogy vele kellene reklámozni a hihetetlenül fehér fogakat amelyek a koponyában évezredekig ott ülnek ott lapulnak mozdulatlanul amíg egy ásó bele nem koppan a csontba vagyis még azután is ha egyáltalán lesz még ásó évezredek múlva vagy a csont nem lesz hamu a végakarat szerint bár lehet hogy a fogak még onnan is a tűzből is visszatérnek hogy tovább rágják a levegőt a földet a hamut a szív közepét de már épp vége volt az előadásnak Halász Péter álldogált kicsit oldalt is kicsit fönn is a nézők fölött de csak éppen mert talán másnak föl sem tűnt hogy nem éppen vagy nem pontosan néző ahogy nem csak és nem pontosan egy színházi ember sem akit a kíváncsisággal kevert unalom és a kívül állásban megedzett szarkazmus és enyhe gúny övez sohasem gondolta hogy nélküle ne lehetne színház és fogalmam sincs gondolta-e hogy színház nélkül nem lehet ő a jelenléte volt inkább figyelemreméltó ahogy egy része mindenkinél koncentráltabb egy másik része az érzékeinek egy jó harmada viszont egyszerűen nincsen ott s ez nemhogy zavaró lenne hanem éppen hogy másokat bír az eredményesebb jelenlétre talán éppen ez volt az egyik fegyvere hogy nem hagyott begörcsölni másokat hogy ha nem is hibátlan pontossággal és navigációval de jelzett egy másik teret egy másik dimenziót a játéké mellett vagy azon túl amit persze hajlamosak lehetnénk a létezés egyetemességének vagy efféle fennkölt marhaságnak nevezni pedig a Schillingék előadása után azt mondta hogy most úszni megy át Újszegedre az uszodába és valóban egy műanyag szatyorban akárcsak a reklámban a hely amely mindent föltár és megmutat mint autó üdítő vagy mosópor Paradicsom tehát a táskájában ott volt egy úszónadrág és egy zacskó földimogyoró és aztán még láttam a hídon amikor a színészekkel beszélgettem egy pillanatra felnéztem a színpadként szolgáló IFA teherautó platója mögül fölnéztem a hídra és valóban ott ment Halász Péter fehér ingben és fehér nadrágban kezében az úszónadrággal és a mogyoróval és egy pillanatra megszédültem mert elhagyott a vér engem és elhagyott az erő engem akárha kerubot láttam volna a püspöklila égre drótozott sziluettjét mozogni mint egyiptomi marionettet s a lépcsőre kellett ülnöm hogy a lábaim remegését megfékezzem mert azt láttam annyit és akkor hogy amit mondott most úszni megyek és az úszás között ott a medencében még ott a híd a híd amin át kell menni az út aminek a végére kell érni és amiről senki de senki nem beszél mert a folyó fölött mindenki egyedül van és a víz fölött nincsen kérdés és nincsenek válaszok sem egyáltalán s ezt megértettem és megtanultam ott és akkor és egyszer és mindenkorra.

Fogok még arra gondolni hogy hiányzik és most is arra gondolok hogy hiányzik hogy állhatna itt a bejárat mellett bocsánat itt a Zsinagóga bejárata mellett volna azaz van a helye s nem csak azért mert ez az ő temploma is nem a zsidósága miatt amiről aztán tényleg egy megveszekedett szót sem ejtettünk ha csak akkor nem amikor egy mozi előcsarnokában meglátott a vulkánfíber bőröndömmel és ez a földönfutó testvérek testvéri nevetését csalta az ajkaira a száműzöttekét aki én a legkevésbé sem voltam hacsak a száműzöttek színházai okán nem akiket befogadni igyekeztünk s nem is hagyunk föl ezzel az igyekezettel most már csak azért sem de még csak a színház miatt sem gondolom hogy itt lenne a helye a két hatalmas kapu mellett a Zsinagóga előtt az udvaron 1998-ban a fehér nadrágjában de most fekete pólót húzva hozzá karba font kézzel hogy áll ott hogy állhatna itt de nem áll mert meghalt és mert meghalt már nem léphet be azaz nem döntheti el hogy belépjen-e és ez a belépés hiányzik valójában hogy benn van hogy itt van hogy van minden mástól függetlenül és minden mást a fenébe hagyva igen a templomot és a színházat is ha nem veszitek szentségtörésnek még e két szentséget is odahagyva csak egyszerűen belépne beléphetne a külső világosságból a belső sötétségbe és szólhatna vagy csak inthetne a szemével hogy mi van ott hogy mi vár ránk hogy mire számíthatunk.

Vagy ezt teszi éppen most hogy abból a sötétből lát minket és segít nekünk?


1.oldal

Vissza a tartalomjegyzékhez Az oldal tetejére
 

2024 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció