Volt egyszer egy színházi öltöző, melynek a sarkában állt egy régi, nagy diófa szekrény. A legalján lakott a világ egyetlen olyan vadászgörénye, ami tud számolni. Nem cirkuszban nevelkedett, nem ember idomította. Saját maga vette észre, hogy az összeadás meg a kivonás könnyen és hiba nélkül megy neki, fejben oszt kétjegyű számokat, és ha igazán fontos, kétismeretlenes egyenleteket is sikerül megoldania.
Ott élt a szekrény félhomályában, és nagyon elégedett volt magával. Megszámolta a polcokat, a fiók csavarjait, a fogasok felől lepotyogott csipeszeket. Később elosztotta a polcok számát a szögekével, a fogasok háromszorosából kivonta a cipősarkakat, és bármikor meg tudta volna mondani, összesen hány dolog van körülötte.
Hiába minden, egyszer kifogyott a számlálnivalóból. Hetekig gyötrődött, nem tudta eldönteni mit tegyen. Most tanuljon meg olvasni? Vagy felejtsen el számolni?
Aztán megdöglött. Valószínűleg nem emiatt.