Pintér Béla és Társulata: Anyám orra
(Hétfő, 21.00 és 23.00, Mars tér, U pavilon)
„Pintér Béla Anyám orra című színházi előadása csupa erős elemből áll: erősen dübög a padló a tánclépések alatt, erősen feltűnő parókák-szakállak ékítik az együttes tagjait, erősek az ötletek, erős a humor. Még a forgó is erősen félrebillen – és persze ez sem jelentés nélküli. Románok és magyar cigányok, készülő színházi előadás, álsámán és „igazi” vesebeteg – van itt minden, akár egy (lidércnyomásos) álomban. Ott vagyunk. Egy ideig kapkodjuk a fejünket, próbálnánk összerakni a kettőt a kettővel, de míg négy lesz belőle, egyre több a röhögés.
Várom, mikor fordul lidércnyomásba az egész, ahogy Pintér Bélánál szokott azért előbb vagy utóbb, de addig követem nevetgélve a beszomorodó párkapcsolatokat, a fiútlan apát és a sámán oldalán a nagyon kimért és komoly, éppen ezért ellenállhatatlanul vicces nőimitátort, a soha el nem készülő jótékonysági produkciót, míg világossá válik: nem lesz lidércnyomás.” (- ki -) Forrás: mancs.hu

Figurina Animációs Kisszínpad:
Grim/m/aszok, Microcircus
(Kedd és szerda, 16.30, Kövér Béla Bábszínház)
„Férfiként csak a legritkább esetben tekinthetek be nőismerőseim kézitáskáiba, akkor is külön engedéllyel és csak nagyon komoly indokkal. Tény: a retikül a nők személyes (intim) terének egyfajta mesterséges kiterjesztése. Azért gyanítom, általában náluk is megtalálhatóak a Microcircusban fellépő zsonglőrbáb kellékei – egy rúzs, egy bankkártya, kulcscsomó, és egy kisméretű, aranyszínű telefonkönyv (a Mi telefonszámainkkal…) A zsonglőr parádés mutatványokat ad elő a mindennapi tárgyakra építve. Egyensúlygyakorlat az élére állított plasztiklapon, majd rúzsugrás, végül egy könnyed telefonkönyv-pörgetés. Ezúttal a bábokat mozgató András mester arcán személyiségének rejtett, feminin finomsága mutatkozik meg.” (Kollányi Bence) Forrás: index.hu/kapolcs

TÁP Színház: Minden rossz varieté – Worst of
(Kedd, 22.30, Korzó Mozi)
„Rendes voltam, és odaadó, aztán egyszer csak elegem lett, mert bennem úgy élt a színház, ahogy gyermekkoromban képzeltem, játékosnak meg szabadnak. Ezért kezdtem bele az alternativ színházcsinálásba is. Szabadabb szerettem volna lenni, hogy ne mindig más mondja meg, hogy mit és mikor csinálok. A klasszikus színházi struktúrában én egy színész vagyok, és nem magam határozom meg, mit csináljak. A nem klasszikusban már érdekesebb a dolog.”
Ezekkel a gondolatokkal vágott bele Vajdai Vilmos Szabó Győzővel, 1992-ben az alternativ színházi társulat alapításába, „Tilos az Á Permormace” névvel. A társulat összetétele előadásonként változik, a szervező elv mégis egy: az útkeresés.
„Ebben az előadásban minden produkció rossz és kínos. Legalábbis erre törekszünk.” (Vajdai Vilmos)Forrás: kulturhaz.hu

Magyar Mozdulatművészeti Társulat – Közép-Európa Táncszínház: Káin-Ábel (Szerda, 22.30, Korzó Mozi)
A Magyar Mozdulatművészeti Társulat az „összművészet” jegyében, a táncos és képzőművészeti képiség, és a zeneiség szerves egységére, sajátos, harmónián alapuló formanyelv kialakítására törekszik. Szabadstílusú színház ez, amelynek tagjai folyamatosan alakítják annak arculatát. Egy színház a mozdulatért, a kifejezés tükrében, és nem valamely mozdulattechnika stílusában. Saját alkotásaiból álló repertoárja 2002-től kortárs alkotók műveivel egészült ki, a társulat felkérésére.
Az „5x5” sorozat első darabja Földi Béla, második Mándy Ildikó alkotása volt. Most Horváth Csaba rendezésében és koreográfiájában látható a színház vezetőinek duettje.
„Káin és Ábel bibliai alaptörténete nem melodramatikus fordulataival él, a drámai ellenétek belül zajlanak le. Oroszlánhangok fujtatnak, ősi ritmusokat ütemez a dob, kaján hangon szól a tangóharmonika.
Két férfi tölti be a teret és tölti ki a színházi időt. Tükörmozdulatokkal fejtik erejüket. Megkétszerezett mozdulatrendszerek hangsúlyozzák azonosságukat, s csak tekintetükben jelenik meg a különbözőség. Finom aláfogalmazással érintik az irigység, az ellenségeskedés, a rivalizálás témáját. Ketten küzdenek a térrel. Maratonian próbára teszik erejüket.” (MGP)Forrás: szinhaz.hu

Andaxínház: Suttogók
(Szerda, 21.00, Mars tér, U pavilon)
„Csak azt nem értem, miért hívják Andaxínháznak. Az Andaxin megnyugtat. Elkábít, lelassít. Elméletileg ugyan elképzelhető, hogy van színház efféle célokkal, az Andaxínház viszont biztosan nem az. Inkább megmozgatna és felpörgetne. Hát úgy néz ki a Geltz, mint aki nyugodt? Mint aki elsimítani igyekszik a gyűrődéseket? Szerencsére nem. Sok benne (és bennük) a feszültség, és lehet, hogy ez teszi őket alkalmassá arra, hogy törzsvendégei legyenek a THEALTER-nek. Ők ugyanis a bajnokok: eddig minden évben itt voltak, nélkülük nem volt – nélkülük tehát nincs – fesztivál. Vagyis vagy nagyon tudják, hol a helyük, vagy csak nagyon kitartóak
Mert makacsság az bőven van bennük. Az elmúlt évtizedben lassan és alig változó stílusuk – az makacsság. A csend körülöttük, hogy alig látszik, hogy vannak, aztán mégis minden évben előrukkolnak valami újjal, az is az. Nem pályáztak a nemzeti színházért, szerintem ez is a makacsság egy neme. Önfejű népség. A kilencvenes évek elején azt nyilatkozták, hogy az ő színházuk gesztusszínház. Hagyjuk rájuk, ők tudják. Egyszerűek, nem titokzatoskodók. Nem szeretik a felesleges beszédet: ezért szeretik a verseket. (…) Az Andaxínház helyzetbe hoz. Formában tart. Nem is értem, hogy bírják.” (Deutsch Andor)Forrás: thealter.hu

Aranyszamár Színház: Szekrénymesék (Csütörtök, 16.30, Kövér Béla Bábszínház)
„Minden lakásban van legalább egy szekrény, s a legrendszeretőbb családban is e szekrényben vagy szekrényekben hónapról hónapra, évről évre gyűlik a holmi. Hogy mi minden található egy ilyen tároló helyen, az többnyire csak nagytakarításkor vagy költözéskor derül ki. Rég elfelejtett ruhaneműk, elveszettnek hitt csecsebecsék, itt-ott megbújó emlékek kerülhetnek elő, s idézhetik a múltat. Ilyen szekrényről s a benne meglapuló kincsekről írt mesefüzért Mosonyi Alíz, amelyből tárgyanimációs bábjátékot írt és rendezett Székely Andrea. (…) Csodavilág elevenedik meg Érsek-Csanádi Gyöngyi, Strausz Tünde és Tímár Magdi sok humorral, érzelemmel, szeretettel teli játékában. A hajóskapitányról, a hercegnőről, a boszorkányról, a világhírű detektívről s másokról szóló, ötven perces mese az óvodásoknak, a nagyobbacskáknak, de a felnőtteknek is élvezetes élményt nyújt. (…) Igényes darabválasztás, megbízható, jó ízlés és biztos szakmai felkészültség, tehát az érték tiszteletben tartása és szolgálata jellemzi ezt a kis, önerőből létező művész csapatot.” (Nánay István)Forrás: aranyszamar.hu

OFF Társulat: Fészek
(Csütörtök, 22.30, Korzó Mozi)
A Hód Adrienn művészeti vezetése alatt futó OFF Társulat hely-specifikus előadásairól híresült el. Nincs olyan helyszín és tér, amit még ne használtak volna ki. A Fészek ebből a szempontból kivételt képez, a témaválasztás azonban rögtön indokolja is a hozzájuk képest puritan helyszínválasztást. Itt ugyanis álmok puha kupacai elevenednek meg, és vackolják be magukat a biztonságot adó kis odú lágy ölelésébe.
Forrás: sugo.hu

Szabó Réka Társulata: Priznic
(Szombat, 20.00, Mars tér, U pavilon)
„A Priznic fanyar „hidegpakolása” a poénok alatt egy igen kétségbeesett létről is beszél. A beteg ember kiszolgáltatottságáról, az orvosok érzéktelenségéről, és magáról az életről, mely egy kórházi szobában a legkülönbözőbb történeteket tudja összegyűjteni. A halál időpontjával való játék, mely a darab végén hangzik el, voltaképpen az egyetlen lehetséges magatartás. Kiröhögni a halált, körbenevetni a saját életünket – az egyetlen értelmes cselekedet. A Priznicben nem akarnak nagy szavakat pufogtatni, inkább szórakoztatnak és szórakoznak.
Szabó Réka jó ideje készít humoros darabokat (Véletlen, Buddha szomorú) és azt hiszem, talán az egyetlen a mai magyar kortárs tánckultúrában, aki a táncot és a testet nevettetésre tudja használni. Nem tisztán táncdarabokat készít, de nem is pusztán szöveges színházat. Előadásait jobb híján performenszeknek lehetne nevezni. A Priznicben immáron másodszor dolgozik együtt Kövesdi Lászlóval, aki hosszú idő után lép újra a színpadra. Gőz Istvánnal régi alkotótársak, és Gőz jellegzetes figurává nőtte ki magát. A Priznic Peer Krisztián és Regős János közreműködésével formabontó, de hagyományőrző előadás – és végre a kortárs táncszínházba is megérkezett a humor.” (Mestyán Ádám)Forrás: kistango.hu

Öszzeállította k. és Cs.Sz.