egy
mondom; nem tudom, kicsoda Godot, de nem mondhatom, mert Beckett azt mondta, ha tudná, kicsoda Godot, akkor azt írta volna meg, aki, s nem Godot-ot, akiről nem tudja, kicsoda.
kettő
így nem tudom, kicsoda Godot.
három
Balzac egyik regényében szerepel egy hasonló (ugyanaz?) nevű figura, aki a regény elején Indiába utazik, ott hatalmas vagyonra tesz szert, aztán sohasem tér haza.
négy pedig akik Franciaországban maradtak, szüntelenül várják.
öt szerintem a színház az utalás művészete, és nem a teljes ábrázolásé − írja Peter Brook.
hat a teljes ábrázolás az irodalom szándékai szerint való dolog, a színházban a közvetlen cselekvés sűrített jelenvalósága utal a színházon kívüli valóság nehezen fölfejthető, rejtett és időben egymástól távoleső eseményeinek összefüggéseire.
hét Beckett nem azt akarja, hogy a színészei játszanak, azt akarja, hogy megtegyék, amit mond nekik - nyilatkozta Jean Martin színész, miután Beckett elmondta neki, mit kell tennie.
nyolc úgysem csinálod úgy, ahogy mondom.
kilenc csináld csak, ahogy tudod − mondta Sam.
tíz Vladimir az első felvonás elején egyik kérdésében arra keresi a választ, hogy Estragon barátja valóban arra célzott-e, hogy ők ketten − tehát Estragon és Vladimir − rossz helyen várakoznak?
tizenegy négy mondattal később ő maga válaszol −, akkor holnap megint eljövünk.
tizenkettő Beckett a második felvonás elejére a következőket írja: Másnap. Ugyanabban az időben. Ugyanott.
tizenhárom a Godot próbáit 1991. november 5-én kezdtük egy néhány négyzetméteres pinceteremben, és kilenc hónappal később egy több emeletes, hatalmas egyetemi előadóban mutattuk be.
tizennégy mintha nem is mozdultunk volna.
tizenöt országút, mellette fa.
tizenhat este.
tizenhét Jeles András a kaposvári Godot előadásról beszélt az egyik Magyar Napló számban, és azt mondta − szabadon idézem −, hogy a gyerek megjelenéséig minden megrendítően hiteles volt, s aztán elkezdett hazudni minden, mert a képzelt és bejátszott színházi tér nem bírja el egy gyermek valódi jelenlétét.
tizennyolc mielőtt olvastam volna az interjút, eldöntöttem, hogy a mi előadásunkban nem jelenik meg a fiú.
tizenkilenc Tompa Gábor Szolnokon úgy rendezte meg az előadást, hogy a színen mindvégig látható televízió közvetítette a fiú mondatait − a kép kivilágosodott, megjelent egy gyerekarc, és beszélni kezdett.
húsz azért nem jelenik meg, mert ő már nem létezik, mert nincsen, mert, ahogy Godot egyre erősebben van, úgy tűnik el mindenki más, és marad csak Estragon és Vladimir − Vladimir, aki utolsó reménységként hajlandó még eljátszani a fiút is, hogy jön a fiú, és beszél, és ő is beszél hozzá, és ígéretet is kap, hogy Godot ugyan ma nem jöhet, de holnap feltétlenül eljön, ezt az ígéretet kapja, és sugárzó arccal hinné el, csak Estragon nem, nem játszik tovább.
huszonegy és ekkor a világosság hirtelen eltűnik.
huszonkettő felkél a hold, megáll, ezüstös fénnyel.
huszonhárom ez az előadásunk hatvanötödik perce, ez az ezüst, és ezt szeretem, ahogy ekkor a csend.
huszonnégy szeretem, ahogy órákkal később Vladimir vagy Estragon vagy Pozzó vagy Lucky egy mozdulata, egy mondata visszatér, megérkezik, mint régen várt indiai utazó, és minden másképpen van, s mégis a mozdulat vagy mondat sugarában elkezd minden hasonlítani arra, ami volt és nincsen már, s aztán minden megy tovább a becketti balett ritmusa szerint.
huszonöt tartalma szerint Beckett a felejtést írja, a persona kihullását az időből, és iszonyatos erőfeszítését arra, hogy találjon valamit – mozdulat, mondat, fény, csend, sötét –, ami Ó, azok a szép napok szülötte még, és megmaradt; de aztán Beckett ezt nem engedi, mert nem hiszi, hogy bármi is maradna, vagyis, ami marad, az éppen az erőfeszítés, a küzdelem, a szünet nélküli akarás algoritmusa − sötét, mozdulat, csend, mondat, fény.
huszonhat a Fiút Godot úr küldte.
huszonhét Pozzó Godot nevét hol Godet-nek, hol Goden-nek mondja.
huszonnyolc Estragon Gogó-nak nevezi Vladimirt, míg Vladimir Didi-nek hívja Estragont.
huszonkilenc a Fiú pedig Albert úrnak szólítja Vladimirt az első felvonásban, a másodikban viszont már nem ismeri fel.
harminc Balzac Mercadet című színművében szerepel − Mercadet üzletfeleként − egy Godeau nevű úr, aki bár visszatér Indiából, de üzletfele – Mercadet − hiába várja tőle a pénzét − jóllehet az a hír járja, meggazdagodott Indiában ez a Godeau − mégsem jelenik meg soha a közönség előtt.
harmincegy a másik Godeau profi kerékpárversenyző volt.
harminckettő 1953. január 5-én a Godot-ra várva párizsi ősbemutatóján Lucky szerepét egy Jean Martin nevű színész játszotta.
harminchárom Beckett saját fordítású angol Godot kiadása alá ezt írta: tragikomédia két felvonásban.
harmincnégy a Michael Meyerberg-féle miami premiert így hirdették: két földrész nevetőgörcse.
harmincöt Pozzótól Estragon az első felvonásban azt kérdezi − Ön Godot úr?
harminchat Estragon a második felvonásban megnevezni Pozzót, és az Ábel, illetve Káin neveket használja.
harminchét a Fiú a második felvonásban Vladimir megszólításaként az Albert úr elnevezést használja, ugyanakkor sem Albert, sem Vladimir úrként nem ismeri fel.
harmincnyolc Jean Anouilh szerint a Godot Pascal Gondolatokja a Fratellini fivérek előadásában.
harminckilenc 1976 szeptemberében a belgrádi BITEF találkozón a Beckett rendezte Beckett-előadás, a Godot-ra várva − a berlini Schiller Theater színészeitől − egy realista darab realista megvilágítása a Fesztiválról beszámoló Eörsi István szerint, Pályi András viszont azt írja, hogy Beckett mítoszparódiát írt (és rendezett meg) a Godot-ban.
negyven Stefan Wigger − a Vladimirt játszó színész a berlini előadásban − aggályoskodott a steril játékmód miatt, aztán eltáncolta Vladimir szerepét.
negyvenegy ez játék, hogy élni tudjunk.
negyvenkettő válaszolta a színész aggodalmára Beckett.
negyvenhárom zongorázik, bevásárol, főz, nagyokat sétál.
negyvennégy órákig tétlenül, mozdulatlanul figyel.
negyvenöt egyedül Luckyt nem nevezik soha sehol másként a darabban, mint annak, aki − Luckynak.
negyvenhat és szolgaként említik meg.
negyvenhét de engem nem érdekelt Lucky szolgasága, nem érdekelt, hogyan és miért uralja Pozzó, nem érdekelt egy makogó, nyáladzó, beszűkült elméjű roncs.
negyvennyolc az érdekelt, ami Luckyban szabad, szabadabb Pozzó hatalmánál, és szabadabb annál, amilyen szabadsággal Vladimir és Estragon tartják romlásban önmagukat.
negyvenkilenc a személyiség tudatos redukciója, az önként választott szimbiózis Pozzóval, a szánalmat keltő nagyság büszke asszisztenciája volt nekem Lucky, az individuum, amelyik nem vesz részt, amelyik elszenved, és a cselekvők helyett folyamatosan gondolja a poklot, a tűzvészt, ami végezetül a mennyezetet is elborítja, s fölviszi ezt a fellegek közé.
ötven azt a Luckyt, aki a személyes isten létét annak apátiájával, athambiájával és apháziájával együtt tartja bizonyítottnak.
ötvenegy aki szerfölött szeret mindannyiunkat néhány kivétellel, nem tudni miért, de majd megtudjuk, és szenved.
ötvenkettő lehorgasztja a fejét, az űrbe bámul.
ötvenhárom Pozzó vak.
ötvennégy Pozzó vak?
ötvenöt állítólag.
ötvenhat Beckett megismétli, hogy neki a hallás egyre fontosabb a látáshoz képest.
ötvenhét az öcsémmel − aki Estragont játssza az előadásban − lefordíttatom Martin Esslin Beckettről szóló tanulmányát, aminek két címet is ad: Az egyén nyomában az első változat, míg a végleges így hangzik − Az egy-én nyomában.
ötvennyolc Samuel Beckett Dublinban született 1906-ban, egy anyagellenőr fiaként.
ötvenkilenc a realisztikus művészet groteszk tévedése a vonal és a felszín nyomorúságos visszaadása – replikázott Sam.
hatvan A színház, ma című könyvben (Gondolat, 1970, szerkesztette Lengyel György, a Madách Színház rendezője) 68 írót, rendezőt, teoretikust, esztétát közölnek külön megszólalóként, de Samuel Beckett nincsen a szerzők között, csak hivatkozásként említtetik − először a 138. oldalon, s később még tizenötször.
hatvanegy 1983. április 17-én Vaclav Havel a prágai börtönből levelet ír Samuel Beckettnek, megköszönvén az ír drámaíró tiltakozó magatartását, s közli, hogy a Godot-ra várva című színművét már 17-18 évesen volt szerencséje olvasni, s ma, amikor már bizonyára idősebb, mint Beckett volt a darab írásának idején, meghatja az, hogy Beckett fölemeli érte a szavát.
hatvankettő nincs teória és nincs esztétika a nyelv nem modellez nem közvetít nem képez le a dramaturgia nem funkcionál a dialógusok nem szólnak a monológok nem jelentenek a szín nem változik a felvonás nem kezdődik és nem ér véget a holnap holnap is jelenidő.
hatvanhárom az emberek hülyék − Vladimir.
hatvannégy Ionescu 1951-ben írta Székek című darabját, melynek tárgya a világ irrealitása, metafizikai üressége… „maga a semmi” − s ez az egész megbukott a bemutatón, de Ionescu híve lett a bukás után többek között Beckett is.
hatvanöt abszurd dráma nincs, csak Martin Esslin Az abszurd dráma című könyvében.
hatvanhat a négy evangélista közül csak egy beszél az üdvözült latorról.
hatvanhét feltehetően mind a ketten elkárhoztak − mondja Vladimir a Godot-ra várva első felvonásának ötödik oldalán.
hatvannyolc isten fehér szakállát Lucky említi, majd a darab végén a Fiútól Vladimir kérdez Godot szakálláról, amire a Fiú rövid habozás után válaszol.
hatvankilenc azt hiszem, fehér, uram.
hetven „… igen, ez Beckett…” − nyilatkozta Edward Albee.
hetvenegy Estragon szeretné, ha lenne valami − várunk, és közben nem történik semmi − mondja, s közben ez történik − nem a várakozás, mert az van-, hanem a kimondás történik, a semmi aktivizálása, ezért nem lehet a várakozással berendezni Beckett színpadát, és ezért nem lehet a semmivel sem berendezni, csak azzal, ami van nekik közben; hogy életben vannak.
hetvenkettő hogy az egyik fázik, a másik éhes.
hetvenhárom hogy az egyik elalszik, a másik ébren marad.
hetvennégy hogy az egyiknek fáj a lába, a másiknak a vizeléssel van problémája.
hetvenöt fájnak.
hetvenhat akkor fájjon a nézőnek az idő.
hetvenhét személyenként, külön-külön.
hetvennyolc úgy közös, hogy egyszerre történik.
hetvenkilenc hogy egyszerre nevetnek a sebek.
nyolcvan röhög a hús.
nyolcvanegy az is lehet, hogy meghalt.
nyolvankettő a kiszáradt fa is levelet hajt egyetlen éjszaka alatt.
nyolcvanhárom az is lehet, hogy holnap egy erősebb kötelet hoz Vladimir és Estragon, az is lehet, hogy holnap megmenekülnek, hogy holnap fölkötjük magunkat, az is lehet.
nyolcvannégy azt hiszem, Beckett eredeti kiindulópontja az eredendő bűn lehetett − írja Tompa Gábor a szolnoki Godot-ra várva rendezője.
nyolcvanöt azt hiszem, Beckett eredeti kiindulópontja eredendő.
nyolcvanhat augusztus 15-én mutatják be Samuel Beckett Godot-ra várva című darabját Szarajevóban, a Tito marsall útján álló Ifjúsági Színházban.
nyolcvanhét az ősbemutatón, Párizsban olajlámpával világítottak, a fa szerepét egy fogasra bízták.
nyolvannyolc
a hátsó színfalat csak maradék rongyokból bírták összevarni.
nyolvankilenc
a fogast sötét krepp-papírral burkolták.
kilencven
előadásunkban magasra helyeztem a színpad tere fölé a kiszáradt fát, hogy a gyökereit is látni lehessen, a szünetben dróttal mindig egyetlen zöld levelet drótoztam az ágra, egy levelet, amit az előadás előtt egy élő fáról téptem le.
kilencvenegy
a három olajlámpáról, melyet a bemutatón a rendező Blin használt, néhány kritikus azt hitte, hogy a szentháromságot szimbolizálják.
kilencvenkettő
végül három embert fogadtak föl a lámpák mozgatására.
kilencvenhárom
GODOT

(másodközlés)