JATE Klub, hétköznap délután. A látvány kör­vo­na­lak­ban előttünk van. A folyosókon síri csend, kávézunk a teraszon. Ekkor hirtelen megjelenik két ember, akik vagy bohócok, vagy pantomimet akarnak előadni. Ez az első pillanatban még nem egészen világos. Mindkettő fekete ruhában, fehér arccal. Az egyik feléd lép és azt mondja: „Lesz egy előadás pár perc múlva a nagyteremben. Gyertek le, ha van kedvetek!”

Van, aki tovább szürcsöli kávéját, van, aki felháborodik, és vannak, akik követik a két furcsa alakot. Mi betérünk a terembe és eszünkbe jutnak a gyermekkori cirkuszi emlékek az egymás nyakában ülésről és a nézőtér felépítéséről – mindez fekete-fehérben. A teret két vörös fonál töri meg/rendezi el. Két bohóc igazgatja a terepet, Oleg Zsukovszkij és Perovics Zoltán, a Danyiil Harmsz projekt keretein belül. És elkezdődik az előadás…
Az egyik bohóc fellép a nézőtérre és az nézőkre vetődik, vagy éppen körbevezet valakit a színpadon. Megtörik, eltűnik, elszakad a fal, a távolság néző és nézett között. Már bármit elhiszel és elviselsz ettől a két alaktól, akikről tudod, hogy hús-vér emberek, hiszen az egyik az imént még az öledben ült.
Oleg Zsukovszkij és Perovics Zoltán sok éves szakmai barátság után alkották meg ezt az előadást. Az alkotómunka elején három munkamódszert választottak ki: I. rész: MIKRO, AZ ÁTVÁLTOZÁSOK REPÜLÉSE. Mímesek által történő bábuszerű átélés az elsődleges valóság tárgyaival. Zokni, zsinór, olló, szappan, fekete szakálldarab… Véletlenszerű dolgok kiválasztása. II. rész: LÁTHATÓ A VÍZ ÉS HNYU. Az átláthatatlan fragmentumai. Diaporáma-film, két világkörüli utazás (2000–2005) kontúrjai. A víz és Hnyu figuráinak kollekciója, melyeket déli és északi tengerek partjain gyűjtöttek össze. Intuíció a figura megformálásában. III. rész ARANY SZÍVEK VITÁJA: Öt dramatikus anekdota testtel és térrel, szemmel és szellemmel, ritmussal és jelentéssel.
A „Miért pont Danyiil Harmszt választotta?” kérdésre Oleg Zsukovszkij a „Remélem, hogy ő választott engem.” választ adja. „Olyan sok csillag van az égen… Van közülük egy, amelyiket tavaly elneveztem Harmsznak. Oda szeretnék eljutni. Ami ezekben a versekben van, az annyira messze van tőlünk… Ahhoz, hogy elérjük, egy nagy ugrás kell, amelyre vagy képesek vagyunk vagy nem – embere válogatja. De nemcsak a közönségnek kell elrugaszkodnia, hanem az előadóknak is. Ahhoz, hogy ezt a pontot elérjük, hatalmasat kell ugrani. Ehhez a közönség energiáját használom.”
Oleg már tizenegy éve részt vesz a THEALTER-en. „Mindig fiatalnak érzi itt magát az ember. Minden évben új előadásokkal, új emberekkel találkozom, és nem érzem a kort. Az utóbbi években kissé elkezdett belterjessé válni a fesztivál, ezért ki szoktunk menni az utcára is, ahol kis ízelítőt adunk a közönségnek. Mert valamit szeretnénk visszaadni az embereknek abból, amit ők adnak nekünk.”
Oleg Zsukovszkijtól tavaly a Kisegítő iskola című darabot láthattuk, idén egy duóval jelentkezett. Ebben az évben még rendezői szerepet is vállalt. „Shakespeare-t rendezek idén, A szentivánéji álmot. Az első előadások augusztusban lesznek Budapesten, magyar, cseh és lengyel színészekkel.”
Jövőre pedig – reméljük –, újra találkozhatunk Oleggel itt, Szegeden, a XVII. THEALTER előadásain. Vagy akár az utcán…