Huszonnégy szem figyel a szegedi Horváth Mihály utcában.
Plakátok.
Aztán továbbmentünk, s százvalahányig számoltunk más utcákban, aztán megálltunk. Utcák még voltak és lesznek is. Szegeden utca több, mint ezer van, kocsma is hétszáz fölött – aki nem hiszi, járjon utána!
Önök már gyanakodnak: itt volt az idei első Ex-Stasis, amelyben a szentesi Horváth Mihály Gimnázium tehetséges és szépséges hallgatóira hívtuk fel a figyelmet, s közben egy ilyen nevű utcában járunk.
Higyjék el, nem véletlen, nem SZABAD.
A Dugonics tér kútja körbe szökött, s az izzadt néző rájött, kié OTT a tér.
Szaszuni Dávid megint talált magához illő párt – kétszer is –, a pogácsa jobban fogyott a lakoma végén, mint a bor. És aztán másodszor is. Próbáltak már Önök kétszer házasodni egy este? Na, ugye!
Artuséknál Szancsó szólt viaszba öntve, a TÁP a Kor­zó­ban korzódott, a Grand Café is vetített.
És most Ági 50. (JATE Klub)
Huszonnégy.
Huszonhárom.
Huszonkettő.
Huszonegy.
Húsz.
Egy híján.
Tizennyolc.
Tizenhét.
Szvít litl szextín.
Tizenöt.
Tizennégy.
Tizenhárom.
Tizenkettő.
Eleven.
Tíz.
Kilenc.
Nyolc.
Hét.
Hat.
Öt.
Négy.
Három.
Kettő.

Igyekszem: nem mindegy.