Mentségekkel kezdeni már az elején – „ejnye-bejnye”, a felkérés arra vonatkozott, hogy próbáljuk meg kivonatolni, a rádió interjúinkat, hogy akik nem hallhatták az élő műsort, betekintést nyerhessenek az elhangzottakba. Idő szűkében úgy döntöttünk, hogy szubjektív megjegyzésekkel fűszerezett „étlapot” nyújtunk át Nektek étvágygerjesztőnek. A XXI. századi technika lehetővé tette, hogy élő adásaink az internetre is felkerüljenek, így bármikor meghallgathatóak. Inkább kedvcsináló ez, hogy eztán hallgassatok minket!
Thealter Rádió, Rádió Mi, 89.9 (www.radiomi.hu)

2006. július 17. hétfő
Fél 11-kor érkezett a telefon, nem nyitott ki a Grand Cafe, visszatelepülünk a József Attila sugárútra, Garázsrádió leszünk. A vasárnap leszervezett riportalanyokat át kell irányítani. Delet harangoznak: adás indul!
Nr. 1.: Jászay Tamás, a „Cerka” kritikus szeminárium vezetője
Mi az, hogy fiatal kritikus? Mi a feladata a színházi kritikának? Hogyan készül egy gyakorlott szemináriumvezető az elkövetkező hétre? Amikor a kritikust is lenyűgözi és kellemes várakozással tölti el a kínálat.
Nr. 2.: Balog József, „A THEALTER MAGA”
Leckét kaptunk rádiózásból – már az elején –, egy gyakorlott, nagy rádióstól, akit mondhatni nem lehet kérdezni, beszél ő magától – de JÓL! Szó volt a 16 éves Thealter nagy kopaszairól, valamint egy személyes hangvételű megemlékezés: in memoriam Halász Péter.
Nr. 3.: Haris László, a „Leica fotós kurzus” vezetője
Úgy, mint tavaly, mégis másképp, idén a fiataloké a terep, akik eddig még nem, de most bizonyíthatnak. Közös javaslatunk: Kedves Kávéházak, Bankok, Fodrászüzletek, Biztosítók! Kihasználatlan kirakataikat bocsássák a magyar fotográfusok rendelkezésére, mint kiállítási felületet, mindannyian jól járnánk! Idén werk-fotók is készülnek a résztvevőkről, a lesifotós maga H. L. Sőt azt is megtudtuk, mi az a KAFF.
Nr. 4.: Juhász Dóra, Deme László, Bárka Hajónapló Mű­­helyesek: a „Hűsítő” szakmai beszélgetés moderátorai
Lelkesek, még nem törték le a szarvukat, remélhetőleg nem is hagyják, nyitottak, kiváncsiak, ebből jó kerekedhet: HAJRÁ!

A délután folyamán a technika ördöge munkálkodott.
Az adás elmaradt

2006. július 18. kedd
Nr. 5.: Czékmány Anna, az OSZMI munkatársa
Új szelek fújnak a színházi intézet falai között, megváltoztak a feladatok. Hogyan őrizzük meg, hogyan dokumentáljuk a ma színházát az utókornak – a teljesség igényével, de véges kapacitással? Ki dönti el, melyik társulat munkája érdemes a dokumentálásra? Mi történik, ha lezárul egy pálya, de szinte semmi kézzelfogható nyoma nincs?
Nr. 6.: Goda Gábor, az Artus társulatvezetője, Gold Bea, a társulat tagja
Három társulat három évig tartó eszmecseréje, közös munka Mexikóban, az eredmény őszre várható. Cím problematika – kitágítja vagy leszűkíti az értelmezést? Valójában csak azt hisszük, hogy ismerjük Cervantes Don Quijote-jét. Ki olvasta a teljes két kötetet? Az előadás nem születhet meg aktív nézői részvétel nélkül, szembesülnünk kell azzal, hogy elidegeníthetetlen részei vagyunk az előadásnak.
Nr. 7.: Hudi László, a versenyprogram válogatója
A „személyesség”, mint válogatási kritérium. Mi történt 10 évvel ezelőtt? Mi lesz 10 év múlva? Beindult a Flórián Műhely.
Nr. 8.: Jászberényi Éva, az „Izzasztó” tai chi oktatója
Egy filozófia, egy létforma, európai szemmel, közérthetően. Ezek után mindenkinek ki kellene próbálni a tai chi-t!

2006. július 19. szerda
Lassan, de biztosan elindul a nap, kis csúszással

Nr. 9.: Kocsis László „Szúnyog”, táncos, koreográfus
Aki a levegőbe írja a nevét, mert nem akarja kimondani. Hogyan lesz egy „április elsejei tréfából” három hónap Japán. Amikor valaminek csak következménye van. Mester és tanítvány – tisztelni, vagy tesztelni?
Nr.10.: Fers Klára, bábos, társulatalapító, Figurina Ani­má­ciós Kisszínpad
Milyen az, amikor a lakás és a hatvan főt befogadni kész bábszínház egy és ugyanaz, amikor az ágykeret nézőtéri dobogó, és erre kerül a szivacs, amikor minden bútordarab összecsukható, és pillanatok alatt eltüntethető. Két megszállott bábszínház- és családalapító, akiknél Piroska: guruló paradicsom, fogpiszkálóra felszúrt, fokhagyma batyuval, a sárkány: „farkasfogas” szenes vasaló, Hófehérke: egy karcsú, fehér gyertya, akinek – amíg az élet pislákol benne – a lángja is ég. Akiknek a kislánya gyermekkorában azért beszélt egy szék négy lábához, mert az egy olyan család tagjait jelképezte számára, akik mindig együtt maradnak.
Nr. 11.: Keserű Imre, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium tanára
Az idei THEALTER-t, úgy, mint a magyar színházi életet is, átlengi a szentesi levegő, ez egy jó értelemben vett fertőzés, nem lehet kigyógyulni belőle: egy életre szól.
Nr. 12.: Geltz Péter, az Andaxinház produkcióvezetője
Mi köze van Geltz Péternek Buster Keaton-höz? Azok, akik egyidősek a THEALTER-rel.

Túl „Hűsítőzték” magukat a szakmai beszélgetés részt­vevői. 30 perces késéssel, de éterben vagyunk.

Nr. 13.: Pálosi István, Fenyves Márk, a Magyar Moz­du­lat­mű­vészeti Társulat táncosai
Egy Társulat, egy Alapítvány, egy Stúdió: elméleti kutatás, könyvkiadás, utódgondozás-ember nevelés, Szóló-Duó Táncfesztivál, próbahely azoknak, akik máshova nem tudnak menni, Dienes Valéria és az orkesztika – ez mind egyszerre. Mi az a fantom? Két fiatalember, akiket nem lehet figyelmen kívül hagyni.

2006. július 20. csütörtök
Megfogyva bár, de törve nem, kicsit több zenével, mint élőszóval, segítő „szúnyogszárnyakkal”.

Nr. 14.: Rácz Attila, a Hólyagcirkusz egyik alapítója
15 év után költözés. Szentes – JPTE, Pécs – Stúdió K – Hólyagcirkusz – Budapest, Színművészeti Egyetem – Győr – Szombathely – …és ami, majd eztán következik.
Nr. 15.: A július 19-i szakmai beszélgetés tanulságainak kitárgyalása a résztvevőkkel.
Téma: a Don Quijote Mauzóleum.
Nr. 16.: Murányi Zsófi, Dékány Edit, az OFF Társulat Fészek című előadásának táncosai
Tíz nő egy színpadon, eltérő életkor, szakmai tapasztalat, személyiség. „Mit kell tenni a madármamának, ha a fiókák kihullanak a fészekből, vagy ha idő előtt akarnak repülni?” Amikor a magánélet és a színház összecsúszik. Amikor a fájdalomtól nem ordítani, de nevetni kezdünk.
Nr. 17.: Márkus Judit, a Szegedi Nemzeti Színház színésze, az „Izzasztó” mozgás-kurzus résztvevője
Szóba került Szentes, régi THEALTER-ek, amikor még csak néző, és amikor már előadó volt, a tegnapi Andaxínház előadás, és egy régi középiskolás közös munka emléke az Andaxínházzal. Egy színésznek folyamatosan karban kell tartania magát, improvizáció kontra rutin, meglepetés-egymás meglepése – örülni a meglepetésnek.

Természetesen adásaink a THEALTER többi napján is folytatódtak. De a jelenidő: csütörtök, lapzárta. A többiről majd fönt a neten…
Mi, a Thealter rádiósai