Volt egyszer egy színházi öltöző, melynek a sarkában állt egy régi, nagy diófa szekrény. Három fiókjába rengeteg magnókazettát gyömöszöltek, de már nagyon rég nem vette elő őket senki, az akasztós részben pedig egy város volt. Egyik fele dombos, másik inkább sík, középen széles folyó vágta ketté. Úgy hívták: Budapest. Most biztos sokan azt gondolják, hogy furcsa érzés lehet ebben a városban élni: egy szekrény belseje… valljuk be, mégiscsak sötét, esetleg dohos is. De e város lakói nem panaszkodtak. Szerették a folyójukat, meg a szigeteket rajta, megszokták, hogy fogason lógó kabátok, zakók lógnak fölöttük, és tavasszal valaki beszórja az egészet molyirtóval. Néha elképzelték, milyen lenne másképp… de azért szerették a szekrényüket.