![]() |
![]() |
|
||||||||||||
A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek | ||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||
|
![]() |
Részletes programInformációkTámogatókPartnerekEx-stasis fesztiválújságGaléria Thealter rádió |
![]() |
![]() ![]() |
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
artus: sztélé2007.07.16.
22:43 tudom hogy nem mondunk ilyet de ha ezt a darabot láttad, mindent láttál
vannak olyan előadások, ami után nehéz megszólalni. mufurc leszel, magadnak való. ott él benned tovább, pedig már hazasétáltál a forró éjszakában, pedig már a lábad alatt zörögtek a középnyáron lehullott levelek, pedig már a nappaliban vagy, a klaviatúrával szemezel.
tudom, hogy nem mondunk ilyet, és nem csak erre mondhatunk ilyet, de ha ezt a darabot láttad, mindent láttál.
szeretem goda gábor mindkét darabját, amit láttam. a donkihótét és a sztélét is. lenyűgöz az elméje.
úgy érzem, ezek a darabok szeretik a közönséget.
miközben néztem a sztélét, volt néhány jó hosszú pillanat amikor elfeljtettem fényképezni. elfelejtettem, hogy miért vagyok ott. szerintem ez a színház: hogy beleolvadsz a darabba, és úgy érzed, te is ott vagy a színpadon. ami ott történik, veled történik. mire képes az emberi agy? az emberi test? lélegeztél mostanában igazán mélyet, ami jól esett? tudatában vagy a testednek, a korlátaidnak, a határtalanságodnak?
aztán csak fogtam a gépet, tettem a dolgom. és jött egy hosszú pillanat megint. az jutott eszembe: ellopjuk goda gábor képeit. a nézők is, meg a fotósok is. lopkodjuk a pillanatokat, kissé irigyen persze, hogy ilyen nekünk nem jut eszünkbe. jól betárazunk gyönyörű színpadképekből rosszabb időkre. a fotós a gépével spájzol, a néző meg az agyával. és aztán goda sztéléje bármikor előhívható.
a metronóm hangja ringat ma álomba.
nyemcsok éva eső nyemcsok.eva@citromail.hu |
|
a lap tetejére |
![]() |
![]() |
![]() |
||||
|