Sztélé: nagyméretű, írással vagy jelekkel vésett álló kőlap vagy kőtömb, melyet az ókorban sírhelynek, emlékműnek használtak.

„Amikor először jártam a romoknál, találkoztam egy öreg, több mint 80 éves bácsival, aki egész életét ott az erdőben töltötte. Mielőtt romokhoz mentem volna, félrehívott és ellátott egy jó tanáccsal. Ezt mondta: - Ne hallgasd meg az idegenvezetők előadásait. Menj be, érintsd meg a köveket, nézz, szagolj, álmodozz. Hagyd, hogy a hely megszólítson. Te magad találd ki ennek a helynek a történetét. És neked az lesz az igaz. Azután ráérsz meghallgatni a többi hazugságot vagy igazságot. De ne feledd, a tied a legjobb. Mert végül is nem az igazság a fontos, hanem a valóság. És ez ebben a pillanatban Te benned van. - 

Megfogadtam a tanácsát és ezt tapasztaltam:

Kétféle idő van: most és nem most.
A most cselekvése: az emberáldozat rítusa -
Vigyázat! Jólneveltségnek tűnő szelídségünk voltaképpen nem más, mint évezredek alatt kialakult rituális óvatosság.
Tudjuk és féljük, hogy minden apró tettünknek következménye van.”
(G.G.)

alkotó-előadók: Dombi Kati, Lipka Péter, Oldal István, Téri Gáspár, Sőrés Zsolt
zene: Ed Herbst, Sőrés Zsolt
videó: Ernst Süss, Bodóczky Antal
fény: Kocsis Gábor
tér: Goda Gábor, Kocsis Gábor, Oldal István
produkciós munkatárs: Rácz Anikó
rendező: Goda Gábor

www.artus.hu