Mozgás-laboratóriumi színház-kísérlet a test tekintetének kutatására.
Csak szólók hét női testre.

"Ha igaz, hogy a formának van lelke, és hogy a szellem a hús látomásaiban ismerhető fel…"

„A táncos (színész) teste saját magához beszél – nem suttog, ahogy hinni lehetne, de nem is skandálja azt, amit az egyszerű fiziológia diktál neki. Normákat foganatosít és csitítja az ösztönöket, hogy engedjék a képességeket kijutni az előtérbe. Mert a képesség nem más, mint az intelligencia által nemessé tett ösztön: egy élő, termékeny, kizárólag a gesztusaiban jelenlévő intelligencia, amely szusszanásnyi idő nélkül arra törekszik, hogy érthető, netán egyetemes kifejezést adjon a hús pillanatnyi erényeinek. Az intelligenciától áthatott test bejárja a mű „szellemeit”, és egy időre felébreszti őket test-vesztettségük letargiájából."
(Mihai Maniutiu)

"A test arra hivatott, hogy visszataláljon történelem előtti önmagához."

szereplők, táncművészek: Blaskó Borbála, Domokos Flóra, Fodor Katalin, Gresó Nikoletta, Hargitai Mariann, Négyesi Móni, Virág Melinda

zene: Alfred Schnittke
fényt: Payer Ferenc
jelmez: Béres Móni
smink, haj, maszk, testfestés: Károlyi Balázs
produkciós asszisztens: Trifonov Dóra
fényterv, látvány, zenei szerkesztés, koreográfia, rendezés: Gergye Krisztián

www.cedt.hu