Cselekedeteink legmélyén mi magunk, a szabad én, a csodálatos szabadság.

"Négy mikrofon, egy hokedli, egy lámpa, egy bölcsőszerű fél hordó és négy ember a színpadon. Két nő és két férfi. Semmi más. Vagyishogy nincs is szükség semmi másra, ha sikerül kifejezni a kifejezhetetlent. Óriási tér egy magányosan üldögélő, álldogáló, térdelő ember számára, akit a nézőtér vagy a színpad három pontjáról vallatnak. Záporoznak a kérdések, egyre kellemetlenebbek, egyre elviselhetetlenebbül lemeztelenítők. A határozott, kigondolt mondanivaló megdől, az irányítás kicsúszik a beszélő (immár vallatott) kezei közül, és a kérdező lelkiismeretszerű felülemelkedése elkerülhetetlen. … A színpad csupaszsága párosul a zenétlenség sivárságával, a tettek és a szavak az emberi gyarlóságot keményen, olykor kíméletlenül levetkőztetik, szemünk elé tárva a lélek és a szellem dantei köreit, gyűrűit és bugyrait, amelyek erős, ragadós hálót szőve fogva tartják a kitörni vágyót. Tükörbe nézni, és onnan látni az éktelenkedő foltokat, megrázkódni a kimondottak súlyosságától, rögeszmésen keresni a kiutat magányból és kilátástalanságból - ezek is a létszemlélet színpadi mondanivalóvá formált elemei, amelyek kitárják az ajtót a folyton elhessegetett, de létfontosságú ideák előtt. Igazság és őszinteség nélkül ugyanis semminek nincs értelme, legyen bármennyire fájó vagy nevetséges akár."
(Török Arnold: Játék a rémálmokkal, Magyar Szó, 2007. június 13.)

szereplők: Béres Márta, Erdély Andrea, Mészáros Árpád, Mikes Imre-Elek
jelmez: mindenki abban alszik, amiben akar
műszaki felelős: Úri Attila
hangtechnika: Gál Attila
rendező: Urbán András

Felnőtteknek szóló előadás.

www.urbanandras.com
www.kosztolanyi.org