Boldog kor, mely univerzális embert mutathat. Boldog kor, melyben a lokális magát a világegyetemet hordozza. De hol az az ember, aki ezzel szembe is néz? Le is írja, s mondja, tessék! Vegyétek, és szemetekkel egyétek! Boldog kor, melynek írója maga is ezerfejű. Fújhat a szél, verhet az eső, Ő pislantás nélkül mered a közelbe. S amit leír, hirtelen a végtelen távlatban is éppoly érvényes, mint moccanatlan tekintete előtt. TOLNAI A név kötelez. Világlexikonában emberek mozognak, tárgyak lebegnek, a múlt űrében találkozik élő és holt. Kollaptikus közvetítő, új anyag és új halmazállapot. Magzatvizében ázik a jelen pillanat. Mondjátok: Boldogok vagyunk, hogy vele élhetünk! S hívjátok színháznak is, utolsó estéitek valamelyikén, mielőtt összecsap előttetek a vér vörös függönyzuhataga!
balog |