Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Sajtószoba

 

Sajtószoba

Írások a fesztivalról

nyomtatható verzió

Sándor Zita beszámolója a Nyíregyházán megjelenő A Vörös Postakocsi c. folyóiratban

"Kiemelkedő produkció a fesztivál negyedik napján helyet kapó Happy Hour című városi vándorkoncert a Szegedi Focus Műhely előadásában. Az eddig komoly és fajsúlyos témákat feldolgozó, és ennek megfelelő formákkal dolgozó csoport most egy könnyed, boldog órát ígér már az előadás első percében. Ezt a célkitűzést nem szabad alábecsülni, a minőségi szórakoztatás, nevettetés és az igazán friss humor előállítása nagy munkával jár, és még nagyobb kreativitás, pontosság kell hozzá, főleg akkor, ha értékes és érvényes a tartalom és a tálalás. A Happy Hour kapcsán pedig egy ilyen előadásnak lehettünk tanúi."
Sándor Zita: Fesztivál, régi-új gyerekcipőben - Jelentés Szegedről, az idei Thealter fesztiválról

2011.01.11

forrás: MASZK

Sz. Deme László írása a Színház folyórat 2010. októberi számában

"Miközben a szakrális levegője átjárja a színpadot, Szakonyi hihetetlen belső szabadsággal egyrészt olyan dolgokról mesél az életéből, amiket az ember inkább magában tart; másrészt úgy rángatózik a színpadon gatyában és félcipőben, mint valami magamutogató. Túllép az emberi mértéken, de az előadóin belül marad. Közelít a ripacskodáshoz, de a borotvaélen csak táncol, nem lépi át, s a vaskos exhibicionizmus mögül egyszer csak lefegyverzően bújik elő ugyanaz az őszinteség, amely a színművészetisek és a háromnevű fiúk darabjának is legerősebb sajátossága. Tiszta és közvetlen kommunikáció a nézők felé, technikai ügyeskedés majdhogynem teatralitás nélkül, minimalista kifejezésekkel: színház, amit ezen a fesztiválon alternatívnak hívnak."
Sz. Deme László: Mínuszok, flamingók és mások

2011.01.10

forrás: MASZK

Derevo a Népszabadságban

"A 20. szegedi THEALTER Fesztiválon bemutatott, lenyűgöző Harlekin mindez ízében ördögi vállalkozás; a páratlan Adaszinszkij az eltűnt idővel néz farkasszemet. Ős-Derevóra komponált – harlekinádot, commedia dell’arte-t, clown- és bábjátékot, pantomimot ötvöző – groteszkje nem meg-, vagy felidézi, hanem újrateremti a régmúltat.
A lesérült Kabarova helyére bravúrosan beugró Anna Budanova pocakos, pofaszakállas vándorcirkusz-igazgatóként terelgeti be a népet a teátrumba, kalauzolja a nézőtéren, majd sújt le egy hatalmas légkalapácscsal a szikrákat szóró áltűzriasztó készülékre. A hipnotikus etűdökből összeállított, a szó valós értelmében szívet tépő darab Harlekin és Columbine keserű románcának véres parafrázisa – Adaszinszkij, DanielWilliams, Sosztakovics, Purcell szerzeményeire. A lineáris történetvezetésről lezserül lemondó, másfél órás, költői átiratban a bukolikus idill gyorsan csap át infernális rémségbe."
Horeczky Krisztina: Szív nélkül élni

2010.08.12

forrás: MASZK

A Délmagyarország és a delmagyar.hu beszámolói, helyzetjelentései

Interjú Balog Józseffel, a fesztivál művészeti vezetőjével:
"– Az idei Thealter Tolnai Ottó életművét, „világlexikonát" állítja a középpontba. Nem kellene Tolnai Ottónak személyesen intenzívebben jelen lenni az előkészületeknél?
– Tolnai Ottó az elmúlt hónapokban folyamatosan jelen volt. De hogy ez hogy derül ki, az majd a fesztivál alatt megmutatkozik. Nagyon kockázatos egy olyan szerzőt központi alakká emelni, aki nem elsősorban drámaíró. Nem tudtam belőni én sem azt a távolságot, hogy hogyan vegyen részt a saját...ünneplésében? ... vagy inkább reprezentációjában. Beleszóljon-e abba, hogy milyen színházi előadások készüljenek a műveiből? Nyilván nem szólt bele. Egyedül Urbánékkal dolgozott A kisinyovi rózsán. A többi neki és nekem is meglepetés lesz, mert én sem szoktam a készülő előadások próbáiba beavatkozni. Mindenki a maga útját járja, a maga színházi törekvéseihez igazítja, ha Tolnai Ottóból dolgozik akkor azt, ha másból, akkor azt."
Gonda Zsuzsanna: Mától Thealter – még nem tudni, miből

"Bicskey Lukács 14 év után lép újra színpadra Szegeden. Vasárnap este 7 órától a Thealter Fesztiválon láthatják őt a nézők a Régi Zsinagógában a budapesti GoBe Társulat Tolnai Tánclexikon – Az eszéki zsiráf című produkciójában. Az előadás érdekessége, hogy a darabban együtt játszik leányával, Bicskey Zsófiával."
Szabó C. Szilárd: Bicskey, a tökéletes gyilkos

"Az idei Thealter központi témája Tolnai Ottó vajdasági író életműve. Éva negyedórás előadása arról is mesél, milyen félbalkáni lelencként élni. Magyarországon szerbnek lenni, Szerbiában magyarnak. Tűrni, hogy a magyar határőr fegyver után kutatva a táskában talált fényképekről faggasson. Milyen volt Szegedről Szabadkára sajtot, vajat csempészni, és három farmerban hazajönni. Van még egy férfi és egy nő, Ottó és Doreen. Őket nem csak a határok választják el egymástól. A darab egyszereplős, mégis mozgalmas Szemendrey István filmjének, Meisner Miklós fotóinak köszönhetően."
Gonda Zsuzsanna: Vajdasági szív – még háromszor érezhető

"Egy- egy tánclépés, mozdulat indíthatott el asszociációt a publikumban, nem valószínű, hogy mindenki számára ugyanaz volt a mondanivalója a produkciónak. A több magyar filmből ismert Bicskey Lukács meggyőzően alakította a mestert, akinek utasításait követve táncoltak a szereplők. Volt aki sporttáncot mutatott be, volt aki spicc táncolt, az ember azt se tudta kire figyeljen. Ezt az érzést a jelmezek is erősítették, nehéz volt egyszerre, az egész darabot követni, érdemes volt felváltva koncentrálni különböző szereplőkre, amikor egyszerre táncoltak a színpadon. Élénkpiros, vakító fehér ruha, zsiráfjelmez, úszószemüveg, süveges sapka. Mind mind kellékek voltak egy olyan előadáshoz, ami megmozgatja az emberi fantáziát."
Horváth Attila: Tolnai tánclexikon- Az eszéki zsiráf

"A Harlekint Jelena Jarovaja és Anton Adaszinszkij, a társulat kitalálói hozták létre, a középkori vásári komédia elemeit segítségül hívva.
Már a nézők helyfoglalásánál megkezdődött a darab, hiszen egy pocakos, körszakállas figura járkált a sorok között és mutatott utat publikumnak. Közben ütemes zene szólt, aláfestve a feszült helyzetet, hiszen kezdett megtelni nézőtér. Neki volt köszönhető, hogy keretbe foglalták az előadást: az elején nézőknek hátat fordítva hajolt meg, műtaps szólt. A függönyt ugyanúgy elhúzták mint rendesen, produkció a produkcióban. Ezt a végén is eljátszotta, hatalmas nevetést kiváltva ezzel a nézőkből."
Horváth Attila: Derevo: Harlekin

"Még mindig bizonygatniuk kell létjogosultságukat a független színházi és táncművészeti társulatoknak, az előadó-művészeti törvény által egyetlen amorf kategóriába beszorított több mint 100 csoportnak.
Pedig: évente 6000-nél több előadást tartanak, amelyeket 1,2 millió néző látogat. Hozzájuk tartozik Bozsik Yvette, Frenák Pál, Pintér Béla Társulata, a Szkéné, a Tűzraktér. Szegedi példával élve ide tartozik az éppen zajló Thealtert rendező MASZK Egyesület is. A Thealter – ha esetleg valaki nem tudná – nem az, amikor a tofuevő, elvont feministabrigád találkozik a filmművészeti főiskola fehér selyemsálas tagjaival. Rétegműfaj, ezt elfogadom, biztos nem érdekel annyi embert, mint egy kolbásztöltő fesztivál, de az orosz–német Derevo Társulat keddi előadásán például kicsordult a közönség a kisszínházból – még a lépcsőkön is ültek."
Gonda Zsuzsanna: A remény hal

"Radu Dinulescu rendezése biztos kézzel, ügyesen mutatott rá a háború groteszk mivoltára. A halálesetek, a szörnyű balesetek soha nem az ellenség keze által történtek a darabon belül. Mindig valami véletlen, valami váratlan okozta a katona halálát vagy sérülését. A zárójelenet ilyen szempontból a leggroteszkebb, szinte kifordítottan örkényi. A hírnök tízezer pár bakancsot hoz az asszonynak, amit egyesével dobál az özvegyre. Ez a tízezer bakancs taposta le ugyanis a kedves férjet, amikor az elesett a zászlóval, hulláját a talpukon kell keresnie.
Nevetett a közönség egy ideig, de amikor már csak a kezei látszottak az asszonynak, valahogy abbamaradt a vidámság, csak a kínos csend hallattszott, majd pedig a zavart vastaps."
Horváth Attila: Lovak az ablakban a Thealteren

Interjú Tolnai Ottóval:
"– Milyen érzés egy fesztivál központi alakjának lenni?
– Nagyon szép érzés, noha mindennap jövök, és a határon gyakran fennakadok. Órák hosszat kell várni, van, amikor reggel 4-re érek haza. De mégis hihetetlen nagy ajándék egy magamfajta tollforgatónak, hogy ennyi interpretációban hallja a saját dolgait. Nagyon különös látni, hogy azokat a szövegeket, amelyekkel eddig csak kételyei voltak az embernek, valaki kiválasztotta.
– Inspirálja hogy másokat inspirál?
– Igen. Már pár éve írok egy sorozatot, az a címe, hogy Az életem legszebb irodalmi estje. Egy berliniről írtam az elsőt, a másodikat egy müncheniről, most egy tatairól. Sokszor megfigyeltem magam különböző városokban, hogy kiülök, figyelem a közönséget, és azt érzem, hogy ha meg is fogok tudni szólalni, nem fogom tudni megemelni az embereket, bele fogok szakadni."
Gonda Zsuzsanna: Mottó: Tolnai Ottó

"A kulturális ágazatnak is ki kell venni a részét a költségvetési egyensúly helyreállítása érdekében hozott intézkedésekből – erre hivatkozik a Nemzeti Erőforrás Minisztérium a független színházak támogatására vonatkozó közleményében. Megírtuk: a független színházakat június 14-éig kellett volna értesíteni a 2010-re megítélt támogatásról. A tárca sokáig hallgatott, majd pénteken közölte: keresik a megoldást, hogy a pályázati pénzeknek legalább a felét még idén megkapják a csoportok. Országosan 108 szervezetet érintett, Szegeden különböző mértékben öt: a Szegedi Kortárs Balett, a MASZK Egyesület, a Focus Műhely, a Metanoia Artopédia és a Pinceszínház.
A Thealteren fellépő Bozsik Yvette Társulat Újravágva című – egyébként nagy sikerű – produkcióján szombaton elhangzott: ebből az előadásból nem lesz több, a társulat feloszlik. A Kossuth-díjas koreográfus korábban a szinhaz.net-nek azt nyilatkozta: minden tartalékuk elfogyott."
Gonda Zsuzsanna: Fél pénzt kapnak a függetlenek

És egy fesztiválelőzetes: -gézsé-: 20 éves a Thealter - középpontban Tolnai életműve

2010.08.12

forrás: MASZK

Az Irodalmi Jelen beszámolói

"A szereplők, illetve a különböző helyzetek, történések segítségével Pintér a tipikusan magyar sztereotípiáknak és közhelyeknek nemcsak az igazságértékét kérdőjelezte meg, hanem működőképességüket is. Emellett egy erősen pszichologizáló, de nem moralizáló folyamatnak a szemtanújává is avatta a nézőt. Ez a pszichologizálás azonban – akárcsak a sztereotípiák és klisék – ironikus formában valósult meg."
Porig? - Bencsik Orsolya színikritikája Pintér Béla és Társulatának Szutyok című előadásáról

"Ottó úgy olvas, hogy mi válunk ünnepeltté. Alázat érződik szavain, tudja, hogy az ember is szerethető, de most a költő születésnapját ülik. Úgy olvas, mintha „hajszál lenne a nyelvén”, megváltozik a hangja. Ottókántálás: emberből költő lesz. Arcán nyoma sincs az omegaráncnak."
Sehol egy omegaránc – Tolnai Ottó hetvenedik szegedi születésnapjáról
Boldog Zoltán helyszíni tudósítása


"A mozgás tehát (mivel táncelőadás) alapvető eleme volt a darabnak, és a GoBe Társulat – mint ahogy az előadás címe is mutatja – a Tolnai Világlexikon  (valójában a Tolnai-világ „lexikonjának”) bizonyos kiragadott, az alkotók számára fontos szócikkeit a szó szintjéről a mozdulat szintjére helyezte át, azaz egy másfajta közegben jelenítette meg ennek az univerzumnak a létezőit. Csak egyetlen egyszer uralkodott el a szöveg a darabban, amikor a táncmester monologizált, és a Balkáni babér című verseskötet Veszprémi vers című költeményének szinte a teljes szövegét előadta."
A közös tér megteremtése – Eltáncolt Tolnai-szócikkek – Bencsik Orsolya színikritikája a GoBe Társulat Tolnai Tánclexikon – Az eszéki zsiráf című előadásáról

"Mint ahogyan hasonló című verse, a Marginális című előadás is Szakonyi Györk önvallomásának tekinthető. Szakonyi, aki táncművészként Nagy József társulatának, a Jel Színháznak alapító tagja, ebben a darabban eltávolodva ezektől a táncos gyökerektől, egy szövegközpontú, pszichoterapetikus önanalízist kísérel meg, amely által lassan az egyén élettörténetéből (tragédiáiból) kibontakozik a család tragikuma is. Az egyéni sors a freudi gondolatiság nyomvonalát követve a szülőkhöz, az anyához és az apához (közvetve pedig a nagyszülőkhöz) való viszonyban alakul, torzul, s így a jelenlegi „skizofrén” állapotok okai is ebben keresendők."
Marginális, avagy egy színész önvallomása – Pál-Kovács Ramona színikritikája Szakonyi Györk Marginális című előadásáról

"... egy végtelenített, időtlen időt működtetett, melyet azonban a tükrön inneni világ ál-ideje állandóan elrejtett, eltakart. A függöny legutolsó széthúzása, a bohócok, a mutatványosok meghajlása után (az előadás végén) a színpadtér közepén gomolygó füst és a sejtelmes, homályos fények között megállás nélkül forgó hatalmas óramutató – amely egyébként a darabban már előtte is megjelent, amikor Harlekin azt, mint súlyos terhet két vállán cipelte, majd forgásba hozta – éppen ezt a végtelenített időt, mint örök igazságot közvetítette. Ebből a folytonos, változatlan időből pedig (akárcsak az árnyékvilágból) – még akkor is, ha ezzel szemben a tükrön inneni világ a befejezettségre való lehetőséget, illetve éppen a keretezés, vagy a korszakokra, történésekre való osztás illúzióját hitette is el velünk – kilépni nem lehet. Az óramutató forgása azt sugallta, hiába húzta tovább szekerét a vándormutatványos, ő is, szereplői (bábjai, marionettjei, állatai) is és mi magunk is (nézők, legitimált kukkolók) Harlekin árnyvilágában maradtunk. Az „ott-maradás” pedig, ha nem is éppen ilyen értelemben, de számomra mindenképp megvalósult, hiszen a Derevo társulat olyan élményt nyújtott, mely – úgy vélem – kitörölhetetlenül bennem marad."
Amikor a néző bekerül, de ki nem kerül – Bencsik Orsolya írása a Derevo Harlekin című előadásáról

"Az Aradi Kamaraszínház és a Pécsi Harmadik Színház közös előadása, a Lovak az ablakban  (szerző: Matei Vişniec) három különböző sorssal, történettel közelíti meg „a” háborút, mert lehetne ez bármikor a közelmúltban, az elmúlt pár száz évben, és a férfi-nő párosán keresztül kísérli meg bemutatni annak hatását a családi békességre. Ugyanis a politikai békével még nem jön el szükségszerűen a családi idill. A háború ott kísért a megölt, megnyomorított, a háborús gondolkodásban megragadt férfiakon, s még jobban a nőn, aki mindezt otthona védelmében kénytelen elszenvedni. A háború, bár távolinak tűnhet, hiszen a nő sosem jut el a hadszíntérre, mégis befészkeli magát az otthonokba, valóságossá téve az irreális borzalmakat."
Történet a piros lóról – Pál-Kovács Ramona írása az Aradi Kamaraszínház és a Pécsi Harmadik Színház közös, Lovak az ablakban című előadásáról

Jubileumok jegyében a Szegedi Nemzetközi Színházi Fesztivál - a fesztivál beharangozója

2010.08.11

forrás: MASZK

Beszámolók a szeged.hu-n

"Minden keserűség ellenére - ami óhatatlanul beleszól a fesztivál tónusába -, ez a rendezvénysorozat az a falat kenyér, amin aztán hónapokon keresztül rágódhatunk éhség nélkül.  Felesleges egy-egy előadást kiemelni, mert azzal a nem említett kisebbséget sérteném, egyszerűen jönni kell,
nyitni, nézni,
szétnézni, belelátni,
lehántani,
emelvényre fölpakolni,
lezuhanni,
átölelni vagy kiköpni,
tükörbe bele,
kacsintgatani,
falamingókkal,
borozgatni,
és mindenképpen
emészteni."
“Hajrá Thealter! Hajrá Thealterek!”

"... a Horváth Mihály Gimnázium Didergő című előadásában felvillantotta a fiatalos kreativitás gyöngyszemeit, noha csak az egyetemi színházas Ekisfeszt programcsoportban szerepeltek. Előadásukban a diktatórikus rendet vették górcső alá, saját nézőpontjukból, az éppen nem érintettség szemszögéből, ahogy azt filmeken látták, vagy nagyszüleiktől hallották. A történet alapját Móra Ferenc A Didergő király című verses meséje adta, amit végül csak alapul használtak. Az egymás utáni skiccek egy uralkodó elhatalmasodásának folyamatait világították meg, úgy, hogy a diktátor maga, csak a végén, bukásánál tűnt föl, addig csak nagy testvérként volt jelen.
A lendületes képek, és az ismerős jelenetek sok asszociációt hoztak magukkal, és a mellett, hogy a néző komolyan tudta venni a 20. század második felének világát, vagy egyáltalán bármilyen diktatúra keserűségét, ötletes és kedves poénokkal oldották a nyomott hangulatot. Így tehát nem magán a témán nevettünk, hanem abból csak kiindulva, mégis komolyan véve. Ráadásul imádnivalóan ültették át mai világunkat Didergő királyéba, olyan jelenségekkel, mint az Ice Girls Süss fel nap című slágere, a versíró-show, ahol az uralkodó SMS-ben szavaz a győztesről, vagy a szivárvány-zászlóval melegebb időért tüntetők csoportja, akiket a közönség sorai közé szivárgott játszók az ismert jelszavakkal küldenek “melegebb éghajlatra”. Ezzel már el is érkeztünk Pintérék gárdista témájához, amire a szentesiek sokkal érzékenyebben hívták fel a figyelmet, és zárták is le az egyik ordibáló oszlató mondatával: “Nincs kész a házim, kölcsönadja valaki?”"
Cigányozás és melegezés a Thealteren

"Az immár 22 éves Derevo társulat egyik fő jellemzője, hogy kopaszok. A másik, hogy baromi jó előadásokat hoznak létre. Így aztán nem sok veszíteni valója volt annak, aki kedd este rájuk szánt az életéből másfél órát a Kisszínházban.
A Németországban élő, orosz társulat a középkori vásári játékok, vándorszínészek és pantomimesek előtt rótta le tiszteletét. Egy értelmes szó nélkül, csak testtel, mozgással és mimikával kommunikálva. A színház univerzális nyelvén beszéltek: bohócul, pontosabban Harlekinül, az itthon ismert vörös orrú csetlő-botló ugyanis már csak cirkuszi változata a középkori harlekin-játékok clown karakterének.
A Derevo elképesztő érzékenységgel gyúrta össze az eredeti karaktereket a mindent tudó bohóccal, és tágította ki az egész emberiségre, és ezzel együtt saját arts poetikájukra. A Kisszínház nézőtere zsúfolásig megtelt. Iszonyatosan meleg volt. Lajos-Barabás (Pantaloon karakter), a nagyszakállú, pocakos bohóc furkósbottal irányította az utolsó nézőket az itt-ott fellelhető szabad helyekre, közben játszott a reflektorfénnyel, hol beleállni próbált, hol elmenekülni. Tette mindezt olyan imádnivaló, emberfeletti mozgáskultúrával, amitől a néző egyből szívébe zárta."
Benne volt az egész élet

2010.08.11

forrás: MASZK

A Revizor kritikái

"A programok közül Tolnai szövegeiből építkezett a nyitó előadáson az állandó vendégnek számító, a Maszk Egyesület által támogatott Urbán András Társulatának A kisinyovi rózsa – avagy Manhattan  című, erős és folyamatos szövegjelenlétre, Tolnai-motívumokra, illetve a vizuális kontraszt, a performansz-technika és epizódok szembeállítására épülő kiváló előadása. A Jelenkor folyóirat szerkesztőivel és Pécs városával közös szervezésben Esterházy Péter részvételével valósult meg a Tolnai Jelen Kor című felolvasó- és köszöntőest. A beszélgetés egyik moderátora, Mikola Györgyi  kritikus és irodalomtörténész szerint a két szerző közötti egyik, hagyományteremtő közös pont Kosztolányi életműve, s persze Szabadka, a századfordulós nagyváros máig ható kulturális ereje. Ugyan a beszélgetés többnyire ledobta magáról a vitaindító, tézisszerű megállapításokat, de az ünnepelt, Tolnai rendkívül szuggesztív, művészi felolvasása mégis egységet, belső ritmust tudott adni az oldott társalgásnak is."
Gere Zsolt: Háztűz-néző

"A Harlekin jó cím, mert évszázadokon átívelve fogja össze azokat a figurákat, akik a közönség megnevettetéséből, szórakoztatásából élnek, örökös vándorlásban, többnyire éppen csak megkapaszkodva valahogy a társadalom perifériáján, a senki földjén. Az előadást rendező Anton Adasinsky tálalásában ez a romatikus nyomorban leledző, szabadságát és művészetét az utolsó pillanatig őrző, vegyes összetételű kompánia szeretetteljes, szatírikus karikatúráját adja a mindenkori előadóművészeknek. Nyilván az sem véletlen, hogy a főszerepet egy önironikus gesztussal saját magára osztotta a direktor."
Tóth Ágnes Veronika: Keserű mutatványosok

"Bár a fesztivál középső napjait sem jellemezte a programtorlódás – a pályázati pénzek elmaradása miatt több előadást kellett visszamondani -, azért erre a dekádra is jutott jelentős előadás, nevezetesen Szakonyi Györk Marginális című estje. A Franciaországban élő alkotó (aki Nagy József Jel Színházának volt egyik alapító tagja) kétszólamúra tervezte az egyszemélyes művet, video-bejátszások és mozgásjelenetek váltakozására. A nagyméretű vásznon Szakonyit látjuk és halljuk egy szimulált pszichológiai analízis kitárulkozó (gyónó) alanyaként, s a családi bűnlajstromot soroló, vérhorror vallomásrészletek közé ékül a mozgás: az esendőség, a kétely, a felszabadulás és a megtérés lépcsőfokai."
Ibos Éva: Félidőben félcipőben

"A debreceni Csokonai Színház két fiatal művésze, Kiss Gergely Máté és Nagy László Zsolt a tavalyi Deszka Fesztiválon mutatták be F.A.L. című estjüket, amelyet Farkas Arnold Levente  költő verseiből és saját szövegeikből állítottak össze. Az előadás mégsem hanggal, hanem mozgással kezdődik, nem is akármilyennel. Az erőnlétet és nagyfokú koncentrációt megkívánó, bátorsággal dramatizált jelenetek két fiú barátságáról, a köztük megizmosodó bizalomról, aztán meg családi kötődésekről szólnak maszkulin érzelmességgel. A fiatal alkotók mozgáskultúrája figyelemreméltó, a Pinceszínház teljes terének kihasználása kreatívabb a szokottnál: a nézőket középre, a földre ültették, ők az első részt a terem egyik végében, a másodikat az ellentétes oldalon játszották, közben az oldalfalak melletti járásokat, de az épület minden adottságát, így a boltíveket, a gépészeti csöveket is saját céljaik szolgálatába állították."
Ibos Éva: Konkrétból homályba

2010.08.11

forrás: MASZK

A szegedma.hu beszámolói

"Jubilál a Thealter, az elmúlt húsz év leggazdagabb fesztiválját rendezik meg, így ígéri a program, a Thealter International – Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója mára a hazai színházi élet egyik legrangosabb, nemzetközi viszonylatban is jegyzett, az elmúlt másfél évtizedben összművészeti eseménnyé bővült fesztiváljává vált – léte azonban – mint a péntek esti megnyitón kiderült – bizonytalanná vált.
Sárga színű papírokon állt a felhívás, hogy a jeggyel a fesztivált szervező MASZK-ot (Magyarországi Alternatív Színházi Központ) is támogatja egyben a nagyérdemű.
„Elképzelhető, hogy az utolsó Thealter fesztiválon vagyunk, az is elképzelhető, hogy a nézők a maguk szavazatával, ami a jegyvásárlás, megmenthetik a MASZK Egyesületet és még azt a 95 színházat, amelyik jelenleg csődbe ment” – fogalmazott a fesztivál megnyitóján Balog József, a MASZK Egyesület elnöke és művészeti vezetője."
Arany Mihály: Thealter, vagy amit (nem) akartok

"Nem tudom kinek mit jelentettek Balog József indulatos szavai a 20. Thealter Fesztivál megnyitóján, én magam nehéz szívvel és komor gondolatokkal léptem át a „Zsina” kapuján. Mert ez a húsz év személyesen húsz év az életemből, húsz nyár, húsz fesztivál. Sokszor és sok helyen meséltem ismerőseimnek azt a történetet, amikor húsz évvel ezelőtt nagyszobánkban még a földön, matracokon aludtunk. Reggel két apró lány mászott rá „ágyunkra”, testünkre, mancsaikkal kitapogatva arcunkat. Fürkészve szimatoltak, vajon ébren vagyunk e. „Annamari pssszt….!”, hallom Julcsi suttogását, „apa megint színházban volt!” A két neszező már legalább tíz éve rendszeres Thealter látogató, önkéntes, mindenes. Valahogyan nekik is életük részévé vált a fesztivál. Sok ez a húsz év, nehéz ennyiszer leírni és olvasni is. De azt nem hiszem, hogy felesleges, hogy jövőre esetleg már csak emlék. Mert hogyan húzzuk tovább a fonalat, ha itt sosem is árultak fonalat?"
Kékítőgolyó – Thealter-blog: első nap
Petró János szubjektív-szenzitív napi blogot írt a fesztiválról, a többi bejegyzés:
Thealter-blog: második nap
Thealter-blog: harmadik nap
Thealter-blog: negyedik nap
Thealter-blog: ötödik nap
Thealter-blog: hatodik nap
Thealter-blog: hetedik nap
Thealter-blog: nyolcadik nap
Thealter-blog: kilencedik nap
Thealter-blog: tizedik nap

2010.08.11

forrás: MASZK

Kérchy Vera elemző beszámolója

"Ön-kinevetést és ön-újrajátszást láthattunk Bozsik Yvette koreográfiájában is (Újravágva) kiegészülve egy kis odaszólogatós te-kinevetéssel, kritikus-kritizálással, ami megintcsak a karneváli túlzó vidámság, rabelais-i kövér jókedv irányába terelte a fesztivált. A saját motívumok és témák – a bozsikosan eklektikus táncosválogatásnak köszönhető sokszínűség a mozgás terén, illetve a szexualitás, a férfi-nő, férfi-férfi kapcsolatok témája – felnagyítva, túlkontúrozva olyan humort loptak az előadásba, amilyen a Bozsik-darabokat eddig nemigen jellemezte. Az önparódia jól kiegészült a másik irányba ható humorizálással, a (mindig a szövegben szereplő által előadott) kritikarészletek beidézésével. A korábbi Bozsik-előadások kritikáinak gúnyos hangvételű felolvasásai hathattak volna a túlokoskodó posztmodernkedés gesztusaiként, amikor az előadás megpróbál elé menni a kritikának, megkísérli kihúzni a talajt bárminemű külső reflexió alól (láttunk már ilyet, olcsó, üres, hamis és naiv húzás, arról a hitről árulkodik, hogy az alkotó teljes kontroll alatt tartja művét), de mivel itt szellemesen (lásd a német romantika „kritika” melletti másik kedvelt „elmeél” (wit) -fogalmát), meggyőző színészi tehetséggel, élvezetes előadás keretében voltak a kritikarészletek beépítve az előadásba (és a szövegtöredékek válogatása is eleve kellő intertextuális érzékenységgel történt), sokkal inkább a kritika termékeny visszaforgatásáról, továbbéltetéséről volt szó, ami így egy – az említett posztmodern húzásnál sokkal érdekesebb – meta-metahelyzetet teremtett, minthogy már a kritika is felfogható (az emlegetett német romantika által legalábbis) a művet tovább éltető, azt magában kiteljesítő alkotásként. Így a kritikaidézetek sokkal inkább leleményes oda-visszajátékként, mintsem a ki- és odaszólogatás ideologikus gesztusaként voltak értelmezhetők."
A nyár vidám zombijai, avagy fesztiválélet a kultúrpolitika anális szakaszában. Beszámoló a Thealter Fesztiválról

2010.08.11

forrás: MASZK

Turi Tímea beszámolói a prae.hu-n

"A Tolnai-szöveggenerátor ugyanis olyanféle kaleidoszkópnak tűnik, amibe ha bármi belekerül a világból, organikusan megsokszorozódik. Maguk a szavak ezért nem is metaforákká, hanem sugárzó középpontokká válnak. Nem metaforákká, mert nem más jelentésekkel létesítenek kapcsolatot, hanem saját jelentésükbe olvasztják a velük érintkező dolgokat. Ezért is lehet olyan kitüntetett metaforája az életműnek a Tolnai-lexikon: a szavak nem szóképek, hanem jelentések tömörítései. A Thealter állandó helyszínéül szolgáló Régi Zsinagóga előterében is egyfajta interaktív Tolnai-lexikont alakítottak ki: a szócikkekhez mindenki hozzáírhatna, ha lenne hozzá mersze. De talán nem is csoda, hogy nem sokaknak van. Talán azért, mert a Tolnai-szavak éppolyan nagy erőteret hoztak már létre, hogy minden barokkos továbbmagyarázás szegényítésnek tűnne."
Tükör, Thealter, Tolnai

"A darab címszereplője, Szutyok egy állami gondozásban nevelkedő árva lány, akit senki se szeret, és akit egy gyermektelen házaspár csak azért is örökbe fogad. Szutyok a kis faluba magával viteti a vele „vérszerződésben” élő Anitát is. Beilleszkedésre való képtelensége és Anita cigánysága voltaképpen a darab története, illetve az, hogy hogyan reagálnak rájuk a faluban élők – az egy év leforgása alatt játszódó történet során mindenki kivetkezik önmagából.
Akár példázat is lehetne: hogyan válnak kiszolgáltatottá, szeretetlenné az emberek. Ezt a fajta stilizált példázatszerűséget erősíti a színpadkép leporelló jellege, a mozgások kiterített lassúsága. A példázatosság azonban nem megy a drámaiság rovására. Az például, hogy a történet során – vigyázat, spoiler – Szutyok magyargárdistává válik, nyilván nem csak aktuálpolitikai téttel bír. Pintér Béla darabja ugyanis nem ítélkezik a társadalom fölött, hanem pillanatképet készít róla. "
Pillanatképek a kedély láthatárán - Pintér Béláék a Thealteren

2010.08.11

forrás: MASZK

kultúra.hu

"A huszonkét évvel ezelőtt Leningrádban alakult kísérleti színház, a Derevo ma már világszerte híres. A THEALTER fesztiválra meghívott Harlekin című előadásukkal - amelyet két alapító tag hozott létre, Jelena Jarovaja és Anton Adaszinszkij - a commedia dell’ arte figuráival idézték meg a középkori mutatványosok művészetét."
Proics Lilla: Csak a szív kéne - DEREVO

További fesztiválhírek a kultúra.hu-n:
Az Aradi Kamaraszínház Magyarországon
Tolnai Világlexikona a THEALTER-en
Jubileumok jegyében a Szegedi Nemzetközi Színházi Fesztivál

2010.08.11

forrás: MASZK

Előzetesek, ajánlók - vegyesen

Magyar Narancs:
rés a présen - A genetikus szökés - Szakonyi Györk színész
Fesztivál Snoblesse

Vajdasági Magyar Művelődési Intézet:
Aki Tolnai akar lenni, Szegedre kell annak menni
Tolnai tenger(e) a Thealteren

Est.hu:
THEALTER Fesztivál – Tolnai Világlexikona
THEALTER Fesztivál: Harlekin

ELTE online:
Teátrum nyáron? Az ELTE Online színházfeszt-kalauza (akár) stopposoknak (is)

domter.hu:
Ünnepi fanfárok helyett vészharang

Román Kulturális Intézet:
Az Aradi Kamaraszínház előadása a THEALTER International - Szabad Színházak Nemzetközi Találkozóján

ericinfo.eu:
THEALTER: az Aradi Kamaraszínház előadása

új magyar szó:
Visszajáró Thealter-fellépők

www.observator.info (román nyelven):
Teatrul de Cameră Arad participă la Festivalul Thealter International

2010.08.10

forrás: MASZK

THEALTER-beharangozó a Népszabadságban márciusban

"Az idén hetvenéves, Kossuthdíjas, vajdasági író-költő művészeti kaleidoszkópja kultúrák, tájak, nyelvek kollázsa, visszatükrözi azt a világszemléletet, amelyet a szegedi fesztivál is magáénak érez. Így lett a huszadik alkalom témája „Tolnai Világlexikona”, amelyből a felkért alkotók új előadásaikkal egy-egy „szócikket” készítenek el. Tolnai Ottó számos művészeti ág szövetén átszüremlő munkáit az előadóművészek saját színházi szűrőjükön értelmezik újra."
Balázs Marietta: Közös szócikkek

2010.03.29

forrás: MASZK

Az oldal tetejére
 

2024 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció