Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Sajtószoba

 

Sajtószoba

Írások a fesztivalról

nyomtatható verzió

Csáki Judit írása a Magyar Narancsban

„Idén rövidre - bár intenzívre - szabódott jelenlétem a szegedi Thealter fesztiválon. És akkor most megfogadom, hogy jövőre nem így lesz; mert megint meggyőződtem arról, milyen pofás, izgalmas, felvillanyozó fesztivál ez - és ugyan nem attól, hogy minden egyes produkció revelatív és hibátlan, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a túlnyomó többség a színház evidens és eminens hivatását teljesíti: hozzánk beszél, közös dolgainkról.”
Csáki Judit: Menni, maradni

2014.11.11

forrás: MASZK

Proics Lilla a Via Negativa szerepléséről a Színház folyóiratban

„A Balkán Kapcsolatot a THEALTER kilencnapos programjában láttuk az idei fesztivál, megkockáztatom, legerősebb estéjén. A Via Negativa előadása három részből állt - ha akarom: szellem, lélek, test -, egyébként színházelméleti, kultúrtörténeti színházi élményt kaptunk, személyességet - kortársi gondolkodást, figyelmet, odaadást - az előadók és a rendező részéről, mélyen szellemes formában.”
Proics Lilla: Háromszoros Hermész

2014.11.11

forrás: MASZK

Sirbik Attila fesztiválbeszámolója a prae.hu-n

„Térségünkben egyáltalán nem meglepő, hogy egyre több olyan színházi produkció születik, amely közvetetten vagy közvetlenül reagál az aktuálpolitikára. Ezek az előadások sokszor éppen azt mutatják be, hogyan furakodik a bőrünk alá észrevétlenül is a politika és azzal együtt a frusztráció. Az idei Thealter International színházi fesztiválon izgalmasabbnál izgalmasabb módon történt mindez.”
Sirbik Attila: Kiutak keresése

2014.11.10

forrás: MASZK

Interjú Hasenfrantz-Szegvári Júliával, a Kaposvári Egyetem színész-hallgatójával

„Próbáltam minden szakmai beszélgetésre elmenni, még akkor is, ha arra az előadásra, amiről a beszélgetés folyt, előző nap nem jutottam el. A Janus sr.-t nem láttam ugyan, de vezetőjük (Szerk.: Tölgyfa Gergely) lényeges témáról beszélt: miért fontos az, hogy a fiatalok valahogyan fel tudják dolgozni, amik velük történnek, amik foglalkoztatják őket, és miért jó erre a színjátszás.
A legmeghatározóbb személy ezen a fesztiválon számomra Horváth Csaba volt. Két előadását láttam, jártam a tréningjére, beszélgettünk az osztályáról – egyénenként foglalkozik mindenkivel, és segít nekik, hogy megtalálják az útjukat. Hatással lett rám a munkássága. Ő olyan „technikát” tanít, ami nem csak annak az embernek jó, aki ezzel foglalkozik, hanem mindenkinek. Az életben is szükség van arra, hogy tudjunk koncentrálni, figyelni, akár a munkánkra, egy szivárványra vagy egy telefonhívásra.”
Vagdalt Krisztina: „…meg kell találni az arányokat…” – beszélgetés Hasenfrantz-Szegvári Júliával

2014.11.09

forrás: MASZK

A Science Caffe beszámolói

„A nagy füzet különlegessége a színpadra állítás módjában van. Az ismétlődő mozdulatok, a koncentráció, amely feszültséget teremt, meghatározza a légkört. Próza, zene és mozgás termékeny összefonódásáról van itt szó. Amit kimondanak, a legtöbbször nem mutatják meg; vannak pillanatok, hogy beharangoznak egy történést, a közönség pedig a megszokott izgalommal várja a hangot, például egy lövést, ami viszont elmarad, hiszen azzal, hogy elmondták, számukra már megtörtént. Az elbeszélő részek és a drámai dialógusok felváltva vannak jelen, de mindig összhangban a tánccal, a hangokkal, a zenével.”
Vagdalt Krisztina: „Csak azt, ami Igaz” – A Forte Társulat és a Szkéné Színház A nagy füzet című előadása a Thealteren

„Menjenek már! Ott a lányom! Jöjjenek, rosszul van! Jöjjenek! Siessenek!” A Kisszínház lezárt és elsötétített színpadán cikáztak ezek a mondatok, egyre hangosabban és egymásba fonódva. A pécsi diák színjátszó kör Balkán című előadása a West-Balkánban történteket idézte meg. A Janus sr. előadásának legerősebb pontja az imént idézett néhány mondat volt, a kezdeti pillanatokban a bezártság, a tehetetlenség érzése keringett a levegőben.”
Vagdalt Krisztina: Menjenek már

„A darab hatásosságát azonban nemcsak a – mélységében tagolt, részletgazdag díszlettel, önmagában is látványosság-erejű világítással és a nézőt szinte fizikailag igénybe vevő, ám sehol sem indokolatlan akusztikus telítettséggel megjelenített –történelmi tabló adja, de a groteszk jelleg is. Ezt főként a színészi játék szavatolja: az elváltoztatott hangok, a bohózatszerű kergetőzések, hajlongások, pukedlik, a végletes fájdalom és a fogcsikorgató röhej grimaszai annak az emberi reakció-skálának a fokozatai, amellyel az általunk közvetlenül nem befolyásolható történelmet pogromostul, marhavagonostul, emigrációstul átvészeljük.”
Erdei Lilla: Metanoia Artopédia: Mutatványosok az Alkimisták utcájában

„A színészi játék kapcsán korántsem csak Alföldit érdemes kiemelni. Rétfalvi Tamás és Ficza István épp annyira túlozzák el a fivérek karakterének jellegzetességeit, hogy azok illeszkedjenek a darab kifejezésmódjának sarkítottságába, ugyanakkor, még ha jellemző is rájuk némi karikatúra-szerűség, ezek a karikatúrák valós típusok – valós gyarlóságok vagy valós személyiségzavarok, nézőpont kérdése – hajmeresztő, nemigen kedvelhető, de mélyen, fogcsikorgatóan emberi gúnyrajzai maradjanak.
Az igazán jó karikatúra ismérve ugyanis, hogy egyértelműen felismerhető, kit, mit ábrázol – ám sohasem teljesen részvétlen módon.”
Erdei Lilla: Átrium Film-Színház – Kultúrbrigád: Martin McDonagh: Vaknyugat

„Amint azt az előadás fizikai jellege feltételezi, a tárgyakat ugyanúgy sokrétűen aknázzák ki, ahogyan a szereplők bánnak gazdaságosan saját testi valójukkal, ruházzák azt fel állapotok egész sorával. Valójában ember és tárgy egyenrangú szereplő, egymás mibenlétét módosítják: az ember a tárgy jelentését annak használata révén, a tárgy pedig az ember attribútumaként működve. Pignitzky Ádám látványterve a csupasz tér és az azt sokszor szinte teljesen kisajátító sötétség révén nemcsak e tárgyak felfokozott és sokrétű fontosságát hangsúlyozza, de ugyanígy szereplővé teszi a fényt is.”
Erdei Lilla: Formanek–Ilyés–Pignitzky: Book of the Dead (Halottaskönyv)

2014.11.08

forrás: MASZK

Kémeri Attila tudósításai a librarius.hu-n

„Első este a szegedi függetlenség élőképe a Metanoia Artopédia: Mutatványosok az Alkimisták utcájában – meditációs objektum a „kartonvarrónő” címszó alatt lépett a régi zsinagóga 23 éve koptatott deszkáira. A nyolc órára meghirdetett magyarországi bemutató után tízkor újráztak a szegediek, hiszen az első előadásra már napokkal korábban lehetetlenség volt jegyet szerezni.
A Perovics Zoltán rendezte előadást nevezhetnénk zenés beszélő képszínháznak. Miért tekerem így nyakát a műfajnak? Megvan az oka. A Metanoia minden egyes előadása egy  monumentális, folyamatos belső építkezés „éves jelentése”, amelyben a színpadkép önmagában is olyan erős, hogy ha nem lennének a csodálatos, intellektussal válogatott zenék, és a néhol már követhetetlen asszociációs léptekkel haladó szövegek, akkor is megállna.”
Kémeri Attila: Kihozni az állatot: Gyönyörű vadság a lét

„Te a politika vizeire terelnéd ezt a beszélgetést, úgy látom, én pedig művész vagyok. Közöttünk megmarad az a távolság, hogy te ebből mindenféleképpen politikát akarsz csinálni, én pedig nem. Én művészként értelmezem ezeket az arcokat, akik egyébként közszereplők, így megfesthetők. Mint ahogy az én tevékenységemről bárki bármit írhat, minősíthet, ugyanígy én is a saját meglátásomból ábrázolhatok különböző személyeket. Mert ez a szabadság, a demokrácia egyik alapfeltétele, s állítólag még demokráciában élünk.”
Kémeri Attila: Tragikus realizmus: történelmi igazságtételt Zámbó Jimmynek!

„Az eredeti Bizottság-szövegeket (jegyzik: fe Lugossy László, Wahorn András, ef Zámbó István, Szulovszky István és Kecskés Kriszta) csak itt-ott, egy szóban, ragban változtatta meg a Gyergye Krisztián féle amoralitás. Az énekesek és zenészek pontosak, bár ráférne némi korszerűsítés a szegedi Kisszínház hangtechnikájára. Szalontay Tünde szigorú-szenvtelen narrátor-dívája telitalálat. Tárnok Marica Vidnyánszky alakítása, figurája főleg az elején túlzásnak tűnik, de gyorsan megszokjuk pöffeteg jelenlétét. Egri Márta érett-szép Szerelem-je feledhetetlen. Lőrinc Katalin vérprofi táncmunkája az Egy lány kéne nékem szólama alatt jár csúcsra.”
Kémeri Attila: Rovásírásos undorgrund a boncasztalon

„Az előadás is pőre, nincs lepel, ami lehullna végül, mégis tömör, mint egy fej káposzta. Cukkini, padlizsán, több mázsányi krumpli, répák és káposzták, és lakodalomnyi kelt, dagasztott, a színpadon nyújtott tészta tartozik A nagy füzet kelléktárába. Permanens krumplis verem- és rohadt zöldségszag lengi be a régi zsinagóga lecsupaszított terét. Szinte bele van verve az orrunk: ez az élet inkább rohadt tök, mint habos torta. A boszorka-nagymama kertje bőséges termékenységével akár idilli terepe is lehetne a felnőtté válásnak. De nem, esély sincs az idillre. És ezzel ők, a fiúk is tisztában vannak.”
Kémeri Attila: Az élet rohadt tök, nem habos torta

„Már megint itt vagyok Szegeden,
Már megin’ elfáradt a kezem.
Már megin’ a Színházra gondolok
És ott vagyok, igen.
Szeretem, szeretem, szeretem.
Minek? Kinek?
És alliterálok egy jó nagyot.
Igen. Igen.
Szegeden, Szegeden, Szegeden.
Szegeden megvan a szerelem. Dekadens, dekadens, dekadens.”
Kémeri Attila: Már megint itt vagyok Szegeden

2013.08.08

forrás: MASZK

Jászay Tamás kétnapi beszámolói a Revizoron

„Ha ez így folytatódik, akkor a tavalyi, hivatalosan is a legsikeresebbnek mondott fesztiválnak méltó párja lesz az idei. Két nap után úgy érzem: itt most bármi megtörténhet.”
Jászay Tamás: SZEMBEMEGY - 23. THEALTER, Szeged / Első és második nap

„Hol élünk? És vajon miért? Dübörög a THEALTER: a második két nap előadásai ezeket a nem könnyen megválaszolható kérdéseket járják körül. Szóval és képpel, tánccal és filmmel, a szivárvány minden színével és egy nagyon is életteli döglött nyúllal.”
Jászay Tamás: NEMZETI HAGYOMÁNYOK - 23. THEALTER, Szeged / Harmadik és negyedik nap

„Van az úgy néha, hogy megtörik a lendület: mi sem bizonyítja jobban, hogy egy színházi előadásnak saját élete és története van a születéstől a felnőtt léten át az öregkorig.”
Jászay Tamás: (F)ELTŰNŐ ENERGIÁK - 23. THEALTER, Szeged / Ötödik és hatodik nap

„Tagadhatjuk, de attól még legtöbbünk be van zárva saját szűkös vagy tágas(nak gondolt) cellájába. Előítéletek és elvárások, vélt és valós sérelmek, tegnapi és mai traumák zátonyai között kormányozzuk életünk hajóját.”
Jászay Tamás: ÖSSZNÉPI RABLÉT - 23. THEALTER, Szeged / Hetedik és nyolcadik nap

„Mármint a színház jön szembe, akkor is, ha nem figyelünk, de ez a kilencnaposra nyújtott hét éppen arról szólt, hogy nézni, látni, figyelni lehet, szabad, sőt kell.”
Jászay Tamás: SZEMBEJÖN - 23. THEALTER, Szeged / Finálé

2013.08.08

forrás: MASZK

A Fidelio interjúja Horváth Csabával

„Fontos tényező volt a próbák közben, hogy van, aki abból próbál főzni, ami itt van, és van, aki elmegy. Ez fontos momentuma az előadásnak, jól írta le Nánay István. Én a "maradni" mellett voksolok. Ez van, ez adatott. Ebből kell főzni. Egyrészt a "menni vagy maradni"-hoz elérkeztünk a próbák során, másrészt egy erős dramaturgia megoldás ez, ami Kristóf Ágota érdeme, akinél a megoldás a szétválás. Olyan ez, mint egy görög drámában, ahol a megoldás, az ünnep, a halál. Látom a saját életemet, a pályámat, tisztában vagyok vele, hogy hol élek, honnan fogalmazok és azzal is tisztában vagyok, hogy innen kell, hogy fogalmazzak, máshol ezt nem tudnám megtenni.”
Hodászi Ádám: "Nem engedi meg az édes ízt"

2013.08.08

forrás: MASZK

A 7 óra 7 írásai

„Akik péntek este hét órára összegyűltek a szegedi Régi Zsinagóga kertjében, bizton remélhették, hogy idén sem kell hosszú és unalmas megnyitóra készülniük. És nem csalódtak. A fesztivál plakátjának fő motívumaira felfűzött, az Andaxínház közreműködésével előadott performansz sem ötletekben, sem gondolatokban nem szűkölködött.”
Turbuly Lilla: Csirkenyúl és figyelmes tekintet - Megnyílt a 23. THEALTER Fesztivál

„A színháznak feladata, hogy a mainstream kultúrán kívül - és ebbe a nagy klasszikusok ugyanannyira beletartoznak, mint a kortárs popdarabok/popműfajok - belelökjön bennünket olyan helyzetekbe, ahol valami egészen mást/újat ismerhetünk meg, valami olyat, amire nem számítottunk, amivel nem számoltunk. A szabadkai társulat előadása számomra elsősorban azért izgalmas, mert alkalmat adott arra és megfelelő közeget teremtett ahhoz, hogy Sziveri János kivételesen szellemes, játékosan ironikus költészetével érdemben találkozhassak.”
Zsedényi Balázs: Találkozás Sziverivel

„Könnyed limonádé helyett komoly és szomorú (noha lehet nevetni jócskán), szabályos politikai utcaszínházat csinálnak a THEALTER Fesztivál alatt Szeged két közterén a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatának végzős diákjai. Közéletünk és a magyar kultúrpolitika kifejezetten zavaró, visszás, problematikus helyzeteiről tesznek állításokat, ugyanakkor minden elemében színházról van szó, ami akár egy arrajárót is szórakoztat, ha öt-tíz percre belepillant, de az jár igazán jól, aki végignézi a produkciót. Ezúttal nem lehet azt mondani, hogy „Ezek a fiatalok…”, mert ezeknek a fiataloknak artikulált és határozott véleménye van mindarról, amiben élnek.”
Ugrai István: Lélekben szabad nép

„És valóban, ez a Halottaskönyv nem kizárólag és nem is elsősorban a halálról szól. Vagy ha arról, akkor jóval tágabb értelemben, mint ahogy általában gondolunk rá. Inkább az élet körforgásáról, az egyes életszakaszok váltakozásáról, arról a folyamatos búcsúzásról és megérkezésről, amelyben az életünk telik. Különben meg ez egy olyan előadás, amire nem is nagyon lehet azt mondani, hogy általában szól valamiről, mert azt, hogy kinek miről, a szokásosnál is jobban befolyásolja, hogy az adott néző milyen életszakaszban, milyen búcsúzások és találkozások előtt vagy után jár éppen, de az is, hogy mennyire áll közel hozzá ez a (szinte) szavak nélküli, szándékoltan lassú és meditatív fizikai színház. ”
Turbuly Lilla: Körbeér

„Nem tudom, mi a megrázóbb élmény, hogy a nyolcvanas évek mára kultikussá vált underground zenekara, az A. E. Bizottság (vagy Albert Einstein Tánczenekara) számai ma is élőek és elevenek, vagy az a totális, összművészeti stílus-, ötlet- és gondolatkavalkád, amit az Opera Amorale revü-performansz-bohózat tripje során az ember átél. Mert nagy különbség az előadás májusi bemutatója és júliusi előadása között, hogy míg az Átriumban kívülről ugyan látni lehetett, hogy a produkció átgondoltan van felépítve, de egyáltalán nem tudott élővé válni, addig a THEALTER-es vendégszereplés alkalmával húsba vágó, elven, szerves egész lett.”
Nyulassy Attila: Használtak lettünk

„... ha az ember nem akar felülni a primer direkt provokációnak, akkor egy punk kabaréként is befogadhatja az előadást, amely még ha tartalmát tekintve szinte vég nélkül is kritizálható, az nem vitatható el tőle, hogy végig stílusos humorral pukkasztja a polgárságot, amely bármelyik pillanatban dönthet úgy, hogy kimegy és nem nézi tovább az anarchikus színpadi tobzódás dramatikus pávatáncát.”
Zsedényi Balázs: Provokáció

„Nem véletlenül e hosszas bevezető, amelyben látszólag nem a tárgyról beszélek. Nagyon is arról beszélek, konkrétan a Janus sr. nevű pécsi középiskolai színházi egylet balkán című darabjáról, amely nagyon is színház, méghozzá kortárs színház. Ami a THEALTER Fesztiválon bebizonyítja, nem csak egy diákszínjátszó-találkozón van keresnivalója, hanem egy független színházi fesztiválon is. Ugyanis olyasmiről beszél hitelesen, ami a társadalom alapja: a fiatalokról. A West-Balkán-eset és -este kapcsán ezek a fiatal színjátszók elgondolkodtak arról, akik valódi résztvevői és áldozatai ennek a dolognak.”
Ugrai István: A legközösebb érdek

„A Kampf ugyanis nem mutat sokkal többet annál, mint amit egy szabadon választott kertévés verekedős film meg tud mutatni, csak az ott önazonos, itt pedig nem. Fehér Ferenc koreográfiája ugyanis azon kívül, hogy minden erejével azon van, hogy pop legyen, és ezen belül humorossá váljon, a maga artisztikus keretében és groteszkbe hajló stíljében valami igen súlyosat is megpróbál megfogalmazni, és ez a két külön irány egyszerűen nem találkozik.”
Zsedényi Balázs: Megfeszült semmitmondás

„Az biztos, hogy az Aradi Kamaraszínház tartja magát az ígéretéhez, ami már önmagában is izgalmasnak tűnő vállalkozás: minimál-szürreál musical lesz ma este terítéken. Minimál, mert alig van díszlet meg kellék és mindössze kettő plusz egy szereplő játszik, szürreál, mert a hangulat Beckett-tel és Ionescóval rokon, és musical, mert három zenész segítségével néhány dal is életre kel. Kétségtelenül izgalmas előadás született ebből az ígéretből, még ha nem is teljesen kiforrott még, hogy mi is ez az egész.”
Zsedényi Balázs: Oratórium egy kihatoláshoz

2013.08.08

forrás: MASZK

Sirbik Attila interjúja Balog Józseffel a prae.hu-n

„A válogatás válogatja magát. Válogat a pályázat, a pénz, a barátaink is válogatnak. Vannak, akikben feltétlenül megbízunk, akkor is, ha tévedünk. Mert egy fesztiválban fennáll a tévedés joga. Azok jönnek Szegedre, akikben hiszünk. Hiszünk a csalódásban is, és hiszünk abban, hogy a néző hisz nekünk. Azaz, általunk (is) szeretni kezdi a színházat, azt a csapatot, akik nekik játsszanak. Akiket az utcára küldünk, ők az utca kockázatával számolnak. Akik visszatérnek a Régi Zsinagógába, a falakat akarják, a nyikorgó színpadot, a csupasz padlót, az építési állványokra fellógatott reflektorok pattogását. A Kisszínház néhány napra ledobja a puccot. Na végre – szól a portás. Egy hétig itt színház lesz. Telt házakkal.”
Sirbik Attila: Függetlennek maradni Zombihonban

2013.08.08

forrás: MASZK

A tiszatajonline.hu beszámolói

„A Zsinagóga udvarán rég nem látott tolongás fogad. Az első napok először megtapasztalható túlfeszült nyüzsgése ez, hiszen a Kosztolányi Dezső Színház előadására már napokkal a bemutató előtt elfogytak az ülőhelyek. Az ember komédiáját úgy tűnik mindenki látni akarja Szegeden, reménykedve és kíváncsian ácsingóznak az érkezők - esetlegesen kimaradó jegyek után -, és ez talán így is van jól…”
Drubina Orsolya: Külön halál, külön Sziveri-tánc

„Mindenki másképp készült föl individuálisan. Természetesen volt egy közös felkészülésünk Táborosi Margaréta vezetésével, de mindenkinek megvolt a maga módszere. Az enyém az volt, hogy végigolvastam az összes verset és aláhúzgáltam, amit fontosnak tartottam. Nem tudnám azt mondani, hogy ez most mozgás, ez pedig vers, mert a mozgás is egy-egy ’sziveris’ gondolatból, költői képből, sorból indult ki.”
Vagdalt Krisztina: „Nagyon ritka színházban az ennyire jó találkozások sokasága” - Beszélgetés Béres Mártával

„Az A.E. Bizottság egyik legátütőbb slágerének sorai valahol a második félidőben hangzanak el Egri Márta katartikus előadásában a színpadon táncosokkal és zenészekkel körülvéve, merthogy ez egy opera. Amíg rákerül a sor, a művésznő kvázi civil nézőként üli végig az első sorban az előadás több mint felét, a darab körülbelül ekkor jut oda, hogy a Fellini extrém filmes figuráit eszünkbe juttató Tárnok Marica a színpadra invitálja, mint „kőszínházi” színésznőt, ugyanis épp ott tartunk, hogy mi, mármint a nézők „a függetlenek áldozataivá” váltunk.
Kiváló állapot ez, mármint Gergye Krisztián színházában „áldozatként” részt venni, mert az előadás remek, egyfajta totális színház, mint eleve maga az opera, a produkció annak is készült, címében is viseli a műfaji megjelölést: „opera amorale - amorális opera egy elvonásban, a(e) Bizottság nyomán”.
Ibos Éva: „Már megint csak őt látom mindenütt!”

„Maszkok, bábok, gólyaláb és mindez megspékelve egy jó adag improvizációval és gyerekkacajjal. Az Utcaszínházi Alkotóközösség öt napon át szórakoztatta a Roosevelt téri játszótérre látogató közönségét a Thealter Fesztivál keretein belül. Az alkotók különleges módszerrel dolgoznak. Egyrészt az itthon nem annyira jellemző commedia del’arte maszkjait vonultatják fel, amelyek egy olaszországi mester, Stefano Perocco munkáját dicsérik. Másrészt pedig nem kész jeleneteket hoznak, hanem interaktívvá teszik az előadást. Így egyik alkalommal sem lehet tudni, hogy egy-egy jelenet hogyan végződik, mindez az aktuális nézők fantáziáján múlik, amint az is, hogy az egy előadáson belül bemutatott három jelenet közül melyik kap befejezést az este során.”
Vagdalt Krisztina: Folytatjuk, de hogy?

„Ez a figyelem az, amivel a darab indulása után is mindvégig operál Fehér Ferenc, az előadás rendező-koreográfusa. A belső megfeszített összpontosítás minden egyes színész sajátjává válik a piros csíkkal kijelölt övezetben. A színházi tér így jól elkülönül a nem színházinak minősítettől, így a külső sávban a színészek nyugodtan átöltözhetnek és közlekedhetnek, szigorúan nem érintve a szétválasztó jelölést, míg a belső udvar az előadás során több síkon értelmezhetővé válik (játszótér, kivégzés helyszíne, osztályterem, stb.)”
Drubina Orsolya: Not my „Kampf”

„Nem én találtam ki, hogy minden fesztivál írja önmagát, ami alatt azt kell érteni, hogy az előadások között összefüggések teremtődnek, egyesek aláhúzzák, mások lábjegyzetelik egymást. Az alábbi három darabot a „Hogyan éljünk túl, vagy hogyan (ne) haljunk bele?” kérdése köti össze, s az ezzel szorosan összefüggő bűn-bűnös problematika, amelynek a végéről fájóan hiányzik a szükségszerű harmadik „bűnhődés” tag.
Azon persze lehet vitatkozni, hogy benne rejlik-e az alábbi előadásokban a bűnhődés esélye, ám „A nagy füzet”, a „Kebab” és a „Vaknyugat” történeteiben nem nagyon találni.”
Ibos Éva: Menny és pokol között

„Sejthető volt, hogy Horváth Csaba budapesti és Jeles András kaposvári színművészeti egyetemi osztályának előadásai a Thealteren nagyban különbözni fognak egymástól, hiszen az egyik esetben fizikai, a másikban gondolati színházat vártunk. És így is lett.”
Ibos Éva: Ég és föld

„A színészek közül mindenekelőtt Alföldi játéka lesz a legmeghatározóbb, köré igazodnak a fiatalok, s ez nem véletlen. Alföldi visszafojtott, mélyről feltörő belső szövegmondása rendkívül mélyen prezentálja Welsh atya karakterét, vívódásait, a jobbításba vetett hit kudarcát. Alföldi játéka és személye azért kulcsfontosságú, mert Welsh atya öngyilkos lesz és a második felvonásban már nem szerepel. Az Alföldi okozta vákuum, színpadi jelenlétének hiánya nem tűnhet el a néző tudatából, miközben szemléli a két testvér végeláthatatlan harcát.”
Fritz Gergely: Játék a periférián

2013.08.08

forrás: MASZK

Kovács Emese írása az M Stúdió Kampf c. előadásról az ellenfeny.hu-n

„Az egyedi, önmaga által kifejlesztett mozgáskultúrával rendelkező Fehér Ferenc kezdeti, elementáris erővel ható szólómunkái után fokozatosan áttért több fős előadásokat készítésére, próbálja másoknak is átadni sajátos táncnyelvének esszenciáját. Eddigi munkáiban alkotóként és előadóként is jelen volt (mint a négyfős Brothersben vagy a Thealteren szintén látható kétfős Runningban), a Kampf az első olyan darabja, amelyet kizárólag mások testére komponált.”
Kovács Emese: Arc nélküli harc

2013.08.08

forrás: MASZK

Petró János napi színházcédulái a SzegediLap.hu-n

„Ami eszembe jutott: Az idő halad szép lassan a maga medrében, a fájdalom pedig nem múlik. Embereket Prágában is tereltek marhavagonokba, hódítók taposták a Václavské náměstí köveit idegen lovakkal, tankokkal. A Zsina színpadán, az Aranycsinálók utcájában vagy Pero panoptikumában újra és újra főt kell hajtani. Egy legyintés, hogy rég volt, még mindig nem elég. A felejtés ugyan dolgozik, de nem mindig a jó irányban.”
Petró János: Fájdalmas és bús emlékezés

„Ülsz a zsinagógában és újra átgondolod, hogy a távolság a szerb határig mily csekély és mégis mennyire sok. Hallgatod Sziveri János barbár verseit, hallgatod a költeménybe oly nehezen illeszthető szavak - végbél, gyomor, padlóbűz, szar, daganat - egymásra fűzött sorait. Merengsz és tisztán érzed, mi az a többlet, amit a szöveghez a költészet adhat. A szöveg ritmusa, a rímek ravasz játéka hogyan emeli át egy másik dimenzióba.”
Petró János: A bomlás hideg kabátja lazul

„Adott egy régies szöveg, adott egy hangzásra csúnya kifejezés: fizikai színház, és ezekből született egy friss, az ötletektől sokaságától szárnyaló, a zenétől pedig elképzelhetetlen magasságokba emelkedő előadás. Mi kell még? Kell hét gyönyörű fiatal színész, kellenek a tapasztalt, mégis lánglelkű tanárok és kellek én, hogy minden büszkeségemet és nagyképűségemet félre téve fejet hajtsak, s csak annyit mondjak: köszönöm.”
Petró János: Dicső híre-neve fennmaradt örökre

„Minden Thealter fesztiválon van egy előadás, amikor úgy érzem, ennél többet már nem kaphatok. Ez most kedden este a nagy füzettel érkezett el. A zöldségekből épített világot, rengeteg alkalommal lehetett volna lerombolni, de Horváth Csaba következetes építkezése kizárt minden megoldást, ami félrevihette volna az előadást. Ennek a világnak pontosan kiszámított precíz elemei a zene és a letisztult tánclépések sora. Mint ahogyan szigorú és precíz maga a nagy füzet szövege is.”
Petró János: Szukafattyak

„Vélhetően fiataloknak szól az előadás, ezt Balog azzal próbálja kiemelni, hogy a jeleneteket átkötő zenék úgy szólnak, akárha egy diszkó bárpultjánál ülnénk, és bőszen használja azokat a vizuális eszközöket - vetítő vászon, a színpadi cselekmény kézikamerás képének párhuzamos megjelenítése a vásznon -, melyek már napi rutinként beépültek e korosztály vizuális kultúrájába. Ez idáig rendben is van. Ám e vizuális kultúra része még a folyamatos, sodró lendületű akciók sora, a gyors képváltások és a lendület. És éppen ez hiányzott, de nagyon. A lendület.”
Petró János: Tudok énekelni, de nincs hangom...

„Éjszaka a Zsinában szép ajándékot kaptam Yumi Osanaitól és Fehér Ferenctől. Nagyon tisztelem azokat a táncművészeket, akik nem késztetnek semmiféle agyalásra, csupán a mozgás és a tánc varázsával szegeznek a székemhez. Ez az előadás pont ilyen volt. Végtelenül egyszerű és tiszta, percre, pillanatra kiszámítva minden mozdulat, minden rezdülés, két test ahogy elszakad majd újra egyesül. Mentesen minden hátsó gondolattól, ez az igazi történet mesélés. Áldott pillanat. A fesztivál egyik legerősebb előadása volt.”
Petró János: A börtön ablakába...

„Székely Csaba darabja pedig eleve sikerre van ítélve, odateszi azokat a mondatokat, amikre manapság illik összekacsintani, mert szabadságharcos mindenki ebben az országban (ezek szerint a határon túl is), ez a rohadt harc ássa végtelen árkát a partizánok közé. De az erősen szövegközpontú előadás többször megakad, tanácstalan, mint egy defektes kerékpár az út szélén. És Ince, a korrupt polgármester csak ül szótlanul a széken, ha már nincs más, iszik egy pohár pálinkát s néz maga elé. A kerékpár meg csak hever tovább.”
Petró János: „Elszaladni késő, itt maradni kár”

„A második felvonás régi emlékeket idéz bennem, az egykori Monteverdi Birkózókört majd harminc évvel korábbról. Az előadáson végig áthullámzó, néhol a szöveggel együtt megrázó erejű zene oly ismerős. És jönnek a manökennek megállíthatatlanul, egyenesen a nézőknek szegezve Auschwitz legmegrázóbb szövegfoszlányait. Mozdulatlanul, a megértés legkisebb jele nélkül, élő bábok csupán ahogyan a szerző utasításaiban megírta azt. Hosszú és fájdalmas divatbemutató.”
Petró János: Isten parancsára lettem ideges

„A kiállítás - Jaj, de várom már a választásokat! - a képek címével megfogott, a vászonra tőlem akár zöld tintapacákat is fröcskölhettek volna. Egy kicsit sem értek a képzőművészethez. A koncert viszont zseniális volt. Végre előbújtak a város földalatti labirintusából a balkán ifjú partizánjai, - torok itt nem maradt szárazon -, a zenére dacosan gyalogolva át vasárnap éjszakából hétfő hajnalba.”
Petró János: Ha fojtogatsz

2013.08.08

forrás: MASZK

Turbuly Lilla fesztiváláttekintője a Kútszéli Stílus oldalon

„Az idei, nem túl jó hangulatúra sikeredett, a színházi világ megosztottságával mit kezdeni nem tudó, heterogén színvonalú POSZT után a szegedi Thealter Fesztivál maga volt a béke szigete. Pedig itt is voltak kiemelkedő, egyszerűen csak jó és gyengébb előadások, a színházról egymástól igen csak eltérően gondolkodó alkotók, és azt sem mondhatjuk, hogy e mögött a béke mögött az esztétikai elefántcsonttornyokba menekülés állna, sőt!”
Turbuly Lilla: Nyulak szigete

2013.08.08

forrás: MASZK

Boldog Zoltán beszámolói az Irodalmi Jelen portálon

„A Metaonia Társulat darabjának magyarországi bemutatója egy színpadra alkalmazott LSD-molekula, amely érzékeinkre olyan erővel hat, hogy tudatunkban heteken át próbáljuk előhívni a rögzített képeket. Vagy éppen maguktól villannak be a legváratlanabb pillanatokban, amikor egy vécépapírdarabban meglátjuk a Metanoia-zászlót, esetleg egy kerekes székről eszünkbe jut a színpad előterében álló installáció. A Perovics Zoltán rendezte előadásnak ugyanis egyik, ha nem elsődleges rétege a látványra és a fénytechnikára épül. A megdöbbentő díszletek mellett a társulatra jellemző mozgó-villódzó szerkezetek is azt a hatást keltik, mintha egy álom részesei lennénk, ahol a tárgyaknak is lelkük van, és az emberekkel egyenrangú szereplők.”
Boldog Zoltán: Színház az egész város 1.

„A Toldi és A nagy füzet előadását összeköti, hogy fizikailag és szellemi koncentráció szintjén mindkettő hatalmas teljesítmény - akár egy öttusával összekötött többórás memoriter. Mindkettő olyan fontos, magyar vonatkozású művet mentett át az utókornak, amely az akcióhősök, a celebek és az antihősök világában a színpadról az arcunkba vágódó, széttrancsírozott káposzta erejével hat, ahogy ezt sok néző tapasztalhatta is. Aztán a zöldségdarabokat lesöpri magáról a színházlátogató, de néhány hétig, amikor spagettit eszik vagy éppen világzenét hallgat, eszébe jut egy-egy jelenet. Vajon akar-e tőlük szabadulni?”
Boldog Zoltán: Színház az egész város 2.

2013.08.08

forrás: MASZK

Turbuly Lilla jegyzete a fesztivál tánc- és mozgásszínházi előadásairól

„Ami a szöveg és a mozgás egyensúlyát illeti, ugyanez elmondható a Toldiról is. Ennek az előadásnak a különlegességét éppen az adja, ahogy a klasszikus verselés és a kortárs mozgásformák (legyen szó a harcművészeteket idéző mozgássorokról, break táncról, vagy akár a néptánc elemeit a kortárs tánccal keverő részekről) válaszolgatnak egymásnak. Az egyetemisták pedig bámulatos pontossággal, koncentráltsággal és egymásra figyeléssel szólaltatták meg - értve ezen a szöveget és a mozgást egyaránt - Arany kötelező olvasmánynak beskatulyázott, de újrahallva valószínűleg sokaknak az ismerősség mellett nagy rácsodálkozást jelentő remekét.”
Turbuly Lilla: Testközelben

2013.08.08

forrás: MASZK

A Délmagyarország és a delmagyar.hu írásai, programajánlói

„Sok víz lefolyt azóta a Tiszán, hogy 1991 nyarán lelkes fiatalok szorgos munkával kikaparták az évtizedek alatt rárakódott guanó alól az elhagyatott-elhanyagolt szegedi régi zsinagógát, és először megrendezték ott az alternatívok, függetlenek színházi fesztiválját. Az időközben nemzetközi hírűvé lett THEALTER-t idén már 23. alkalommal rendezik meg: 9 nap alatt 11 helyszínen közel 40 produkció, valamint kísérőrendezvények, beszélgetések és koncertek várják a kísérletezésre, színházi-előadó-művészeti útkeresésre, olykor szokatlan témaválasztásra is nyitott nézőket.”
Különleges színházi csemegéket kínál a 23. Thealter Fesztivál

„Csináltunk egy szüzsét, azt hoztuk el a diákjainknak, akikkel azután közösen dolgoztunk - mesélt a produkció keletkezéséről Matos Ibolya, a gimnázium tanára, aki kollégájával, Pádár Zsolttal rendezte A legnagyobb magyart. - Jelenetekre bontottuk, improvizáltunk rá és szöveget gyártottunk közösen - mondta a tanárnő. Sok olyan emberrel beszélt, akik azt mondták, könnyesre nevették magukat a darabot látva, ugyanakkor torokszorító is volt.”
Vida-Szűcs Imre: Nagymagyar - a szentesi fiatalok szemszögéből

Balkán és A nagy füzet a THEALTER-en

Kebab és Fülkeforr

Oroszok és a Vaknyugat

Dekadencia, Bányavakság, Én vagyok te

Zárul a THEALTER Fesztivál

2013.08.07

forrás: MASZK

Tóth Andrea beszámolói, interjúi a szeged.hir24.hu-n

„Közben az Andaxszínház művészei szintén levetették ruha-álarcukat, miközben a Régi Zsinagóga kertjének vasrácsaira magyar színházak neveivel teleírt fehér lufikat akasztottak, melyek közül egyet elengedtek. Fontos szerep jutott még az idei Thealter plakátján szereplő nyuszi élő másának, akit a fesztivál díszvendége, Horváth Csaba Harangozó Gyula-díjas táncos-koreográfus Csirkenyúlnak nevezett el. A szürke nyuszit az összegyűlt, nagyjából háromszáz fős közönség meg is simogathatta, ahogy a fesztiváligazgató ronggyá szabdalt öltönyéből is hazavihetett mindenki egy darabot.”
Tóth Andrea: Csirkernyúl, avagy a néző dönt

„Felmutattuk az iparosításhoz a technológiához is köthető tárgyakat, de ezek többféle, meditációs, allegórikus jelentéssel bírnak, amelyek emberiek. Hogy mondjak egy példát: a társulatunknál egy előadásban ha megjelenik egy kalapács az biztosan nem azt szolgálja, hogy szöget verjenek vele, hanem valami egészen mást. Egy olyan szituációban lesz, amely nagyon organikus, hiszen az eszközhasználat is mélyen emberi.”
Tóth Andrea: Mélyen emberi európai történet - interjú Lengyel Zoltánnal

„Sziveri nehéz, karakán, kemény, „nem megadom magam” ember lehetett. A darabban van egy jelenet, amikor a költőt ellenségei lúdtollakkkal, az írás szimbólumaival leszúrják, amelyek aztán angyalszárnyakat formáznak. Állítólag ezt Sziveri egyszer meg is csinálta egy estjén. Ugyanakkor a vagánysága, szikessége, ércessége mellett egy nagyon pontos, precíz költőt is megismertünk, akinek egy fölös szó sem fordul elő a szövegeiben.”
Tóth Andrea: Sem Párizs, sem Bakony - interjú Táborosi Margarétával

„- Két előadást hozott a fesztiválra, az egyik a Toldi, amelyet hétfő este láthatott a közönség. Miért pont a Toldi?
- Több oka is van. Ez egy iskolai produkció, a színművészeti egyetem fizikai színházi tagozatának, amelynek én vagyok az osztályfőnöke vizsgaelőadása. Egyrészt pedagógiai célzattal választottam, mert a diákokkal tavaly folyamatosan Arany Jánossal foglalkoztunk. Másrészt azért, hogy elővegyem, és leporoljam ezt a csodálatos nyelvezetet, amelyet Arany írt, és kortárs színházi köntösbe öltöztessem. Nagyon fontosnak tartom ezt a minőségi költészetet, amelyről azt gondolom, hogy ma is van aktualitása.”
Tóth Andrea: „A testtel nem lehet hazudozni” - interjú Horváth Csabával

„Nem egyeztettünk az előadás előtt. A diákoknak nagyon markáns, önálló véleménye van a mai világról, hiszen ők azok, akinek a bőrére megy a játék. Ők azok a gyerekek, akik számára szinte lehetetlenné vált, hogy bejussanak az egyetemre, ahova szeretnének. Van köztük egy diák, aki hihetetlenül ügyes, de 470 pont alatt csak költségtérítéssel lehet bejutni arra a média-kommunikáció szakra, ahova menni szeretne. Egy másik diák most Dániába kényszerül kimenni. Ugyanakkor a beszélgetések folyamán az derült ki, hogy a gyerekek szeretnének maradni, vagy ha el is kell menni, szeretnének hazatérni.”
Tóth Andrea: „Nem lehet a háttérbe bújni a rendszer elől” - interjú A legnagyobb magyar alkotóival

2013.08.07

forrás: MASZK

Véget ért a fesztivál

7ora7.hu:
Véget ért a THEALTER Szegeden - Közönségdíjas a Vaknyugat, Horváth Csaba kritikusdíjas

delmagyar.hu:
THEALTER: közönségdíj a Vaknyugatnak

szegedma.hu:
Bemutatókkal és díjátadóval zárult a 23. THEALTER

szeged.hir24.hu:
„A színház szükséges éltető erő” - interjú Balog Józseffel

szinhaz.net:
Varga Kinga: „Balta a fejbe” érzés

magyarteatrum.hu:
Bemutatókkal és díjátadóval zárult a 23. THEALTER

szinhaz.hu:
"Lépj hátra, és kérj bocsánatot!” - Véget ért a Thealter

kulturpart.hu:
A Vaknyugatot díjazta a közönség

kultura.hu:
Díjátadóval zárult a THEALTER

szeged.hu:
Díjátadóval zárult a 23. THEALTER
Thealter: 25 alkotócsoport mutatkozott be Szegeden

2013.08.07

forrás: MASZK

A szegedkultur.hu interjúi

„Nem volt könnyű dolga a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház művészeinek, amikor a fiatalon elhunyt költő, Sziveri János életművét szemelték ki feldolgozásra. A rövid életút, tartalmas művészi korszakot foglal magába. Egyszerre ugyanakkor nem tud sok művet befogadni az olvasó a sajátos humorú, néhol groteszk, néhol pikáns, kritikus hangvételű versekből.”
Az ember komédiája Szegeden - interjú Táborosi Margarétával

„Az Albert Einstein Bizottság dalaiból varázsolt színdarabot Gergye Krisztián és társulata. A nyolcvanas évek underground zenekara érdekes párhuzamot alkot a mai független színházi környezettel. A Bizottság kritikus szövegei, nem tetszettek az akkori hatalomnak. Ma már lehet szabadon szólni, ám ha valaki nem a megszokott úton halad, nehezebben él meg.
Opera Amorale – Gergye Krisztiánnal beszélgettünk”

2013.08.07

forrás: MASZK

Tari Sarolta tudósításai a hir6.hu portálon

„A Régi Zsinagóga kertjében járunk. Népes csapat gyűlt össze, hogy együtt indítsa útjára immár huszonharmadik alkalommal Szegeden a Thealter Fesztivált. Fekete öltönyös, kalapos férfi járkál az emberek között, majd nyugodtan a mikrofonállványhoz sétál, és elkezd csomagolni. Mert a szó ajándék. Szólni a másikhoz - ünnep.”
Tari Sarolta: Keserédes megnyitó

„Megkötöm lovamat szomorú fűzfa híján kovácsoltvas kerítéshez. Közben angol turistacsoport halad el mellettem. Kíváncsian bekandikál a zsinagógakertbe, ahol éppen egy műanyag fóliába csomagolt vörös hajú lány vergődik. Érdeklődve figyelik, majd továbbhaladnak. Büszke vagyok arra, hogy egy olyan városban élek, ahol ilyen változatosan, ilyen sok nyelven beszél a színház. És itt nem arról van szó, hogy tetszik vagy nem tetszik, hogy tudok-e a témával azonosulni vagy sem, mert ahány ház, ugye.  A legfontosabb a választás szabadsága.”
Tari Sarolta: Kirántják a strucc fejét

2013.08.07

forrás: MASZK

Tündéri-ajánló az Aradi Hírek portálon

„Nem magyarázom tovább, mert csak az érti meg a darabot az első mondattól az utolsó hangjegyig, aki megnézi. Theo Herghelegiu, kortárs román drámaíró, színész, rendező Tündéri drámája az Aradi Kamaraszínház egyik legkiemelkedőbb darabjának ígérkezik, s holnap, szombaton Szegeden kiderül, milyen hosszú sikersorozatra ítéltetik. Mert a Tündérinek csak az alaphelyzete - férfi(ak), nő, élet, halál, a sors farka körüli forgolódás - tűnik elsőre banálisnak, elcsépeltnek. Herghelegiu egy „elcsépelt” alaphelyzetből írt remek drámát az aradiaknak, a Kamaraszínház pedig miliméterre felnőtt a dráma mondanivalójához.”
Irházi János: Tündéri szürreál

2013.08.07

forrás: MASZK

A SZEGEDma.hu programajánlói

Pénteki programajánló: THEALTER, várjátékok és kamionos fesztivál

Hétvégi programajánló: THEALTER, Tudósok és gépóriások

Várják a választásokat a Kass Galériában

Hétfői programajánló: THEALTER utcaszínházzal és vöröskeresztes hét

„Pop-art szemüvegének torzított lencséjén keresztül láttatja velünk a média mindennapos szereplőit DrMáriás, a Tudósok zenekar frontembere. Cicciolina, Putyin, Horn Gyula és Orbán Viktor is felkerült a falra a Kass Galériában vasárnap délután nyílt tárlaton.”
Illés Attila: Nőt csináltak Zámbó Jimmyből a Kass Galériában

Keddi programajánló: THEALTER, vöröskeresztes hét és gyermekprogramok

Román kortárs darab ősbemutatója Szegeden

Hétvégi programajánló: Lótusznapok, szabadtéri és THEALTER

2013.08.07

forrás: MASZK

A Magyar Teátrum interjúja Tege Antal színművésszel

„.... csak Tapasztó Ernőt ismertem személyesen, a többieket nem. Tulajdonképpen bekerültem egy új társulatba. Ez akár gondot is okozhatott volna, de minden a legjobban sült el. Csodálatos, inspiráló emberekkel dolgozhattam együtt, akikkel úgy érzem, igazi barátokká lettünk, és fél szavakból is megértettük egymást. Olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akikkel közös a színházi világnézetünk. Egy nagyon koncentrált próbafolyamat zajlott Aradon, amely során lehetőségünk volt arra, hogy minden szögből, minden lehetséges helyzetben végigpróbáljuk a jeleneteket.”
Kovács Attila: Tündéri játék a világról a Thealter fesztiválon

2013.08.07

forrás: MASZK

Fesztiválelőzetesek, ajánlók - vegyesen

delmagyar.hu:
Horváth Csaba a 23. THEALTER díszvendége

szegedma.hu:
THEALTER - szegedi produkcióval nyit a színházi fesztivál
Pénteken startol a THEALTER Szegeden

szeged.hir24.hu:
Tekintés a jó színház felé
23. THEALTER Fesztivál

tiszatajonline.hu:
23. THEALTER Fesztivál

szeged.hu:
Ismét Szegeden találkoznak a szabad színházak
Nemzetközi kortárs színházi fesztivál kezdődik

fidelio.hu:
Kezdődik a szegedi THEALTER fesztivál

szegedkultur.hu:
THEALTER -program
Thealter 2013 - Interjú Balog Józseffel

kulturpart.hu:
A külföldi színházaké a főszerep Szegeden

szinhaz.hu:
Közeleg a 23. THEALTER Szegeden
Színház, zene, kiállítás - Közeleg a THEALTER!

szegedcafe.hu:
West-Balkán-tragédia az idei Thealteren
Pénteken indul az egyik legjobb színházi fesztivál Szegeden

port.hu:
THEALTER 2013

irodalmijelen.hu:
23. THEALTER Fesztivál színház, zene, kiállítás, akadémia – Szeged, 2013. július 19–27.

mandiner.hu:
Kezdődik Magyarország egyetlen rendszeres nemzetközi színházi fesztiválja

mno.hu:
Kezdődik a THEALTER Fesztivál Szegeden

hirado.hu:
Kezdődik a THEALTER fesztivál Szegeden

vmmi.org:
Színházi fesztivál egy karnyújtásnyira – Thealter Szeged

vajma.info:
23. THEALTER Fesztivál Szegeden: A Balkán kapcsolat

kronika.ro:
Szentgyörgyiek és aradiak a THEALTERen

kultura.hu:
Nemzetközi színházi fesztivál Szegeden

divany.hu:
Bond, Rakéta, Nemjuci: itt lehet a héten berúgni

2013.08.06

forrás: MASZK

Az oldal tetejére
 

2024 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció