Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Sajtószoba

 

Sajtószoba

Írások a fesztivalról

nyomtatható verzió

A Tiszatáj folyóirat 2015 júliusi száma

A Tiszatáj 2015 júliusi száma a THEALTER fesztivál történetét tekinti át tanulmányok, esszék és interjúk segítségével, és az issuu-n átlapozható vagy pdf-ben a tiszatajonline.hu oldalán itt letölthető.





2015.12.17

forrás: MASZK

Kovács Natália beszámolója a Színház folyóiratban

 „A színes programkínálat ellenére az előadásokat nézve mégis eluralkodott rajtam az egyhangúság érzése. Nem gondolom, hogy ez szervezésbeli hiba volna, inkább azt hiszem, a választékkal van probléma. Amikor kilenc napon keresztül naponta három-négy előadást nézek egymás után, az egyes alkotások egyre szembetűnőbb módon lépnek egymással párbeszédbe, miközben személyes befogadói türelmem is próbatételnek néz elébe, figyelmem kiélezettebbé és kíméletlenebbé válik. Így jutottam el a fesztivál végére odáig, hogy egyetlen aktuálpolitikával kapcsolatos poénon sem bírtam már nevetni, ráadásul – lett légyen bár szó vérlázító jelenségekről – nem haragot éreztem a politikusok iránt, hanem unalmat a látottak felett.
Ez nyilvánvalóan személyes és elfogult reakció részemről, de logikusan végiggondolva is problematikusnak tartom a helyzetet: nagy baj, hogy a véleményismétlés következtében a színházi közbeszéd keretei leszűkülnek. Egyre kevesebb olyan alkotó van, aki más problémákkal foglalkozik a színpadon, mint amit a mindennapi politika felkínál. Ez pedig azt sejteti, hogy a politika nem enged kilépni a saját maga szabta diszkurzív keretből, s miközben azt hisszük, hogy a kritikával gyengítjük, valójában erősítjük jelenlétét.”
Kovács Natália: Egy hang vagy saját hang?

2015.12.17

forrás: MASZK

A Revizor beszámolói

„Egyszerre félelmetes és nagyszerű ezt leírni: negyedszázados születésnapját ünnepli idén Magyarország legrégibb nemzetközi színházi fesztiválja. Az ember már csak ilyen: hasonló hír hallatán kényszeres összegzésbe fog, majd kisvártatva viszonyítani, hasonlítgatni, méricskélni kezd. Tudják: „bezzeg tőlünk kétszáz kilométerre nyugatra”, meg „ahhoz képest, hogy mekkora a büdzsé”, esetleg „amikor én még kissrác voltam”.
Egy átlagos, vagy mondjuk úgy, normális fesztivál esetében ezeket a lemezeket pörgetnénk, de a THEALTER nem hajlandó beállni a sorba: a szegedi Régi Zsinagóga kertjében állni látszék az idő. A szekér meg szalad. Nem magától persze, mert kellenek profi hajtók, akik mára megtanulták a túlélés mesterfogásait a szakadékok meg hajtűkanyarok között. Meg szükség van olyan fanatikus alakokra, akik a kátyúba ragadt kocsit olykor megtolják, máskor kirángatják a sárból.
És ami a THEALTER nagy szerencséje: ha nem is hosszú, tömött sorokban, de azért már ott állnak a szekér mögött azok, akik a következő években, évtizedekben jó eséllyel besegítenek majd akkor, amikor kell. Merthogy kelleni fog, abban biztos vagyok: ha van ennek a huszonöt évnek tanulsága, az talán az, hogy mindig elkel a segítőkész, dolgos kéz a THEALTER tágas, virtuális színházépülete környékén.”
Jászay Tamás: FOLYAMATOS JELEN - 25. THEALTER, Szeged / 1-3. nap

„Ugyanakkor nem érdektelen, hogy 25 éve, ennek az emlegetett Mohácsi rendezte előadásának az évében indult a szegedi THEALTER, akkor még nemcsak a kőszínházakon kívül lehetett veszetten útkeresni, hanem itt-ott még belül is – az akkori kaposvári társulat összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben volt, mint a mostani k2. Még (már) létbiztonság volt, amibe a legbátrabbak biztonsága (főleg korábban) ugyan nem tartozott bele, és ettől valójában mégiscsak ócskább volt az a létbiztonság.
Most csak létbiztonság nincs, amire a k2 minden munkájával fittyet hány. Ezt nagyon lehet szeretni és ez minden általam látott előadáson jön is át ez a felvetett fejű vagányság. A Stúdió K-val jól mutatnak együtt a színpadon – túlélőművészek, ha találkoznak, ugye. Jó nézni a kócos anarchizmust, ami ügyesen kibabrál a hivatalnokvilággal – színházba szórakozni járunk –, miközben pillanat alatt összerántják a drámát: ehhez az apához képest a fiatal jegyespár önként lemond a szabadságáról, tekintettel az államérdekre. Nézem, és tényleg fejbe vág, hogy ezt éljük, az úgynevezett szabadságba született generáció ideológiákat keres és pénzes állást. Az értelmezésük, a játékuk igazsága elfedi a néha túltolt káromkodást, ahogy azt kommentálják is, a bátorságuk megnyerő – vártam is, hogy nadrágügyben előálljanak valami ütőssel (nem, nem kalapácsra gondolok), ha már Dürrenmatt végül elfelejtette, pedig jól előkészítette. Ahogy az előadásvégi Odoaker-jelenetet nagyon lehet szeretni, így lép egyik birodalom a másik nyakára: amikor az emberek szemtől szemben állnak, kiderül, nincs tere a hősies, szoborhazug hatalommutatványnak.”
Proics Lilla: KÖZÉPIDŐ - 25. THEALTER, Szeged / 4-6. nap

„A 25. THEALTER utolsó három napjában sem hagy alá a pörgés, premier és tréningbemutatók mellett olyan előadásokat tartogat a zárás, amelyek joggal válnak azonnal közönségkedvencekké, a fesztivál következő kiadásáig kitartó színházi élményeket és energiát adva.”
Kovács Bea: IDŐ VAN! - 25. THEALTER, Szeged / 7-8-9. nap

2015.12.17

forrás: MASZK

A romániai Játéktér beszámolói

„Thealter, harmadik felvonás, k2 Színház. A többnyire a Kaposvári Egyetem színészképzéséről származó, jelenleg Budapesten állandó társulatként működő, immár ötéves, de mégis pimaszul fiatal (vagyis kábé velem egyidős) csapat a fesztivál díszvendége, ezért a hét folyamán mindhárom idei bemutatójukat eljátsszák, a fiúk – a rendezők: Benkó Bence és Fábián Péter – pedig workshopot is tartanak. A három előadás időrendi sorrendben a fesztiválon: Bakfitty, Züfec, Apátlanok. Első ránézésre talán nem úgy tűnik, de ezek az előadások nyomokban    Dürrenmatt-, Bulgakov- és Csehov-darabokat tartalmaznak.”
Adorjáni Panna: Röhej és rettenet

„A fesztivál első napján két olyan előadást nézek, amit már láttam. Az egyikre azért ülök be ismét, mert hírlik, hogy dolgoztak még rajta, és kíváncsi vagyok, hogyan változott. A másodikra pedig azért, mert az első megnézés után teljes zavarban távoztam a színházból. Ez a második esélyek napja, ugyanakkor lehetőség a mélyebb megértésre. Akkor is, ha a végső ítélet kimenetelét közvetlenül nem befolyásolja, az értelmezés árnyalását annál inkább. Az elsőről, a Bojan Jablanovec rendezte Manipulációkról végül úgy érzem, nem tudok többet mondani, mint amit a TESZT kapcsán a Színház folyóirat augusztusi számába írt kritikámban megfogalmaztam. Alább viszont a második előadás, az újvidéki Bánk bán újranézésének eredménye.”
Adorjáni Panna: Idegennek lenni

„A Bolondok hajója anélkül beszél arról, hogyan is állunk, mi emberek, hogy bántana, agresszívvé válna vagy ujjal mutogatna. Érzékenysége egyszerre gyönyörű és borzalmas.”
Adorjáni Panna: Háborúk

„A The Who polgárpukkasztóan lázadó, örökzöld slágere, a My generation szól, miközben három ország hét színésze, műanyag bébikkel a kezükben, sorfalat áll egy hatalmas fekete fal előtt. Bojan Jablanovec szlovén rendező koprodukciós előadásának indítása máris kellően punk és arcba mászó, és bár a Manipulációk plakátján ott virít a tizennyolcas karika is, a színházi forradalom mégis eléggé szelídre sikerül.”
Kovács Bea: Lightos lázadás

2015.12.16

forrás: MASZK

A Délmagyarország és a delmagyar.hu írásai

„Amikor 1991 augusztusában a Szegedi Szabadtéri Játékok támogatásával először megszervezték a Szabad Színházak Nemzetközi Találkozóját, az egyik alapító – ma művészeti vezető és MASZK-elnök –, Balog József így fogalmazott lapunkban: „E csoportok szabad emberi közösségek, amelyek arra szövetkeztek, hogy a színházi munkamegosztás hamis alternatíváit elvetve az egészet, a teljes színházat megteremtsék, s annak minden részében, a társulatépítéstől a rendezésig, a színészi játéktól a színészpedagógiáig részt vállaljanak. A színház mint a művészi megtestesülés misztériuma csak így, a totális átjárhatóság állapotában töltheti be közösségi és individuális szerepét. Az együttesek nagy része az európai színházi tendenciákat követi, amelyben egyre inkább elveszíti szerepét a szó, és a kifejezés az egyre expresszívebben mozgó és jelentő testbe és táncba költözik".”
Kiss Tímea: Világok találkoznak a 25. THEALTER-en

„A THEALTER nyitónapján, pénteken vastapssal ünnepelte a közönség a kisszínházban az Újvidéki Színház művészeit, akik Urbán András rendezésében igazi kortárs drámaként adták elő Katona József Bánk bánját. Az előadás végén azt kérték a publikumtól: akkor hagyják el a nézőteret, amikor olyan dolgokat sorolnak fel, amelyek ha bekövetkeznének az országban, külföldre távoznának. A legtöbben akkor álltak fel, és mentek ki, amikor az ország kilép az Európai Unióból következett a felsorolásban.”
Bárkibármikor után Bakfitty

„Letapossák a salátát! Csoportokban ülnek! Átmennek a sárgán! Hülyeségeket kérdeznek! Rosszul öltözöttek! Amióta kitört a vakáció, elárasztották a gyerekek az utcákat - panaszkodnak a Klauzál téren fennhangon a szentesi Horváth Mihály Gimnázium egykori diákjai.”
Kiss Tímea: Ahol a szabadság a rend - fiatalos poénok a Klauzál téren

„Mindig érdekes a közönség reakciója. Ritkán, de az is előfordul, hogy a publikum visszafogottabb, nem nevet annyira, mint megszoktuk. Olyankor kicsit megijedünk, biztosan bennünk van a hiba, mert egy vígjátéknak mindig mércéje, mennyire nevetnek rajta az emberek, mennyire jönnek a darabbal. Szerencsére a végén mindig nagyon tapsolnak – avat be a műhelytitkokba Hevér Gábor, aki bár Szegedről indult, alig játszott itt.”
Hollósi Zsolt: Igenis, miniszterelnök úr! - válságkomédia áthallásokkal

„A sok előadás közül kiemelkedett a fesztivál díszvendége, a tehetséges fiatalokból álló k2 Színház három produkciója. A Stúdió K-val közösen, mai olvasatban előadott Dürrenmatt-dráma, a Bakfitty címmel játszott A nagy Romulus többek között a bürokrácia és a hatalom kacagtató kifigurázásával hatott. Az aktuális poénok közül az „örüljön, hogy vasárnap is nyitva tartunk" szólt talán legnagyobbat. A k2 csapatának Szkénével közös Züfec című fergeteges előadását nemcsak a nyitott nézőknek, hanem a közpénzből selejtet gyártó önelégült színházcsinálóknak is ajánlani lehetne.”
Tojáshéjakkal zár a 25. THEALTER

„A rekordok fesztiváljaként emlékezhet a 25. THEALTER-re a házigazda MASZK Egyesület: soha ennyi néző nem volt még kíváncsi a szegedi Szabad Színházak Nemzetközi Találkozójára. A kilencnapos, 14 szegedi helyszínen közel 70 programot kínáló fesztivál szombaton díjkiosztóval zárult. Az ünnepségen Balog József, a THEALTER művészeti vezetője elmondta: extrém fesztivált zártak, soha ekkora érdeklődés és ilyen forró időjárás nem kísérte még a programokat.”
Kiss Tímea: Minden rekordot megdöntött a 25. THEALTER

2015.12.16

forrás: MASZK

A tiszatajonline.hu beszámolói, interjúi

„A Régi Zsinagóga kert lassan megtelik közeli, távoli, évente egyszer, vagy csak itt látott ismerősökkel. Mindenki baráti üdvözlettel, a 25. Thealter Fesztiválhoz illő izgatott várakozással fordul a megnyitó beszédek frappáns, vagy épp elmélyülten összegző szólamai felé, míg titkon alig várja, hogy a szlovén-magyar-szerb-román koprodukció végre megpróbálja befolyása alá vonni.”
Drubina Orsolya: We can start

„Vége az énközpontú, lelki mélységeket és személyes problémákat terítékre tevő, de még inkább a formajátékban elmerülő alternatíváknak, az értelmes színház (mindegy, hogy kő-, vagy sem) ma csakis azokról a kérdésekről szólhat, amelyek nap mint nap, társadalmi méretekben hazugságokkal itatják át az életünket.”
Ibos Éva: Ami égető

„Van, akitől azt kapjuk, amit megszoktunk és vártunk, van, aki tiszta lappal indul, mert most ismerjük meg, de olyan együttest is láttunk a Thealter Fesztiválon, amelyik önmagához képest mutatott valami mást. Például a Metanoia.”
Ibos Éva: Kicsit másképp

„Miénk most a szemközti, Nyári-ablak. Grecsó Krisztiánt idézve, egy estére mi is úgy ülhetünk a Régi Zsinagóga fülledt termében, ahogy a szülőket illik szeretni: feltétlenül, kétségbeesve és szerelmesen. A szöveg természetesen igen erős érdeklődésre ad okot, de mit kezdenek mindezzel a fiatalok?”
Drubina Orsolya: Keresetlen monológok

„Az utóbbi években mi, újságírók gyakran faggattuk a fesztivál vezetőit a megújulásról, ők meg rendre, türelmesen elmondták, hogy ez nekik is föltett szándékuk, és folyamatosan rajta vannak. És tényleg, már évek óta fújnak az új szelek, és, ha az apró elmozdulásokat eddig nem vettük volna észre, az idén már mindenkinek kiszúrta a szemét.
Rengeteg a fiatal alkotó és a megfiatalított műfaj, a legszembeszökőbb az új cirkusz, ami már úgy hiányzott, mint egy falat kenyér. Jó ideje a manézsban is nagy fellendülésnek vagyunk a tanúi, legtöbbünk csak a tévén keresztül, a szerencsés kevesek (például) a Trafó előadásain tapasztalhatják, hogy a műfajnak igenis vannak szerelmesei, tehát, mint kortárs kísérletező előadó művészetnek, az új cirkusznak is helye van a Thealter Fesztiválon.”
Ibos Éva: Mozgásban

„Az idei Thealternek a k2 Színház a díszvendége, ez a státusz inkább az őszülő tekintélyekhez passzol. Hogyan viselitek a megtiszteltetést?
B.B. Nagyon örültünk neki, de meg is lepődtünk. Ezt a helyzetet jó lehetőségnek tartjuk arra, hogy három előadásunkat láthatják a nézők, szétszedhetik, kritizálhatják. Mi sem tudjuk a tutit, nem vagyunk olyan nagyon régóta benne ebben a szakmában. Ez egy provokatív helyzet, amiben meg kell mutatnunk, hogy hol tartunk éppen. Kitettük az asztalra, amink van, nincs kibúvó, csak három előadás, amiről lehet beszélgetni. És ez nagyon-nagyon jó.”
Ibos Éva: Ez egy provokatív helyzet

„Az Apátlanok második felvonása, az elanyátlanodott első után, mégis rendelkezik valamilyen sajátos örvényléssel, a befogadókat olyan sokáig őrlő szenvedély érzékletes megjelenítésével, hogy a végzetessé váló Platonov– Szofja Jegorovna viszony befejezésére az embernek tényleg elmegy a kedve mindenféle titkos románctól, esetleges megfeleléstől, unaloműző lelki válságtól, és szeretne inkább hasznosabbnak ígért élettörténetekhez kezdeni.”
Drubina Orsolya: „Nem veszik hasznunk, érted ezt?”

„Azok is ismerik, akik nem, ő az, aki görkorcsolyával gurul be a Thealter előadásaira. Az idén is mindent látott, hiszen csak így tudta másodmagával levezényelni a Kritikus Szekció napi beszélgetéseit. Egy ilyen kötelező program után ültünk le kávézni Proics Lillával, akit az első percekben hullafáradtnak láttam, de aztán, ahogy kezdtünk belemerülni a színházba, kérdésről kérdésre élénkebb és koncentráltabb lett.”
Ibos Éva: A Thealter valahová tartozást jelent

2015.12.16

forrás: MASZK

Kérchy Vera összefoglalója az Apertura Magazinban

„Kerek évfordulóval, negyed évszázados születésnappal ünnepelt idén a szegedi alternatív színházi fesztivál, a Thealter. S pont mint egy érett, magabiztos, jóképű ifjú színész, egyaránt villantott markánsan kirajzolható karaktereket s meglepő új fordulatokat, a változás és megújulás frissességét. Az előadások a visszatérő meghívottakkal (Pintér Béla, Szőke Szabolcs, Horváth Csaba), a nemzetközi színfoltokkal és különösen a balkáni szerelemmel (Urbán András), az egész napos rendezvények (workshopok, kritikusi beszélgetések, délutáni utcaszínházak, kiállítások, koncertek) és az esemény levegője, a mindig rekkenő júliusi hőség, az ismerős arcok a szervezők (és egy nagyrészt illetően a közönség) között, „balog” tőmondatai és az immáron tökéletesen olajozottá vált szervezés rajzolták ki a karakteres arcél vonalait, miközben a látottak tartalma, a régiek megújulási képessége és az új meghívottak ismeretlen színárnyalatai gondoskodtak a lüktetésről, a pulzusszám be-bepörgetéséről.”
Kérchy Vera: Fesztivál tortaszelet

2015.12.16

forrás: MASZK

Dohy Anna összefoglalója az Ellenfény.hu-n

„A független színházak legnagyobb magyarországi fesztiválja idén is számos méltán elismert produkciónak adott otthont. A hazai előadók mellett külföldi társulatokkal is találkozhattak a nézők: a Niv Shienfeld and Oren Laor Dance Projects Izraelből érkezett. Bolondok hajója című előadásuk három, fizikumában és szellemiségében is teljesen eltérő, egymástól elszigetelt karaktert mutat be. A táncosok fokozatosan lépnek kapcsolatba egymással, fokozatosan merészkednek ki saját világukból, és tárják föl az alkalmazkodni nem tudó személyiségek találkozásában rejlő feszültségeket. Mindannyian igénylik a figyelmet, a probléma csak az, hogy egyikük sem túl jó a figyelem viszonzásában. A darab humoros, játékos szellemiségének köszönhetően hálás közönségre talált a fesztiválozók között, és jól illeszkedett a magyar táncelőadások többnyire szintén könnyed sorába.”
Dohy Anna: Színház a nyárban

2015.12.16

forrás: MASZK

Tóth Emese írásai a memoriaonline.hu-n

„Ha valamit haza lehet vinni és sokáig emésztgetni a számos megkapó, már-már a hibátlan felé közelítő előadásból a 25. THEALTER Fesztiválról, akkor az egyik egyértelműen a k2 Színház Züfec című előadása lesz. Egy okos, látványos kabaré, de valahol a legkomolyabb és legszomorúbb darab, amit valaha láttam.”
Tóth Emese: Megszólnak vagy megszöksz?

„Szegeden a 25. THEALTER Fesztiválon idén egyértelműen a Kohlhaas című előadás volt az egyik legmaradandóbb. Vérbeli, vaskos történelmi dráma, amely megosztó és számos olvasata létezik. Hegymegi Máté, Horváth Csaba tanítványa olyan ötletesen nyúlt a darabhoz, hogy gyakorlatilag egyszer s mindenkorra a néző fejébe égette a műben felmerülő kérdéseket. Mert – az ismert közhellyel élve – aktuális, kérdésfeltevései azonban történelmi eseményektől is függetleníthetőek, emberiek, az emberi döntéskészségről szólnak.”
Tóth Emese: Az önbíráskodás reneszánsza

„Kedvem lett volna nekem is felszaladni a színpadra, hogy miután jól megölelgettem Jonas Lopest és Lander Patrick-ot, végigölelgessem a Norman Rockwell festményein szereplő alakokat kenterbe verően zakkant statisztákat, amiért megcsinálták a THEALTER Fesztivál egyik legemlékezetesebb záró képét. Valahogy így kell kinéznie egy fesztivál-finálénak.”
Tóth Emese: Üsd a tenyered!

2015.12.16

forrás: MASZK

Tompa Andrea írása a Bánk bánról a Magyar Narancsban

„Az előadás utolsó jelenete felszólítás: nekünk, nézőknek, ha belemegyünk a játékba, akkor kell elhagynunk egyenként a nézőteret, amikor a színpadon olyan eseményeket neveznek meg, ami miatt már tényleg elhagynánk a hazánkat. Ők szigorúan Jugoszláviáról beszélnek, mondják, miközben persze minden mondat – az euróárfolyamtól az etnikai zavargásokig (én ekkor távoztam), az EU-ból kilépésen át a NATO-bombázásig – minden a „mi” történetünk lesz, lehet. A valóság és a színház súrolja egymást, mérkőzik, hisz Szegeden vagyunk, tőlünk pár kilométerre épp aznap mutatják be a próba-szögesdrótot, a menekültek érkeznek, dúl a plakátháború. Szorongásainkat kihangosítja a színpad.
[...]
Itt viszont, a szegedi Thealter független fesztivál figyelmes, játékban is partner közönsége lassan kiüríti a termet, a színész hangja az előcsarnokban kihangosítva még bejelenti az utolsó csapást: bombáznak. Múlt? Jövő? A csodaszarvas-legendától, a magyarok bejövetelétől a terem végső kiürítéséig, katartikus, tenni vágyó békétlenségünkig nagy utat tettünk meg.”
Tompa Andrea: Idegenek és gyűlölők

2015.12.16

forrás: MASZK

Az Irodalmi Jelen beszámolói

„Talán akadt már olyan rajongója az irodalomnak, aki némi legális tudatmódosító hatása alatt arra gondolt, hogy a popularitásnak fityiszt mutatva eltáncol egy novellát, esetleg egy egész kötetet. Csak szólt a fejében a zene, és futott agyában a szöveg, aztán nem lett belőle semmi, legfeljebb egy nagy közös nevetés. Valami hasonló történt a Molnár Csaba által színpadra vitt Dekameronnal, amely maga volt a tudatmódosító, és elég távol került Boccaccio alapművétől. Ráadásul a táncosok szó szerint maguk mögé hajították a novellaciklus Európa Diákkönyvtár sorozatban megjelent kiadásait, de a populáris kultúra és maga a tánc is megkapta a magáét.”
Boldog Zoltán: Irodalomból peepshow

„Az Újvidéki Színház a szegedi THEALTER Fesztiválon a Bánk bán című előadásával azt üzente, hogy Katona József darabja a színpadra alkalmatlan, a magyar nemzettudat problémáinak felvetésére azonban kifejezetten alkalmas.”
Boldog Zoltán: Kiröhögjük-e a hazánkat?

„Voltaképpen nyolc monodrámát láthatott a néző, amelyek – mint a novellafüzér darabjai – nincsenek közvetlen kapcsolatban, együttesük mégis többet jelent: merítésükben is átfogó képet adnak híres íróink szerelmi életéről. Ez a kép pedig hol megejtő, hol szánalmas, hol felháborító, hol esendő, hol meghökkentő. Az író is csak ember, a szerelme is sokféle. Szerelme (szeretője) pedig egy másik ember – saját gondokkal, problémákkal, érzésekkel. A Szemerét megformáló, erősen szegedi kötődésű Keserű Imre – a KIMI színészmesterség és művelődéstörténet tanára – rendezte előadástól most csak ezt a másikat kaptuk, a szeretett lények szemszögét.”
Bíró-Balogh Tamás: „Írót szeretőnek tart az ember”

2015.12.15

forrás: MASZK

Petró János napi színházcédulái a SzegediLap.hu-n

„Annamari tizenöt éve lett önkéntes, szülői engedélye volt arról, hogy „nemszázas” művészekkel éjszaka Szeged utcáin mászkálhat. Első feladata testhez álló volt, a Sardaffas, a hímboszorkány – A lidérc, mint a megvilágosodás című beregszászi darabban szereplő párhetes malacot őrizte, kergette naphosszat a Laposon. Julcsival az első sorban ültünk, Szűcs Nelli éppen az ölünkbe szülte meg Trill Zsoltot, odapottyantotta elénk a homokba, méhlepényestül. Még egy-két év és Julcsi is ott ült a Zsina udvarán. Feleségem festette ki az előteret, a falra írt Tolnai Ottó idézetet én választottam. Ez a 25 év meghatározta családunk első 30 évét is. Gyerekeimnek csak ugyanezt az iskolát adhattam, színház az első sorból: Metanoia, Rakétabázis, Kapolcs és Beregszász, Shakespeare Fesztivál. THEALTER.”
Petró János: Az első 25 év...

„Mert annak ellenére, hogy több sajtótermék is az újvidéki Bánk Bán fesztiválindító szerepével próbált figyelmet kelteni, valójában az első előadás a Manipulációk volt. Megértem és tisztelem a szervezők immár évtizedes erőfeszítéseit, mellyel életben tartják a fesztivált, de személy szerint engem borzasztóan bánt és elszomorít, hogy „újságírók” a Thealter és a botrány szavak közös használatával kreálnak azonnal a szemétbe dobható cikkeket gyors és nagyszámú klikkelés reményében.”
Petró János: Egy laptoptáskányi könyv

„És ennek a három szent őrültnek a csónakját, Sascha Engel, Anat Grigorio és Uri Shafir, miféle szél sodorhatta éppen a szegedi Régi Zsinagógába? Egy egész világ evickél lélekvesztőkön kormányos és kapitány nélkül a bolondok szigete felé, Európa felé, amely éppen úgy sodródik a világban tudattalanul, mint a feléje tartó csónakok. Akkor most nevessünk, vagy sírjunk? Mert az előadás alatt mindkettő lehetőség megadatik.”
Petró János: A bolondok hajója

„A hosszú monológokkal széthúzott első felvonás éppen csak megtizedeli a nézőket, a többség kíváncsi a folytatásra. És igazuk van, a második felvonás már sokkal ritmusosabb, dinamikusan halad a végkifejlet felé. Nehéz ilyet mondani egy majdnem négyórás előadásra, de szinte már elkapkodottnak is tűnhet. Szép és egyszerű Horváth Csaba világa. Amint megszokjuk, teljes jogú részesei lehetünk a játéknak. A Bűn és bűnhődés óriási munka,  fizikailag és lelkileg is. Sokat kivesz színészből és nézőből egyaránt. De abban talán mindenki egyetért, hogy ezt mindenképpen látni kell.”
Petró János: Az utcában megrekedt a szörnyű hőség...

„Az egész előadás talán legszebb, legüdébb öt perce a hadügyminiszter monológja a belügyminiszter asszonyhoz, miszerint akkor baszdmeg most menjek oda egy halászhoz és mondjam neki, hogy... és csak mondja, mondja, kibújva saját ostobasága mögül, pár percre az egyetlenné válva, aki teljes biztonsággal átlátja a birodalom helyzetét.”
Petró János: Mit adtak nekünk a rómaiak

„Kötelező leírnom, hogy Hegymegi Horváth Csaba tanítványa, kétségtelenül a legkiválóbbak közül. Színháza mégsem mondható fizikai,- vagy táncszínháznak, bár tagadhatatlanul a fizikai színház adja az előadás sziklaszilárd vázát, amelyre Gábor Sára szövegadaptációját olyan mesterien húzzák rá, mintha ezer éve gyakorolnák már a "színházcsinálást". Nem keresek rájuk, nem idézek wikipédiát, mert tudom anélkül is, hogy szemtelenül fiatal emberekről van szó.”
Petró János: Ezek nem az én lovaim

„A Metanoia Színház a Thealter Fesztivállal egyszerre ünnepelte, ünnepli huszonötödik születésnapját. Gazdag év volt 1990 a város kulturális életében.”
Petró János: A szépség labirintus

„Molnár Csaba Dekameronja napjaink történeteivel éppúgy megnevettet, elgondolkoztat és csodálatra késztet. Pajzán elemeivel éppúgy evickél a pornográf és a megkapóan szép testiség határán. Ha lenne időnk ebben a rohanó világban, mi is szívesen elvonulnánk, hogy a négy táncos tíz nap alatt kibonthassa nekünk vágyaik száz történetét. Milyen boldog tíz nap lehetne az. Talán a fekete hattyúnak is több mint 2 perc jutna a Hattyúk tavából. Mert pont ilyenek a mi vágyaink is, hattyúk szeretnénk lenni, de spiccelni már nem tanított meg senki. A pestis pedig itt tombol városunk kapuinál.”
Petró János: A szerencse kedvez kirándulásunknak

2015.12.15

forrás: MASZK

Papp Tímea összefoglalója a fidelio.hu-n

„A 25. THEALTER előadásai a közönséget egyenlő félként, gondolkodó partnerként kezelték. Nagykorúsították, nem akartak kész válaszokat adni, hanem nyitva felénk, kétoldalú kommunikációra hívtak.”
Papp Tímea: Ahol a nézőt komolyan veszik

2015.12.15

forrás: MASZK

A prae.hu tudósításai

„A közös éneklés után, már nincs alkalmam ilyen megoldásokra figyelni, mert valamiért elragad magával Anat Grigorio testének kacérsága, magabiztossága, és csodálatot veszek észre magamban: hogy tud valaki saját fizikai lényének ennyire ura lenni, ilyen erős lábakkal ilyen stabilan állni ezen a földön – szó szerint. Az iránta táplált szeretet-figyelmem pedig áttevődik az előadás egészére, és azon kapom magam, hogy tátott szájjal, saját magamról megfeledkezve bámulom az egy masszává tömörült három testet.”
Győrfi Kata: Ide bárhonnan lehet érkezni

„A fesztivál felhozatalából hozzám eddig legközelebb álló előadás a Hegymegi Máté rendezte Kohlhaas. A 3. TITÁNium Szemle Szkéné-díjas előadása, ami a Szkéné Színház, a Zsámbéki Színházi Bázis és a MASZK Egyesület révén jött létre. Hegymegi Máté Horváth Csaba tanítványa, színész, koreográfus, rendező, és gyarapítja a kritikusan gondolkodó magyarországi, fiatal alkotók körét, akik iránt – a beszélgetésekből megtudtunk – nagy odaadással és érdeklődéssel viseltetik a szakma is. Az előadás több szempontból egy üdítő, és súlyos látvány, tapasztalat és élmény volt. „
Győrfi Kata: Attól a valamitől független

2015.12.15

forrás: MASZK

A Szeged.hu tudósítása a megnyitóról

„– Mitől lesz emlékezetes ez a nap, 2015. július 17.? Hallhattátok a dudálást a városban: a kamionos countrytalálkozó elkezdődött. Újratemetnek Budapesten egy szibériai idős asszonyt Petőfi Sándor néven... Volt még valami a tarsolyomban, mert háromnak kellene lennie, mint a mesében, de ezt a harmadik emlékeztetőt elfelejtettem – így kezdte köszöntőjét Balog József, a Thealter fesztivál... Mije is? Apukája? Minarik Edéje? Arca? Vagy egyszerűen csak Balog Józsefe? Valószínűleg ez utóbbit választaná. – Húzzuk be hát a harmadik helyre, mert a bronz is szépen csillog: a 25. Thealter fesztivál megnyitóját.”
Garai Szakács László: Történések 1991-ben és napjainkban


2015.12.14

forrás: MASZK

Formanek Csaba írásai a Dróton

„A THEALTER nekem személyesen mindig is a gyökereket jelentette, és ha van színházi találkozó Magyarországon, ahol akkor is jó nézni és jelen lenni, ha az adott előadások éppen nem nyűgöznek le, ahol a produkcióknál valóban fontosabb a közeg, fontosabb a 25 év alatt generációk közös eseményévé lett együtt létezés, akkor az minden bizonnyal ez a fesztivál. Mert a program minden évben hullámzó. Sosem lehet tudni, hogy amire bemész, az életed legfontosabb előadása lesz, vagy pedig 20 perc után menekülsz a nézőtérről. Sztárok ide, profizmus oda, alternatíva amoda, a THEALTER nem alkuszik: szabad marad, nem elégíti ki az ízlésükre utazókat, nem ringat illúzióban, nem szeretne tetszeni, nem kínál megoldásokat.”
Formanek Csaba: A hírnök letérdepel – THEALTER-napló 1.

„Mindannyian hatalmasok vagyunk. A magunk módján. Életünket átszövi a felelősséggel való élés,  nem élés, visszaélés bonyodalmas viszonyai. Egyetlen rossz mondattal, tekintettel, egyetlen elhibázott döntéssel, megalkuvással, félrenézéssel, beletörődéssel megváltoztathatjuk a környezetünk, a világ egyensúlyát. Nagyon könnyű korrupttá válni, és nagyon nehéz kivergődni belőle. Nekem sosem sikerült megfelelően kinyitni ezt az összetett világot a színpadon. Vagy túl egyszerű maradt minden (és ilyen módon propagandaszerű), vagy túl bonyolulttá vált (és elvesztünk a hangsúlyok között). Maradtam hát a személyes történeteknél.
Az elmúlt napokban négy előadást is láttam a THEALTER-en, melyek egészen különböző megközelítésben próbáltak közéletünk és közérzetünk kérdéseiről beszélni. És kezdem megérteni általuk, hogy én hol ronthattam el, amikor hasonlóval kísérleteztem.”
Formanek Csaba: Az állampolgár válsága – THEALTER-napló 2.

„Az unalom a színházzal jár. Természetes reakció, hogy az eseményekbe nem eléggé bevont nézőre (ahogy a közéletből kirekesztett állampolgárra, vagy a saját életében nem eléggé érdekelt egyénre)   tehetetlenségében rátelepszik az apátia, egy érdektelen, közömbös létállapot. Ahogy az életben is, ha nem érzünk elég erős hívást, nem megyünk. Ha túlságosan ránk akarnak tukmálni valamit, elfordulunk és elzárkózunk. A nézőtéri szék fogságában a nézés kényszerére döbbenünk. Ha nem tetszik valami, és kifáradunk a bosszankodásban, unalomba burkoljuk magunkat.”
Formanek Csaba: Mindennapi unalmunkat add meg nekünk ma

„A szentesi Horváth Mihály Gimnázium rendszeres fellépője a THEALTER fesztiválnak. Szeged utcáin és terein idén immár tizedik éve láthatjuk a középiskolások közéleti témákat feszegető helyzetgyakorlatait, etűdsorait. És az emberek jönnek, nézik őket, nevetnek, sokszor bólogatnak, és talán még el is gondolkoznak valamin, mielőtt tovább róják polgári sétájukat a Kárász utca fagyizói között. A szentesiek színháza mindig politikai. És mindig arról szól, milyen nyomokat hagy rajtunk, hogyan nyomorít meg a hatalom nyelvi-szellemi vetítőgépe. Tréfát, gúnyt űznek ebből, bemutatják, hogyan tesz tönkre körülöttünk mindent a hazug valóságok ránk- és magunkra erőltetése.”
Formanek Csaba: Az igazi élő színház veszélyes

2015.12.14

forrás: MASZK

Beszámoló a Büntetés-végrehajtási Szervezet honlapján

Ősbemutató a Szegedi Fegyház és Börtön színpadán
„A valahova tartozás krédóját, Eriek Verpale flamand író "Olivetti 82" című drámáját adta elő Bellus Attila színművész, Dégi János rendezésében július 23-án. A Dankó Pista Fesztivál és a THEALTER rendezvényeinek részeként a Szegedi Fegyház és Börtön kultúrtermében előadott darabot civilek, dolgozók, és elítélek együtt tekintették meg..”

2015.12.14

forrás: MASZK

Véget ért a fesztivál

librarius.hu:
THEALTER-közönségdíjas az Igenis, miniszterelnök úr!

origo.hu:
Megéri viccet csinálni a politikából

szeged.hu:
Thealter: közönségdíjas az Igenis, miniszterelnök úr!

7ora7.hu:
Bemutatókkal és díjátadóval zárult a jubileumi THEALTER

szegedma.hu:
Bemutatókkal és díjátadóval zárult a jubileumi THEALTER

2015.12.13

forrás: MASZK

Bemutatókkal és díjátadóval zárult a jubileumi THEALTER - SZAKMAI BESZÁMOLÓ az NKA számára, 2015. december

A támogatás összege: 3 millió Ft, a pályázat sorszáma: 3707/12225. A szakmai beszámoló innen tölthető le (pdf, 10 MB).

2015.12.08

forrás: MASZK

Az oldal tetejére
 

2021 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció