Radó Lili: Két koporsó, két nővér

Két mikrofon.

Egy koporsó.

Pár szétdobált vodkásüveg.



Hosszan elhúzódó sejtelmes zene és még talán annál is sejtelmesebb fények, no meg egy testvérpár.

Ezzel a pár mondattal körülbelül le is festettem azt a látványt, ami az egész darabot végigkíséri.

A THEALTER nyitó darabja tökéletesen szemlélteti, hogyan alkoss valami maradandót minimalista térben egy bravúros dialógussal.



Csak úgy pörögtek az események, vallomások. Szerelmi bánat, elfojtott és kevésbe titkolt depresszió, halál és hiábavaló, reményvesztett élet.

„Elfojtott minket, mint gyom a füvet” – hangzik el az egyik főszereplő szájából.

Letisztultnak ugyan letisztult volt, ám annál inkább kétségek között hagyta a nézőt, nem is egyszer. Kitől jött a koporsó? És vajon mi lehetett a célja mindezzel? A végén nem csak jelképesen, de valójában is hasznát vették?



És akkor most kinek lenne több gyónni valója? Bár ezt a kérdést nem tették fel, ott lebegett az egész darab fölött. Több kérdésre a nézőnek kellett megtalálnia a választ, és miközben a karakterek precízen kidolgozottak voltak, néha ők maguk se tudták, mit miért, kinek vagy minek a hatására tesznek.

Egy jelenet különösen megfogott, amikor az egyik főszereplő tervbe veszi, hogy a templomban fogja mostantól keresni életének (az alkohol lelkes fogyasztásán kívül) egyetlen megmaradt örömforrását, a szexet. Méghozzá hatvan, na jó, legfeljebb hatvanöt éves férfiak ágyában, ám ez nem kevés gyakorlást igényel. Így aztán testvérét kéri meg, hogy segítsen, és játssza el a kiszemelt „férfit”. Amikor kinyitja a száját, mindenki meglepetésére csak egy dörmögő férfihang hagyja el a torkát, a lenyűgöző hangjáték perceken át tart.



Egy elszegényedett család, egy boldogtalan, de legalább házas, és egy még boldogtalanabb, de még csak nem is férjezett asszony, négy halott (bár az egyikről ők maguk se tudják, hogy meghalt-e), egy k... alacsony férj, három gyerek és két koporsó. Ez a Nővérek gyorsmérlege.

(Caroline Harding: Nővérek)

Fotók: Thealterphoto2017