Dohy Anna: Törésvonal

Kata története egy égetően aktuális és kellőképpen kibeszéletlen problémára világít rá: a válás és a vele járó traumatikus élmények sorozata rengeteg gyerekkort tesz tönkre, frusztrált tinédzsereket hagyva maga után, akik hamarosan kiábrándult, a hosszú távú párkapcsolatokban hinni képtelen felnőttek lesznek, és újratermelik saját gyerekkoruk tragédiáját.



A darab leleményesen, olykor humoros, máskor komoly eszközökkel építi fel a gyermeklélektan ismert kliséit, csakhogy ennél nem is igazán megy mélyebbre. A szülők okai nagyrészt feltáratlanok maradnak, és a gyerekes dühön és a vele karöltve járó bűntudaton túl – mely a darab koncepciója szerint egyenes út a neonáci ideológiákhoz – Kata sem ássa bele magát mélyen a miértekbe.



Jól megformált a két szélsőséges fiatal srác figurája is, de a rasszista ideológia felépítésében komoly logikai hézagok tátonganak, és ahelyett, hogy egy hitelesen felépített gondolatmenetet követne végig a darab, a két srác végül elállatiasodott, démonizált szörnyeteggé válik, akiknek csak mutatóba marad egy-két szerethető és emberi tulajdonsága.



Mindezek ellenére a darab élvezhető, és kiemelkedő színészi pillanatokban sincs hiány. A történet gyengeségei közül talán csak a végkifejlet ügyetlenségén tudok nehezen túllépni: (spoiler!) kiderül, hogy Kata, aki maga is megszédült a rasszista ideológiáktól, mindkét szülői ágon zsidó felmenőkkel bír. Ettől persze kénytelen felülbírálni korábbi nézeteit és szembenézni saját dühének tulajdonképpeni forrásával. Woody Allennel élve – Istenem, ha minden ilyen flottul menne!

(Mentőcsónak Egység – FÜGE Produkció: Újvilág)

Fotó: Thealterphoto2017