Elefánti Emma: Táguló körök

Egy darab, amely a homoszexualitásról gondolkodik. Ez még önmagában nem különleges, de aminek most vagyunk tanúi, az egyedi.

Üres, díszlet nélküli tér, az összes kelléket gyerekrajzok alapján készült emberfigurák adják. Egy lila foltos arcú nő, egy férfi óriási, szinte fenyegető méretű feje. Ha csak ránézünk ezekre az alakokra, már fogalmat alkothatunk a környezetről, amelyben Eddie, a főszereplő felnő.



Nagy Dániel Viktor természetesen mozog ebben a környezetben és ebben a figurában: természetesen viseli az előadás első részében a nagyjából tizenöt centis tűsarkút, természetesen és valódian színez zsírkrétával egy kisfiúfigurát, még a krétapor is száll. Természetesen beszél a (vélt vagy valós) természetellenesség érzéséről.



És az előadás egyes pontjain az ételmezés körei mágikusan kitágulnak. Amikor az anyja szégyenérzetéről beszél, vagy arról, ahogy az apja és annak barátai a tévében látott meleg férfi nevével ruházzák fel vicc gyanánt – a természetellenességről általában beszél.



Amikor egy nő hatására átélt erotikus élmény után azt mondja: „meggyógyultam”, nemcsak a homoszexualitáshoz való hozzáállásról beszél, hanem bármilyen, az átlagostól eltérő viselkedésformához való viszonyunkról. Amikor arról beszél, hogy a közösségben hogyan terjednek a megbélyegző pletykák, az összes elfojtó közösségről beszél.

Mindezt egy egyéni életúton keresztül, természetesen, valódian, egyszerűen.

(Orlai Produkciós Iroda – Füge Produkció: Leszámolás velem)

Fotó: Thealterphoto2017