Balázs Nóra: Tüllvarázs

Az éjszaka csodái először két évvel ezelőtt jutott eszembe a THEALTER-en, amikor egy csendes estén a Zsina falára kivetített kéz és egy táncoslány kalandjait néztem. Külön örülök hát, hogy két év múltán az előadás és én is itt vagyunk, van THEALTER, Szegeden júliusban még mindig kánikula van, és esténként ugyanolyan jól esik megszusszanni a hűvös Zsina-kertben.



A Tünet Együttes előadása varázslat. Annak ellenére is az, hogy a vetítés-animáció-táncosok-mozgás különféle kombinációival egyre több előadásban kísérleteznek manapság. Míg pár napja azt éreztem, egy előadás túlságosan konkréttá teszi a költészetet, itt pontosan az ellenkezője történik.

Weöres versét újraolvasva szinte az előadás zavaró magyarázataként értékelek egyes sorokat. Az éjszaka csodái a vers „alaphelyzetét” és hangulatát teremti meg bennem. Az előadás egy órája alatt az alkotókkal közös fantáziavilágban utazok, míg végül teljesen meg vagyok győződve arról, hogy ezt „az éji tág csodát, / ezt a fura micsodát/ ketten láttuk: te meg én.” Kíváncsi lennék, kinek milyen film játszódott le a fejében előadás alatt.



Én a hús-vér fiú és a firka-lány történetét néztem, akik legnagyobb megnyugvásomra, képesek voltak átjárni a dimenziók határait, és így a találkozásuk lehetségessé vált. A tüllfal előtt, a tüllön és mögötte könnyed, játékos majd egyre szürreálisabb jelenetek sora zajlik. A fürge firkából hús-vér lány lesz, a fekete vonalakból csillagos égbolt, majd burjánzón színes kert, tele képzeletbeli lényekkel.



Kétdimenziós vérkörök pulzálnak valódi testeken, cirkuszi táncra perdül egy torz elefánt, egyetlen ceruzavonás megakadályoz vagy éppen létrehoz találkozásokat ebben az álomvilágban. És közben végig nagyszerű zene szól, újabb, képekben már nem megfogalmazható asszociációkkal gazdagítva az élményt.

(Tünet Együttes: Az éjszaka csodái)

Fotó: Thealterphoto2017