Dohy Anna: A szomszéd hegedűslány

Emberfeletti eredményeket csak emberfeletti erőfeszítésekkel lehet elérni. Már sokan megénekelték a heroikus küzdelem mítoszát, amely az első lépésektől a nagyszínpadig vezet – nem csak a zene, de a táncművészet, a különböző sportok, vagy akár a kiemelkedő tudományos kutatások esetében is.

Az eredmények mögött húzódó emberi áldozatok sokszor még akkor is tiszteletet keltenek, ha nem érik el kitűzött céljukat, a Kóda című előadást mégsem csupán ez teszi különlegessé: Bognár Anita és Móga Piroska szokatlanul könnyed természetességgel és hiteles párbeszédekkel mesélik el a hegedűművésszé válás történetét. Nem rejtik véka alá a nehézségeket, de a szépségeket sem, nem dramatizálják és nem romantikázzák túl az eseményeket, nincs felesleges pátosz, karaktereikből nem lesz sem hős, sem áldozat, hétköznapi emberek maradnak, akik a maguk hétköznapiságában éppen eléggé meghatóak.

Zitát és Esztert a szolfézs utálata hozza össze, barátságukat végigkísérik a kamasszá, majd felnőtté válás jellemző botlásai, nagy összeveszései, beavatódásai és kibékülései. Különlegessé teszi a kapcsolatukat – és egyben az előadást is – hogy nem csak kimondott szavakkal, de hegedűszóval is egyformán hatékonyan kommunikálnak, mintha valóban a zene lenne második anyanyelvük. Színészi játékuk mentes minden mesterkéltségtől, így még az igencsak hosszúra nyúlt előadás végére sem lankad le a nézői figyelem.

Nyilvánvaló, hogy az elmesélt történet bizonyos részben személyes élményeken alapul – a hegedűtudás is ezt bizonyítja és az előadás végén egy rövid hangfelvétel is ráerősít a dokumentumszínházas érzésre. De enélkül is teljesen el tudom hinni, hogy a szomszédban a hegedűt épp vadul nyúzó kislány életébe nyertem hiteles bepillantást.

(Y csoport: Kóda – utóirat két hegedűre)

Fotó: Thealterphoto2017