Elefánti Emma: Kettős testbeszéd

A nézők és a szervezés is érzi, hogy ez az előadás kuriózum: kezdés előtt jókora tömeg áll a zsinagóga előtt, a nézőtér tele van pótszékekkel, és a beözönlő versenyzők még a színpadon is átgázolnak a helyekért, lábnyomaikat széthagyva a színpadon.



Fair play díjas jelenet játszódik le: az első sor szélén ülő elővesz egy zsebkendőt, letörli az előtte lévő lábnyomot, majd továbbadja a barátjának, aztán a bentebb ülő idegenek is elkérik, és a színpad perceken belül újra tiszta. Az előadás már azelőtt közösséget épít, hogy egyáltalán elkezdődött volna.

És ezt folytatja aztán ötven percig. Az erotika, a testről való beszéd az egyik olyan téma, amit igazán könnyű rosszul csinálni, de Andrássy Máté és Újvári Milán finoman oldják meg, szöveg nélkül, ráadásul a legerősebb közösségteremtő erő, a humor segítségével.

Nagyon finom kettős testbeszédet láthatunk a színpadon, ami tág asszociációkat enged meg. Amellett, hogy az előadás elbeszél egy humoros történetet két eltérő alkatú férfi vetélkedéséről, körbejárja azokat a fogalmakat, amiket a kicsinységhez és a nagysághoz társítunk: a férfi és női szerepekről, az erő és a ravaszság ellentétéről.

Ugyanakkor beszél valami egészen másról is: beszél az egyéniségről, arról, hogy mindnyájan mások vagyunk. És mivel mi, nézők mindkettőjüket szépnek látjuk, megfogalmazódik bennünk a gondolat, hogy minden egyes egyéni szépséghez így kell viszonyulnunk.

(Dumaszínház – Füge Produkció: Elhanyagolt férfiszépségek)

Fotó: Thealterphoto2017