Radó Lili: Versben mondom el

Félórás késésem szinte már sémaszerű,

őszintén bevallom felkelni nem egyszerű.

Ám ma kivételesen másodiknak érkezem,

mélyen titkolt örömömben összeszorítom két kezem.

A többiek szépen sorban egymás után megjönnek,

egyre csak gyarapodunk, az ötletek meg feltörnek.

Megjön Andi, bevonulunk, nincs túl meleg,

csak a vesekövemre gondolok, elmém reggel kissé beteg.

Elhelyezkedünk, beindul a brainstorming,

hogy épp most miről, arról fingom nincs.

Lassan összeáll a darab, jelenetről jelenetre,

Andi meg csak gyúrja, kerekről kerekebbre.

Az egyetértés nyilván most se igazán teljes,

de ez a szituáció senkinek se terhes.

Nőket nyomunk el, kutyákat veszünk,

mindent a megszokottként teszünk.

Gyereket bántalmazunk, majd utána vacsi,

(az ilyen embereknek járna egy pacsi),

ketté válunk, FÉRFIAK (és a másik nem),

kissé fáradtan, udvaron hajtom le fejem,

ám mint kiderül antifeministák mégse leszünk,

ezért persze néhány cigi után azonnal teszünk.

Rendezőnk csak bólint, nem feltétlen örül,

Végre jöhet az ebédszünet olyan 2 körül.

A visszatérés azonban nem tart oly sokáig

egy óra múlva, átfagyva fejtől bokáig

itt az idő újra egybegyűlni,

lassan kezdek meghülyülni,

teremből udvarra, epizódról epizódra,

egy-két új részt végigveszünk férfimódra,

megjárunk egy általános iskolát,

„húzd le a bugyid és fogd meg a bokád”.

Valaki szerint jogos, néhányan felháborodnak,
„mikor lesz már vége ennek a pokolnak”,

összepakolunk, minden színész megy a dolgára,

bár a legtöbb energiánk elment próbákra,

a színházba vagy a koliba mindenki megindult.

Be kell vallanom, ez a vers nem volt túl letisztult,

Két napunk maradt, de a tegnapi nappal  ellentétben,

kinek egy rossz szava lesz a darabra, igencsak elítélem.

Kíváncsi leszek, hová fejlődhetnek még holnap,

És pont ezért egy egésznapos próbát tolnak.

Gyertek el és nézzétek meg a saját szemetekkel,

Mit kezdett a csoport a tömérdek szereppel.

(Tea for Two workshop Pass Andreával - 5. nap)