Proics Lilla: Fekete galamb2017.07.29.
A THEALTER 11. éve visz be a Csillag börtönbe előadást, ahol ilyenkor a díszteremben együtt ül az elítéltekkel a fesztiválközönség.A fogvatartottak túlnyomó többsége a társadalom gazdaságilag leghátrányosabb helyzetű csoportjaiból kerül ki. Cselekedeteik, amelyeket az állam (nemcsak a magyar, hanem például a mexikói is) büntet, jellemzően nem okai valaminek, hanem következményei.Azoknak az embereknek persze, akik bent töltenek a Csillagban évtizedeket, megvannak a személyes felelősséggel is terhelt egyéni történeteik, úgyhogy elképzelni sem tudom, mit látnak meg, mit hallanak ki egy-egy ilyen kívülről jött előadásban.A feszült és mohó kíváncsiságot, amit mindig éreztem, idén is átélhettem velük, ettől tényleg ünnepi, különleges és megrázó volt az a délutáni óra. Az Ellas duó, Csiki Ágnes ukulele és gitár kíséretében Tóth Bernát Réka énekelte Chavela Vargas dalait – a létperemen billegés dalait, amelyek után mindig felcsattant a taps.Ezek a tapsok mérhetően más tartományban voltak, mint színházakban hallható, egyébként nyilván egymástól is különböző tapsok: egyszer akusztikai felmérés során hallottam speciális pisztolyból leadott lövést (amelynek érzékelőszerkezet elemezte a visszaverődéseit) – ugyanaz volt a dalok után csattanó taps dinamikája. A játékot jól tagolták az éneklés előtt sallangmentesen elmondott fordításokkal, amelyek után gyönyörű egyszerűségükben szólaltak meg a sejtekig hatoló dalok, mindig hibátlanul lezárva – valójában nem lehetett elrontani a létélménytapsot.(Ellas duó: Chavela Vargas-dalok Csiki Ágnessel és Tóth Bernát Rékával)
|