Dohy Anna: Útravaló

Egy hét nagyon kevés idő. Épp csak útjukra indulnak azok a folyamatok, amelyek sok-sok év múlva elvezetnek egy Roberto Zuccóhoz, még több év, kitartás és tanulás után pedig egy Tavaszi áldozathoz vagy Concertóhoz. Apró kis töredéket, szösszenetnyi bepillantást nyertünk, mégsem megyünk haza üres kézzel.

Widder Kristóf éteri nyugalma, egyszerű koncentráltsága egy olyan belső energiákból táplálkozó jelenlétet mutatott fel, mellyel sokunk nemigen találkozhatott eddig. Látványos energiarobbanás, füstölgő indulat vagy mazochisztikus erőfitogtatás helyett megmutatta nekünk az utat a befelé és kifelé irányuló nyugodt, koncentrált figyelem egyidejű megvalósításához.

Eddigi workshop tapasztalataimtól eltérően Kristóf egyáltalán nem szólt bele abba, hogy mit csinál egy-egy pár vagy csapat: nem kötött bele az általunk írt szövegekbe és nem módosított a rövid etűdökön sem. Tanácsai és korrekciói elsősorban az általunk hozott alapanyag tökéletesre csiszolására irányultak, segítve kihozni belőle a lehető legjobbat.

Az előadói jelenlétre koncentráló formázás nyomán az eleinte affektáló, esetlen, kapkodó, szétszórt résztvevők fokozatosan szikár, pontos, mély érzelmi tartalmakat, humort és szigorú fegyelmet egyszerre megmutatni képes előadókká váltak. Csodát persze nem lehet tenni hat nap alatt – de a fejlődés még ilyen rövidke idő alatt is igencsak látványos volt.

Talán az igazi útravaló nem is került prezentálásra a bemutatón – azt mindenki belül, magában viszi haza. Lehet, hogy egy érintés emléke az, egy esés érzéséé, az izomláz vagy egy újonnan felfedezett feszülés valahol a felkarban. De az is lehet, hogy a figyelem, a befelé és a kifelé egyszerre irányuló érzékek működésének megtapasztalása. Mivel a workshop nagyon személyes volt, mindenki egyedül csak rá jellemző élménycsomaggal térhet haza, de egy valami biztos: innen senki sem távozik üres kézzel.

Köszönöm, hogy a részese lehettem.

(Tea for Two workshop Widder Kristóffal – 6. nap)

Fotó: Thealterphoto2017