Elefánti Emma: Pedagógusfókusz

Pass Andrea rendezése éppen olyan sok dologra fókuszál egyszerre, mint egy jó pedagógus, és éppen olyan érzékenyen és türelmesen boncolgatja a megfigyelt problémákat, mint egy jó pedagógus. Mindre fordít bizonyos mennyiségű figyelmet, nincs kiemelt ügy.

Az egyik ilyen vizsgált ügy a brechti probléma: ki lenne jobb anyja egy gyereknek? Az, aki szülte, de rossz hatással van rá, vagy az, aki nem vér szerinti rokona, de szereti? Jelen esetben egy pszichés gondokkal küzdő anyáról és az alsós osztályfőnökről van szó. Az apa, akinek megvan a lehetősége a döntésre, mindkét utat kipróbálja, de a végleges döntést már nem látjuk. Ezen a témán belül rengeteg kisebb téma is felmerül, például a társadalmi szerepek (anya és tanár) összecsúszásának kérdése.

Az előadás másik hangsúlyos pontja, hogy hol húzódik a határ a rossz természet és a mentális betegség között. Mikor beszélünk önzésről és mikor mások veszélyeztetéséről. Mert a lányunk kutyáját elajándékozni, mert túl hangos, más súllyal esik a latba, mint ugyanennek a kislánynak a fészerbe való bezárása csak azért, hogy ne zavarjon.

Végig nyitva marad a kérdés, hogy vajon ez a pszichésen problémás anya vajon azért próbál jobb kapcsolatot kiépíteni a lányával, mert szereti és hiányolja, vagy azért, hogy a társadalom újra „normálisnak” tartsa, és ebbe tartozik az anya-lány kapcsolat is. Ezen keresztül pedig az előadás boncolgatja a mentális betegségek, zavarok természetét is.

Ezen témák egyenrangúak az előadásban, nincsen főcsapás, tulajdonképpen az egész egy epizódokból álló kérdésfelvetés (amit a kislány anyjától való elhidegülésének a folyamata tart össze dramaturgiailag). Ez egy olyan szerkesztésmód, ami a mostani színházban tendenciát kezd alkotni, a THEALTER-en sem ez az első előadás, ami így készült. Azt megítélni, hogy ez a folyamat megmarad-e, és ha igen, akkor vajon hova tart, nagyon nehéz. Az előadás önmagában viszont értékes: feldobja a gondolatokat, de a bővebb kifejtést a nézőre hagyja. Éppen úgy, mint egy jó pedagógus.

(Füge Produkció: Napraforgó)

Fotó: Thealterphoto2017