Dohy Anna: Éhezők viadala

Ez a harmadik interaktív színházi társasjáték, amelyen a Mentőcsónak Egység jóvoltából a THEALTER-en részt vehetek.

Három játékból háromszor szenvedett csúfos vereséget a csapatom a többiekkel együtt. Mindig volt egy olyan érzésem, hogy a játék „csal” vagyis nem hagyja magát megnyerni, hiszen pedagógiai, érzékenyítő célját leghatékonyabban ebben az esetben éri el.

De most, a Menekülj okosan címre keresztelt játék után éreztem azt először, hogy valójában esélyünk sincs a győzelemre: míg a mélyszegénységből vagy a hajléktalanságból nagyon nehezen, de ki lehet keveredni, a menekültek esetében olyan felsőbb hatalmak döntenek felettünk, amelyekhez képest a mi apró kis választásaink két rossz lehetőség között valójában nem sokat fordítanak a sorsunk kerekén – végül úgyis mindenki az ENSZ két országhatár közé szorult menekülttáborában találja magát, egyetlen esélye pedig azoknak van, akik hátrahagyják a sebesülteket, kiszolgáltatják a gyengéket, elárulják a csapattársaikat.

Milyen győzelem az ilyen? A mi játékunkban senki nem választotta ezt az utat, így erkölcsi tartásunkat megőrizve (és érzékenyítettségünk teljes tudatában) fogadtuk el a vereséget. Mégis fontos, hogy ott van az a másik út, ott van a győzelem ígérete, hiszen nélküle az egész küzdelem értelmetlen.

Az embert hajtja az életösztön és a hit, hogy csak van megoldás. Végtére is nekünk, akik a jó helyre születettek kényelmes kanapéjából, tévé előtt ülve követjük az eseményeket, kell hinnünk a megoldásban. A mosolygós játékvezetők pedig biztatnak: „Soha ne hagyjon el benneteket a remény!”

(Mentőcsónak Egység – Füge Produkció – Magyar Helsinki Bizottság: Menekülj okosan!)

Fotó: Thealterphoto2017s