Proics Lilla: Álomvalóság

A Gregor Samsa figurájával keretezett operajáték ugyanúgy az emberi természet történetét meséli, ahogy a Metanoia Artopédia korábbi munkái is. Ámulunk Kafka zsenijén – aki dermesztő pontossággal írja le az évtizedekkel később iparosított genocídiumot –, ahogy egyéni szinten pontosan megmutatja azokat a státusvesztéseket, amelyek végül elvezettek például a soához, amit egyébként korai halálával volt szerencséje elkerülni: keservesen mély emberismerete azonban láttatta vele a világ működését.



Az álomhalvány fényben jelenlevő alakok közt zenék, hangok, megszólalások vezetnek, olyan ez a szcenika és a lebegő hangkulissza, mintha egy aktuális világvége után bolyonganék egyedül. Az Artopéd paradoxon – feljegyzések a jövőből című előadásban a békés célú atomenergiahasznosítás során keletkezett katasztrófák következményei reprezentálják a világot a „szokásos” személyes dokumentarista elemekkel – ahogy minden színházban minden nézőt más és más hat meg, engem egyszer csak lecsap a mondat: ezek az emberek nincsenek már.


Jobb egyen Iustitia áll, vele átellenben ül a keménykalapos elbeszélő. Nekünk háttal, arccal a csodatévő Fekete Madonna szobornak az öltözete láttán leginkább menekültként beazonosítható kisgyerek, előtte csecsemőkoporsó lebeg.