Köznapi ember hétféleképpen halhat meg: betegségben (tüdőgyulladás, vérmérgezés, gutaütés), balesetben (vonatégés, gázolás, lezuhanás toronyból), gyilkosságtól (agyonverés, fejlövés, baltával agyoncsapás), kivégzéssel (akasztás, gázkamra, méreginjekció), öngyilkosságtól (erek felvágása, méregivás, agybalövés), azután van még, szerencsésebb esetben: a halvaszületés és a végelgyengülés. Szentek és buddhák részére megadatott a testi létből asztráltest be való átmenet, vámpírok és zombik részére pedig az élőhalott állapot. Ha az utolsó két lehetőséget figyelmen kívül hagyjuk, minden más módja az elmúlásnak megtalálható Spoon Riverben, és a mi kis városunkban. Edgar Lee Masters amerikai költő 1915-ben kiadott versantológiája a mindenkori vidék unalmát és feszültségét modellezi a „kanál-folyó” holtjainak közösségével. „Szerelem és halál - valamelyik előbbut óbb lekaszál.” - Érosz és Thanatosz, kopulálás a sírokon, ennyi a nagy tudomány. Mi vár ránk? Szándékosan vagy szándéktalanul távozunk? Félelem, remény - előtte; rettegés, magasztosság - utána. Mit hiszünk, és mi a valóság? Bölcsesség, balgaság: „Itt nyugszom én, olvasod te. Olvasnám én, nyugodnál te.” Minden ugyanúgy van, mint odaát.
Az Atlantis Színház hidegen nekinyomult a Nagy Téma felfejtésének, de inkább napocskás gobelint kellett volna hímeznie. Horgas Ádám rendezői értelmezésében a holtak = holdkórosok az élők = idióták sötét leképzései. A túlvilág rémálom, az evilág különcök élettere. A horrorisztikus mesketében sorsok kavarognak, bonyolódnak, stációvá keményednek hullamerevségükben. Az éjféli óraütéstől, amely sokszor üt, azért mindig megrettennek. Lisztes arcok, kopott mozdulatok ismétlődnek, minden egyre megy. Öltözködne a halott, de már felöltöztették, kopottas eleganciával. Beszél, privát akcentussal. Örökmécses, batrilámpa, diszkógömb (!) világítja. Nem ismétlem el, ki - kivel, minek, miért, a feltámadás ígéretével. Korábbi egyik életemben, mikor átsuhantam a paranirvánába, ezt a felfedezést tettem: az elhaltak birodalm ában áll az idő , de teljes sebességével forog a tér . Aki ezt nem érti, gödörbe vele, szívja magába a „borzasztó üresség” mindent kitöltő szubsztanciája. Néhány tipp a mélyben való magas elmélkedésre: A szél muzsikája „hídavatás” (Arany) közben. A holtak éneke újra feltámadás (Frisch) közben. A halott nyelvének kitépése tánc (Rolang) közben.
A Lehel-téri piac egyik bódéjának falára pingálta rá nagy betűkkel az árus a hírt: ÉLŐ HAL (érkezett), mert minden ÉLŐ (meg)HAL egyszer... HALleluja!