Csak egy zöld szilvát ettem,
Tőle nyavajába estem.
Ilyet már nem cselekszem,
Koporsóba zárva fekszem...
Ne sirjatok hát felettem,
Imátkozzatok érettem!
Borona Borbála, 6 éves korába.

Nincs rólam több irva,
Mivelhogy én meghóttam,
Nem leány, de szép kis
Barna fiú voltam.
Nem születtem elevenen,
Azért nincsen nevem itten.

Itt nyugszik egy szűz
hajadon jámbor.
Síratja egyetlen fia
Sándor.

Istenfélő ember
Volt jó Kazi Márton
De a halál igy szólt:
Ìt is sirba mártom.
Hiába imátkoztattak
Érte pappal,
Temetése előtt meghalt
Három nappal.

Szerelmes Juliskám,
Kilakozál Lökön.
Ép nálatok voltam,
A mult csütörtökön
Épen a konyhában
Kavartad a rántást,
Amikor a halál,
Tőn rajtad egy rántást.

Itten nyugszik Répa Sára
ki sok répát megkapála,
végra aztán halál báttya
E szűk sírba palántálta.

Sánta Nagy Pál volt a neve,
Most már por és hamú leve.
Kurtább volt az egyik lába
Beesett a pocsolyába
Ne sírjatok miatta,
Nem esik meg többé rajta.

Itt nyugszik
Nagy Herkules
erőművész!
Meghalt végelgyengülésbe
1887-ben

It nyugszik Magyarosi Pál
ki az oltba fúlt vala.
Holttestét mai napig sem
kapták meg.
Ì bekapta a halált
s őt bekapta a halál.