
Mindig is kedves anakronizmusnak tartottam a régmúlt népi kultúrájának
a maga formai teljességében való feléleszt ését. Inkább az ennek
szellemében fogant individuális, mítoszteremtő kísérletek érdekeltek.
Amikor valaki legmélyebb bensejében kotorászva termel ki igazgy
öngyöket, művészi empátiával és fantáziával teremt a pillanatból
örökkéval óságot. Rövid emberéletének korlátait áttörve beutazza a
lehetséges univerzumot: kozmikus médiummá válik. Aztán a kedd éjszakai
Kampec Dolores koncerten találkoztam egy ilyen médiummal. Kenderesi
Gabi , a zenekar énekesnője elképesztően gazdag, különböző
etno-énektechnikák segíts égével elővarázsolt, ritmusba és dallamba
foglalt sikolyai, hörgései, gurgul ázó vibrátói egy (még) nem létező
kultúra hangzó kiindulópontjai lehetnek. Egyfajta neo-barbár
kifinomultság és teremtőkészség jellemzi énekét, amelyhez több
rögtönzött duettben értőn és virtuózan társult Grencsó István fuvola-
és szopránszaxofon-játéka. Időnként saját hangját hegedűje hangjával
kiegészítve olyan dobhártya-vékony organikus természeti hangképeket
fest, hogy több ornitológus lázasan jegyzetelt az egyébként szolid
létszámú, de törzsi közönség soraiban. Kenderesi Gabi sehol sem tanulta
ezeket a technikákat, csak klasszikus énekleckékkel gondozta
hangszálait, és minden más autodidakta törekvéseiből ered. Ez igazolja
azt a fixa ideámat, hogy kellő intenzitású törekv éssel iskola nélkül
is szerezhető magas szintű tudás.
Találkoztam még két rendkívüli gitárossal, Hajnóczy Csabá val és Farkas
Zoltánnal, akik jól egészítették ki egymást a gitár kibővített
használatában. Az ebből születő feszes, páratlan, vagy jó osztású páros
ritmusok körbezakatolják a Földet, és időnként ihletett zaj-kollázsokra
töredezve jó lehetőséget nyújtanak a szabad kifejezésnek.
Találkoztam aztán olyan dobossal, Csécs Tamás sal, aki kellő alázattal,
minőségi rubátóval lüktetett, és ahol kellett, gazdag és változatos
hátteret teremtett a szabad kalandoknak. Tehát, ahogy leírtam,
kiderülhetett, hogy handmade zenéről van szó, amit azért is
hangsúlyoznék, mert egyre kevesebb az alkalom ilyet hallgatni.
Akusztikus
Bábelünk egyre magasabb emeleteit önti el a hitvány és szennyes gépzaj.
A jelent és nélküli, sehonnan sehová sem tartó zombi hangok felzabálják
majd a védetté nyilvánított csendet. Hiszen a zene nem más, mint szent,
értelmes csend.