A Grand Caféba várjuk ma este hétre Jeles Andrást, akit immár nem csak cellulloid-álmain keresztül ismerhetünk meg, hanem saját szemüvegünkön - avagy szemüregünkön - keresztül is. Alábbi idézetünket a Töredékek (Jeles András naplójából) című 1993-as kiadású könyvből - Forgách András: Tízegynéhány mondat Jelesről c. írásából - emeltük át. „1. Kalapban jár, van benne valami Adys. Erre - szemérmesen, de meglehetős szakértelemmel - néha rá is játszik. Sápadt, tört profil, őszi üldögélés parkok padján, szemlélődés. 4. Gyermekek között elolvad. 6. Aszkéta bár, de élvezi, amit élvez; úgy gyújt rá, mint egy nő, csavaros észjárású, mint egy székely paraszt, művelt, mint egy múlt századi német esztéta, de ezt el tudja hallgatni; van néhány trükkje, amit sosem ad ki, mint a Grimm-mese manója, Rumpelstilzchen, vagy Montblancmag ányában a cirkuszi kardnyelő, tud inni, szeret lovagolni, patetikusan széket összetörni; azt hiszi (téveszme - ld. Bódy, Fassbinder), hogy mindenhez ért, és azt (másik téveszme - ld. Szép Ernő, Kleist), hogy semmihez sem.