Az egyszerű reklámokat és a vetélkedőket leszámítva, két műsortípus van a világnak abban a felében, ahol a televíziókészülékek intenzíven segítik az emberek közötti kommunikáció természetes felszámolását. A családon, a kisebb közösségeken belüli egészséges-neurotikus, ősösztönös szkin(béviszbatt)hed-faszfej vagy az intellektuális, (látens) homoerotikusperverz, kapcsolatteremtésre képtelen, izolált élőhalottak formagyártására kiválóan alkalmasak a Tv-Shopok és a szappanoperák. Ezek a műsorok az igaz érzelmek távoktatásának leghatékonyabb villámtanulás-csomagjai. Kezelésük egyszerű: az ON / OFF és a csatornaváltó gombok használata elegendő hozzájuk. A tanulók milliárdjainak pedig csak az élet iskolájában kell vizsgát tenniük. A Tv- Shopok kiegészítik a szappanoperákat: egy új, hiperérzékeny és plasztik porszívófej, amely akadálytalanul képes három dimenzióban forogni, és ezért - vigyázat! ez tényleg elhangzott az RTL Klub frekvenciáján - a t. tévénézők „már régen a tiszta lakásban nézhetik a kedvenc szappanoperájukat, míg mások a hagyományos porszívófejekkel bajlódva éppen a fotel huzatát rongálják tovább”. Szappanopera és jó háztartás vonzzák egymást. A jól beszabályozott, tárgyi élettér megtisztítása után a mentális élettér feltöltése következik. Indul A pampák királya, az Acapulco öböl, a Gazdagok és szépek, a Megperzselt szivek, a Homok titkai vagy A szerelem jogán, és megtanulunk erényt, barátságot, harcot, szerelmet, üzletet, hitet, alapdialógusokat, mindent, ami archetipikus a mi életünkben. Kikapcsolódunk és változunk, a relaxációs módszerhez aludnunk sem kell, itt a NAGYBETŰS ÉLET szól hozzánk. A nekünk gyártott ideálok világában átéljük a hősök sorsát: ellátják a bajunkat, mert vaj van a fejünkön, megkapjuk a magunkét, megtanítanak kesztyűbe dudálni, ránk húzzák a vizes lepedőt, mert rossz fát tettünk a tűzre és egyébként sem vagyunk jobbak a deákné vásznánál, megleck éztetnek, úgy kúrnak ki az utcára, mint a pengős malacot, megitatják velünk a fekete levest, a hazug ellens éget utolérik, mint a sánta kutyát, a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig példás büntetését, a végén pedig kiraknak minket, mint macskát szarni, otthagynak minket mint eb a szarát, és az egész eközben annyit ér, mint a falra hányt borsó. A tévé kikapcsolása után pedig már csak a szürke hétköznapok jönnek, a mindennapi robot, a pedá- lozás, a harc a napi betevőért. Hát ki akar ilyen világban élni? Nos, a Frutta di mare - a műsorfüzet szerint - ezeket a filozófiai kérdéseket (amelyek a szappanoperákban kétszázszor el vannak mondva és túlragozva, hogy beépüljön) kívánta másfél órában összefoglalni. Mindez aztán nem lett összefoglalva, mert összefoglalhatatlan. A Fruttának ez a legfontosabb metafizikai tétele; a tautol ógia önmagát szüli meg. Ennek az előadásnak semmi értelme, mert nem radikális, nem rombolja le teljesen az egyediség korlátait. Megőrzi a társadalmi tabut, de nem integrálja magába azt: az erotomán Pierre (Stubnya Béla) és Blanche (Láng Annamária) még a taichir ől beszélgetnek és experimentális táncprodukciókat mutatnak be, néhány (egyébként kitűnő) jelenetvég megismétlődik - közöttük szentmartinos zenével -, weilles-eisleres-leháros- -csepregis-zárais songok hangzanak el, mint valami epikus drámás operettben, stb. Ezután is nézni fogjuk a szappanoperákat, mert ez nem olyan dolog, aminek a gizdaságára rá kell, hogy ébresszenek minket egy tenger gyümölcsei pizzával és langyos szósszal, hiszen ez rögtön, a tévében este 20.05 és 20.55 között, még az Aktuális előtt megvilágosodik. Semmiből nem lesz semmi - mondta Melisszosz, preszókratikus, eleai filozófus, a habzó fürdőszobai kommersz első szakértője, ókori médiaelméletkutat ó. Amíg a Rabszolgasors, a Bor és hatalom, a Riviéra, a Parti sétány legalább biznisz (= megfizetjük a tanul ópénzt) és új emberfajt kitermelő hatású (= mondanivalója van), addig a Frutta tök értelmetlen dolog, túl sok befektetett munkával. Rabszolgasors nézőnek lenni.