az a piros ruha. Csak azt tudnám feledni. A művészbejáróban. Szó bennakad, hang is. De nem ez a fontos, illetve igen, de nem fogom az orrotokra kötni. A Szkéné jól nekibátorodott. Arra vetemedtek, hogy péntek estére Riviér gyümölcssalátát tálaljanak a megszeppent fesztiválközönségnek. Szappanoperát főműsoridőben? Na ne mán, ezt még a Balog sem merné bevállalni. Nem így a Regős. Hát János, ha már harminchét fokban ilyeneket hallani, látni, kell-muszáj hallanom, látnom, akkor legalább a hangosítós csákónak megmondhatnátok, ugyan ne röhögjön már olyan törvénytelenül. A videóbejátszásokkal kapcsolatban: talán nem lep meg, de azért megjegyzem, ilyenkor, nyáridőben nem sokat nézem a látórádiót, tehát fogalmam sincs, mennyire voltak autentikusak ezek a képek. De nem baj ez sem, mondom, nem kell vissza a jegyár. Már csak azért sem, mert délután ingyen nézhettem a Dugó téren egy francia csapatot a Sister City Feszten. Azért persze nincs harag, szeretem a tengert, annak gyümölcseit, igaz hogy még csak a török tengert láttam, de hát mit csináljak. Gondolom ebből már kiderült, hogy ez egy igen vidám előadás volt, ha most a Narancsba publikálnánk, akkor négy csilllagot vernék a végére. De mivel ez nem egy olyan kemény kritikai hangvételű hetilap, hanem napi, tehát ötalá. Ja igen, remélem vagytok olyan toleránsak, hogy nem kattogtok azon, hogy milyen forró napunk volt.